„Ez is a román bírósági gyakorlat mintapéldánya. A másodfokú döntésből kiderült, nem is fontos, kié az ingatlan. Lehet akár az egyházé is. De rosszul jártunk el. Ezért a börtön. Mert egy bizonyos iratot nem kértünk ki a minisztériumtól. Csakhogy olyan dokumentumot kér számon a bíróság, amelyre az ítéletben három oldallal korábban maga is hivatkozik! Annyira nem kértük ki, hogy ott van a dossziéban! Elképesztő. S amikor éppen vége van ennek a rémálomnak, újabb ügy és előzetes. Pont akkor. Ez kinyírt. Kinyírt.”
Ha maradt volna Romániában, előzetesben ült volna hónapokat. Akkor is, ha ma, öt hónappal később már tudható, hogy megalapozatlan volt a letartóztatási kérelem Markó ellen abban a bizonyos Bica-ügyben. Tényleg nem volt ugyanis jelen a kifogásolt bizottsági döntésnél.
December, január, március – Markó erre hivatkozva háromszor is kérte, hogy ejtsék már a vádat. Megtagadták. Csakhogy közben indult egy újabb eljárás.
Három, 84 millió eurós kárt okozó 2008-as és 2009-es kárpótlási döntés miatt vizsgálódnak épp. Az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság (ANRP) központi restitúciós testületének két másik akkori tagját, Horia Georgescut, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vezetőjét és Theodor Nicolescu liberális képviselőt már őrizetbe is vették. Ebben a 225 oldalas vádiratban mintegy mellékesen benne van az is, hogy a Bica-ügyben ejtik a vádakat Markó ellen.
„A nevem egyébként itt is csak a többiek között, felsorolásban szerepel.”
Tehát nincs csúszópénzgyanú önnel kapcsolatban? - érdeklődöm.
„Hát ez az. Nincs. Egyik ügyben sincs. Annyi a bűnöm, hogy tagja voltam a bizottságnak. A bizottság mögött ráadásul van egy ingatlan-visszaadási hatóság. Három alelnökkel, elnökkel, jogi osztállyal, 150 emberrel. A visszaszolgáltatandó ingatlanokat először felértékeli egy külsős, hivatásos; utána megy ez a hatósághoz, ahol szintén van felértékelő. Az is ráüti a pecsétet. A három alelnök egyike és az elnök is aláírja. Ők tagjai a bizottságnak is, én azonban nem voltam a hivatali szinten, csak a bizottságban. Kapok tehát egy mappát, benne 1500 ügy, táblázat, név, cím, összeg. Ha fel is tűnne valami és megkérdeném, hogy fiúk, ez így tényleg oké-e, azt mondják, hogy persze. Végigment a hivatalon, az alelnökökön, az elnökön. Az a tény, hogy valaki egy bizottság tagja, bűncselekmény? Hogy benne van egy kilenctagú bizottságban? Ha valaki a tagok közül lemutyiz magának telket, házat, pénzt, azt én mégis honnan tudnám? Honnan kellene tudnom? Nem gondoltam volna ilyet se Bicáról, sem Nicolescu liberális képviselőről.”
Markó ellen tehát nincs és nem is volt soha olyan vád, hogy csúszópénzt tett volna el, hogy személyesen korrumpálódott volna. Sem a Mikó-ügyben, sem a Bica-ügyben, sem a legújabban nem fogalmazódott meg ilyesmi vele kapcsolatban. Minthogy azonban április elsején lemondott bukaresti parlamenti mandátumáról, s mentelmi joga megszűnt, a román ügyészség ebben a legújabb ügyben elrendelhette előzetes letartóztatását. Ez múlt szerdán meg is történt.
Az előzetes egyébként nagy divat ma Romániában. Akit megvádolnak a korrupcióellenes ügyészek, már viszik is. Ha kiderül, hogy alaptalan a vád, hát, akkor úgy járt az illető. Mint Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, akit a múlt héten rohantak le a kommandósok.
„Hajmeresztő. Egy hadseregnyi kommandós hurcolta el reggel hatkor a gyerekei szeme láttára. Bin Laden lelövése nem volt ilyen látványos és komoly akció. Mindezt azért, mert a média DNA-forrásokra hivatkozva megírta, hogy tízezer eurót tett el. Másnapra kiderült, hogy nem volt semmilyen csúszópénz. De akkor már mindegy. Addigra már kinyírták az illetőt a politikában.”
S hogy mi lehet a háttérben? Markó szerint a nagy korrupcióellenes harcot kihasználva a román állam egy füst alatt a magyar politikai elitet is le akarja fejezni. Javítanak az arányon. Túl kevés volt a magyar a lefogottak között. Az ingatlanok újraállamosításával pedig visszafordíthatják az erdélyi magyar – egyházi és civil – „terjeszkedést”. A végeredmény Mikó-ügyben azonban még csak nem is ez, hanem a színtiszta katasztrófa. A kollégiumot a bírósági döntés után például a szentgyörgyi önkormányzat visszavette volna a saját kezelésébe, hiszen az visszakerült román állami tulajdonba. Csakhogy az ítélet a hivatal szerint végrehajthatatlan. Nem lehet az alapján telekkönyvezni. Most ott lóg a levegőben egy iskolaépület. Papíron az államé, de nem lehet bejegyeztetni, tehát ők nem fizetik a fenntartási költségeket. Az egyházé már nem, ezért az egyház sem fizeti.
Arra, hogy Markó rövidesen szabadon hazatérhet, kicsi az esély. Az ügyet persze a távollétében is letárgyalhatja a román bíróság, s annak végén akár felmentő ítélet is születhet, de addig újabb évek telnek el.
„Pillanatnyilag nincs ügyvédem. Nincs pénzem ügyvédre. Próbálok forrást keresni. Persze az ügyvédnek édeskevés szerepe van egy ilyen történetben. Végigcsináltam a Mikó-pert. Bíztam a román igazságszolgáltatásban, mint az anyaszentegyházban. Mentem, mint a birka. Hogy csak van igazság ezen a földön. 2007-ben indult a nyomozás. Hét év. De ráfáztam. Még öt év egy másik sztoriban? Az 12 év az életemből. Hagyjanak békén!”
A Mikó-üggyel elmennek azért Strasbourgig, mert ott nem kell jelen lennie. „Az nem eszi úgy az ideget.” S hogy mi lesz Markóval az új ügyben? Reméli, hogy ha lesz is ellene európai elfogatóparancs, „a magyar állam az igazság oldalán marad, nem áll a jogtipráséra”.
Markó úgy fogalmaz: „Mivel tudom, hogy semmi jogelleneset nem tettem, semmilyen bűnt nem követtem el, tiszta lelkiismerettel állnék bármely jogállami bíróság elé, akár itt is. A román bíróság velem szemben többszörösen bizonyította, hogy nem az.”
Arra, hogy menedékjogot kapjon, ahogy a Jobbik követelte rögtön, semmi esély: egy EU-tagállamból érkező személy alapból nem kaphat menedékjogot. De vajon honnan tudhatná a magyar bíróság, hogy nem megalapozott a román kérés?
„Itt van nálam a dosszié. Meg lehet vizsgálni. Az ügyirat 19 kötetes. Mint mondtam, tiszta a lelkiismeretem, állok a magyar bíróság rendelkezésére. A gond az, hogy akárhányszor megszólaltam, ahogy kimondtam az igazat, mindig rögtön jött a pofon. A Kossuth Rádiónak adott interjúm után a vádemelés, múlt hétfői Facebook-bejegyzésem után a letartóztatási kérelem. Nem tudom, mi lesz, ha ez a cikk megjelenik. De már nem is érdekel.”
***