Van egy ötletem: így menthető meg a magyar társadalom
A közbeszédben jelenlévő adok-kapok csak a jéghegy csúcsa, a probléma ennél mélyebben húzódik. De még mindig nem késő építőembereket toborozni a rombolókkal szemben. Krupincza Mariann írása.
Ft
Ft
31°C
18°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
08. 18.
hétfő
Meg kell tanítani a demokráciát – Civil Világ IV.
2015. március 31. 11:18
Vannak olyan civil szervezetek, amelyek demokráciára próbálják nevelni a gyerekeket és a felnőtteket, és még értenek is ehhez. A színházi módszerek nagy hazai felfutásukat élik. Mindez nem megspórolható, hiszen egy jó demokrácia nem születik csak úgy magától, azt előbb meg kell tanítani.
2015. március 31. 11:18
Civil Világ IV. adás után, Professzionális és diffúz civilek, akik kulturálisan művelnek
A népfőiskolák dániai születésüket annak köszönhették a XIX. században, hogy voltak, akik a német befolyástól meg kívántak szabadulni, az önkormányzatiságukat igyekeztek erősíteni és felismerték, hogy ehhez képezniük kell magukat. A magyar népfőiskoláknál azt ismerték fel nagyjaink, hogy a vidéki lakosságot képezni kell.
Magyary Zoltán például a népfőiskolákban látta a helyi közigazgatás fejlesztéséhez a legalkalmasabb eszközt, mivel aki kiokosodott, sokkal szakszerűbb munkaerővé tudott válni és hatékonyabbá tudta tenni az államot. Az állam szolgálata a nemzet szolgálata volt, és ehhez képzett közhivatalnokok kellettek, akik műveltségükben jól tudták képviselni az állam tekintélyét. (Tatán az ottani népfőiskola idei 75. évfordulóján épp róla emlékeztek meg.)
Már a dán és magyar verzióban is érzékelhetjük a szokásos különbséget, az alulról megjelenő igényt, illetve felülről szervezést, de még nehezebb megmondani, hogy ma mi a küldetése egy népfőiskolának és hogy találhatja meg a helyét. (Elnézést, hogy a történetből kihagyjuk most a kommunista nehéz időszakot és rombolást.)
Ki akar itt művelt polgár lenni csak azért, hogy helyi közösségét, s pláne az országát szolgálja? Ha műveltségre is vágyik valaki – márpedig a középosztályban ez az érték azért megvan -, annak célja sokkal inkább az egyéni boldogulás, semmint bármiféle szolgálat. Ha igen jól sikerül a polgárosodás nem csupán a vidéket, de az országot is elhagyja az illető.
Ez a nagyon kemény szociológiai tény, az individualitás versus közösség-centrikusság alapvetően belesodorja a hajdan innovatív népfőiskolákat (bentlakás, közösen kialakítandó ismeretkeresés, rövid idejű gyors tudásátadás, közösségfejlesztés), hogy új utakat keressenek. A Magyar Népfőiskolai Társaságnál egy ilyen megfejelésnek tűnik a civil ellenállás támogatása. Legalábbis a kishantosi történetben mindenképp, mert nyilván egy számítógépes felnőttképzési tanfolyam politikailag semleges. A Kishantos kapcsán szervezett népfőiskolai rendezvény két dologból lett kikeverve. Egy hagyományos ízből, melyben okosodni kívántak a jelen lévők a biokertészet nyugati technológiájáról és értékesítési mechanizmusairól, jövőjéről.
Ugyanakkor egy másik vonás is ott van, az aktív civil kontroll. Már a témaválasztás sem lehetett véletlen. Kulturális szervezet ez? Vagy épp ők is politikai civilek? S ha az utóbbi, akkor mi van? Más népfőiskolák szintén erősen ideologisztikusak, mert például felekezetekhez, egyházakhoz kötődnek, hogy a lakiteleki politikai kötődéséről már ne is beszéljünk. Szerepkeresésük Magyarországon már-már reménytelennek látszik, noha nemigen tesszük fel a kérdést, hogy azok a remek célok, melyeket szolgálni szeretnének (vitakultúra, önművelés, demokrácia stb.) miért nem teszik őket népszerűbbé.
Az eredeti szabad szellemet biztosító és a felnőttoktatás tudáskészletét használó eszköztár már mintha nem volna elegendő. A közös beszélgetések, ismeretterjesztő előadások és tanítások, sokszor csak konferenciák ma már az erősen mediatizált világban kevésnek tűnnek. Az emberek nem mozdulnak ki otthonról csak úgy a tanulás kedvéért, minden papír megszerzésének lehetősége nélkül. Nem kívánnak általánosan művelt állampolgárrá válni, minden perchez konkrét hasznot vagy élményt követelünk. Talán ha még tovább fejlesztenék a felnőttoktatás módszereit, konkrét célmegjelöléssel tréningszerű vagy konfliktuskezelő mediációs oktatásig, nem tudom.
Nincs ilyen módszertani tanácstalansága a drámapedagógiának, a színház közösségi útkeresésének, melynek épp az az erőssége, hogy tudja, miképp szólíthatja meg a fiatalokat, sőt akár a felnőtteket is. Bármilyen konfliktus (szociodramatikus helyzet) megírható színházi szituációként, és aztán a konfliktus értelmezésébe bevonhatók a jelenlévők. Tehát a színház, a drámajátszás itt elsősorban egy aktív eszköz a közösségi megoldáskereséshez, esetenként a cselekvésre történő felkészítéshez is. S bár mindkét szerveződés demokráciára, fejlett közösség-centrikusságra kíván nevelni, előbbi nem tudja elmondani, hogy mihez ért pontosan, vagy hogy mi az a módszer, amit technikailag magas szaktudást követel.
Diffúz a témaválasztása az értelmiségi sokszínűsége, a tanítási módszerei miatt. Sokszor direktben szeretne hatni a politikára, a politikai nevelésre, de egyre nehezebben éri el célcsoportját. Hogy a skandinávoknál ez miért megy még mindig jobban, miközben ugyanazok a modernizációs kihívások, nem könnyű megmondani; bár azt tudjuk, hogy ott sokkal több időt töltenek az emberek szabadidejükben együtt, és kevesebbet a számítógépek előtt, valamint hogy több a cselekedni kívánó, és hogy több pénz mozog a rendszerben. Szóval talán ez mégse olyan nagy rejtély.
A KÁVA nem akar aktuális kérdésekbe belefolyni, ugyanolyan elvszerű mint az előző, viszont fikciós műfajban működik: kidolgozott módszereivel profi szerzőket, színészeket, dramaturgokat igényel. Mindkettő pedagógia, de a drámapedagógiai tudás egészen speciális, míg a népfőiskola igazi ereje egy-egy meghívott vendég tekintélyében, kisugárzásában keresendő. Ez utóbbi pedig sokszor pótlásra kerül a médiumokon keresztül, míg a drámapedagógia hatása médiumon keresztül csekély volna, de bevonva a látogatókat élményszerű a hatás.
Igen elkényeztetetté és hedonistává vált a mai világ. Élményekre vadászik mindenki. Vesz egy számítógépes játékot, hogy a II. világháború vagy a Star Wars virtuális élményeit szerezze meg. Ezzel azonban képes versengeni egy professzionális civil szervezet, míg egy népfőiskola már nem nagyon. Az olyan diffúz szerveződések, mint a CÖF, a Milla, vagy a hagyományokra építő népfőiskolák belebonyolódhatnak a hatalmi érdekérvényesítés útvesztőibe.
Nagy Feró nem kertelt: szerinte „Azahriah olyan, mint a malária”
A Beatrice frontembere nem először ment neki a fiatal előadónak.
„Nem fog velem szórakozni!” – Trumpot kérdezték Putyinról az alaszkai találkozó előtt
Az amerikai elnök úgy látja, orosz kollégája szívesen átvenné az irányítást Ukrajna felett, ha nem ő lenne az elnök.
Beavatkozni nem közleményekkel szokás, hanem pénzzel
Az ellenzéki „szakértőnek” persze fel sem tűnik, hogy Brüsszel a magyar ellenzéki pártokkal összejátszva pénzzel zsarolja az országot.
Jönnek, csak jönnek az új Károlyi Mihályok, és nyomukban a végzet ólálkodik
Valamelyik majd csak beváltja a hozzá fűzött külföldi reményeket, és akkor ránk szakad az ég.
Utazás a családtörténet mélyére
Belföld
Egyre hódít manapság a családfakutatás: a fiatalabb nemzedékek mind kíváncsibbak, kik voltak az őseik. Akit beszippant ez a világ, biztosan sokáig nem ereszti – és ez így is van rendjén: hozzátehetünk valamit a kollektív magyar emlékezet megőrzéséhez és továbbadásához.
Végső figyelmeztetést adott ki a szomszédos elnök: napok kérdése, és vérfürdő lehet az utcákon
Aleksandar Vucic kijelentette, hogy az ország vezetése néhány napon belül meglepő döntéseket fog hozni, amelyeket határozott akció követ majd.
Orbán Viktor hirtelenjében nagyhatású lázító? Nahát
Érdekes. Eddig nem az ment, hogy a magyar miniszterelnök egy elszigetelődött, jelentéktelen nulla?
Összesen 18 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
oskar
2015. március 31. 22:12
Az USA-ban demokrácia van??
Azt mondják.
De akkor miért nem tud más párt labdába rúgni a kettőn kívül????
Mert csak papíron van demokrácia.
Valójában a pénz diktatúrája az.
Válasz erre
1
0
Fakutya Vigyora
2015. március 31. 22:03
Kikérem magamnak a civilek nevében, hogy hivatásos manipulátorok lenyúlják a megnevezésünket.
Válasz erre
3
0
pollip
2015. március 31. 17:16
A demokrácia megvan:-)))) Az ep-ben szobácskája van Horn Gyulának és szobra Antall Józsefnek. Kell ennél több az ártatlan magyarnak? Mindenki megkapta, amire vágyott. Ja, hogy az elvek? Hát azok mik?
Válasz erre
1
0
Vadjoe
2015. március 31. 13:05
Nehéz kilencmillió fasisztával demokráciát építeni.
Válasz erre
6
0