„Milyen újdonságok tapasztalhatók a katolikus–ortodox párbeszédben?
Az ortodox világ rendkívül szerteágazó, mert számos egyházból tevődik össze. Jelenleg Ukrajnában a legnehezebb a helyzet, mivel a moszkvai ortodox patriarkátus a katolikus egyház szemére veti, hogy nem választja el egyértelműen a hitet a politikától. Ellenben a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátussal nagyon jók a kapcsolatok, a barátság régi keletű. Ez jól látszik a kölcsönös látogatásokban: Szent Péter és Pál ünnepe alkalmából Rómába, Szent András ünnepén pedig Konstantinápolyba utazik a két egyház küldöttsége. Ez a hagyomány a jövőben is bizonyára elősegíti a szeretetközösséget, amely spirituális szinten már működik. Sajnos ugyanez nem mondható el több más ortodox egyházzal kapcsolatban, amellyel jelenleg elképzelhetetlen, hogy közösen imádkozzunk. Éppen ezért sürgősen szembe kell nézni az ortodoxok és katolikusok közötti egység keresésének kihívásával. (...)
Közös kötelezettségünk az Európában terjedőben lévő szekularizáció jelenségének feltartóztatása.
A katolikus egyház éppen e célból indította el az új evangelizáció misszióját. Ennek kell, hogy legyen ökumenikus dimenziója is, együtt kell szembenéznünk az elvilágiasodás kihívásával. Szülőhazámban, Svájcban például a lakosság 37 százaléka katolikus, míg 29 százaléka protestáns. Nagyon sok a vegyes házasság. Ezt a jelenséget az ökumenikus egyetértés kezdetének kell tekintenünk, mert ha katolikusok és protestánsok úgy élnek együtt, hogy nem tartozhatnak ugyanahhoz az egyházhoz és nem részesülhetnek az Eucharisztiában, az nagy gondot okoz.