A devizahitelekről és az utólagos tisztességtelenségről

2014. június 30. 8:14

Bakó Bea
Mandiner
Akik most a törvényjavaslatnak örülnek, mit szólnának, ha holnap olyan szerződést vélelmeznek tisztességtelennek, amivel pont ők jártak jól és egyébként a másik fél teljes egyetértésével kötötték?

Nagy kíváncsiság övezte, hogy mit fog lépni a kormány a Kúria devizahiteles jogegységi határozatára, amiben a testület en bloc csak az árfolyamrést nyilvánította tisztességtelennek; az árfolyamkockázat ügyfelekre terhelésével és az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban csak elveket fektetett le. A javaslat – elvek ide vagy oda – egy huszárvágással visszamenőleg tisztességtelennek vélelmezi általában véve az egyoldalú szerződésmódosítást, de megengedi a bankoknak, hogy bizonyítsák az ellenkezőjét. Viszont össze kell kapniuk magukat, mert erre csak harminc napjuk lesz.

A Kúria június közepén meghozott jogegységi határozata az Európai Bíróság, majd a Kúria egyedi döntése után nem hozott különösebb meglepetést. Az árfolyamrést általában véve tisztességtelen és így érvénytelen kikötésnek találta a testület, ezért helyette a hivatalos MNB árfolyamokat kell alkalmazni. A kormány pénteken benyújtott devizahiteles javaslata– melyet Trócsányi László igazságügyi miniszter jegyez – a jogegységi határozat érvényre juttatását célozza, ennek megfelelően az árfolyamréssel kapcsolatban ugyanezt tartalmazza. Előírja továbbá, hogy a bankoknak az árfolyamrés és az MNB árfolyam közti költségkülönbségek miatt a törvény hatálybalépése után kilencven napon belül el kell számolniuk az ügyfeleikkel. 

A törvényjavaslat nem vonatkozik azokra, akik már éltek a végtörlesztés lehetőségével, viszont vonatkozik a forinthitelekre, legalábbis az egyoldalú szerződésmódosítás tekintetében. Bár korábban több kormánypárti politikus hangsúlyozta, hogy a törvényi rendezéssel azokat akarják megmenteni, akiknek veszélybe került a házuk, a javaslatban nincs olyan kitétel, hogy csak a jelzáloggal biztosított, illetve lakáscélú hitelekre vonatkozna. 

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a nem fizető devizaadósok nagy része szabad felhasználású hitelt vett fel, amit a már meglévő ingatlanával biztosított – vagyis nem azért került veszélybe az ingatlana, mert azt a hitelből vette.

Az már az árfolyamrésnél fogósabb kérdés volt, hogy miként fogja megoldani a kormány az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamkockázat ügyfelekre terhelésének kérdését. A Kúria jogegységi határozata erről ugyaniaz árfolyamréssel ellentétben nem foglalt állástegyértelműen, minden esetre kiterjedően. A testület szerint az árfolyamkockázat ügyfélre terhelése csak akkor lehet tisztességtelen, ha „az ésszerűen körültekintő és figyelmes átlagos fogyasztó” számára nem volt világos, hogy mit takar. Leszögezi viszont a határozat: ha a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján az ügyfél alappal gondolhatta úgy, hogy ez „a kockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli”, akkor a kikötés tisztességtelen és így érvénytelen. 

Ideális esetben ugye az ésszerűen körültekintő fogyasztó nem hisz sem a reklámoknak, sem a banki ügyintézőknek; úgyhogy körültekintő ember még a bank tájékoztatása után sem gondolhatta komolyan úgy, hogy ez a kockázat nem valós. Itt némi ellentmondás van a Kúria érvelése és az empirikus valóság között, de ezzel úgy tűnik, a kormány se tudott mit kezdeni, az árfolyamkockázat átterhelésével ugyanis a most benyújtott törvényjavaslat egyáltalán nem foglalkozik. 

Foglalkozik viszont az egyoldalú szerződésmódosítással, mégpedig igen trükkösen. A Kúria a jogegységi határozatában utalt arra a 2012-ben elfogadott kollégiumi véleményre, amely részletesen foglalkozik az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségével. Ez a vélemény, és ennek nyomán a jogegységi határozat hét kritériumot határoz meg, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás kiállja a tisztességesség próbáját. Eszerint a kikötésnek a fogyasztó számára egyértelműnek és világosnak kell lennie, és a szerződést csak tételesen meghatározott ok-lista alapján lehet egyoldalúan módosítani. Itt nem csak azt kell felsorolni, hogy milyen okokból módosíthat szerződést a bank, de azt is, hogy ezen okok miként hatnak például a kamat vagy a költség mértékére. A meghatározott okoknak objektíveknek kell lenniük, vagyis egyik fél sem lehet befolyással az egyoldalú módosításra okot adó körülmények bekövetkezésére. Fontos követelmény az is, hogy az ok-listában meghatározott körülmények alapján ne csak a fogyasztó terhére, de a javára is módosuljon a szerződés; a fogyasztó pedig élhessen a szerződés felmondásának jogával a szerződésmódosítás esetén. (Persze ez utóbbi eset azt is jelenti, hogy a felmondással a még fennálló tartozását egyben vissza kell fizetnie.) 

Ezen elveket csak az egyedileg meg nem tárgyalt feltételek (jellemzően az ÁSZF) tekintetében lehet vizsgálni. A kormány törvényjavaslata – amely az egyoldalú szerződésmódosítás tekintetében a forinthitelesekre is vonatkozik – felsorolja a Kúria által megállapított elveket, azonban ezektől függetlenül vélelmezi, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelen, mert úgysem felelt meg ezen feltételeknek. A bankok megdönthetik ezt a vélelmet: ehhez meg kell vizsgálniuk az ÁSZF-eiket, és ha úgy találják, hogy a Kúria által megállapított kritériumoknak megfelelnek és tisztességesek, akkor az államot (nem az ügyfelet!) kell beperelniük. Erre csak a törvény hatályba lépésétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül van lehetőségük és maga a bírósági eljárás is gyorsított ütemben zajlik. A bankok kizárólag azt kérhetik a perben, hogy a bíróság állapítsa meg: a kikötéseik tisztességesek, így az ÁSZF alapján kötött szerződések érvényesek.

* 

Összességében ügyes megoldás abból a szempontból, hogy nem a rengeteg ügyfél, hanem a jóval kevesebb bank indít pert, vagyis nem lesznek hirtelen giga-ügyteherrel elárasztva a bíróságok. Az adósoknak is nyilván könnyebb, hogy nem nekik kell perelniük, illetéket fizetniük, hanem ők vannak a kényelmes helyzetben, míg a bankokat terheli a bizonyítás. Viszont visszamenőleg tisztességtelenséget vélelmezni és a bankokat rövid határidőn belül az ellenkező bizonyítására kötelezni aggályos. Érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni a sorra zátonyra futott közérdekű kereseteket, amik ennek nagyjából az ellenkezőjét jelentik. Közérdekű keresettel ugyanis minden félre kiterjedő hatállyal lehet kérni a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, jelen esetben pedig a parlament minden érintett félre kiterjedő hatállyal kinyilvánítja majd a tisztességtelenséget, a bankok pedig (a saját ügyfeleikre és saját szerződéseikre nézve) megpróbálhatnak kibújni e vélelem alól. 

Közérdekű kereset indítására egy szűk kör (például az ügyész, illetve érdekvédő, civil szervezetek) jogosult, és amikor felrobbant a devizahiteles bomba, sokan éltek is a lehetőséggel. Számos ilyen közérdekű keresetet indítottak a banki ÁSZF-ek tisztességtelenségének megállapítása iránt, azonban a nagy részüket elutasították a bíróságok: a tisztességtelenség megállapításához ugyanis a szerződés valamennyi, egyedi körülményének a feltárása szükséges. (A közérdekű keresetekről is részletesebben írtunk korábbi riportunkban.) Tehát amit a bíróságok általában véve nem nyilvánítottak tisztességtelennek, azt most visszamenőleg megteszi a jogalkotó,méghozzá a Kúria által lefektetett elvektől függetlenül, annyival elintézve, hogy az egyoldalú szerződésmódosításúgysem felel meg ezeknek. Ha meg igen, akkor bizonyítsák a bankok és kössék föl a gatyát, egy hónapon belül!

* 

visszamenőleges hatály persze elkerülhetetlen, ha valóban rendezni akarják a kérdést, és az, hogy az ügyfelek helyett a bankok kényszerülnek perelni, ésszerű lépés az ügyteher szempontjából. Eddig viszont a bíróságok nem véletlenül óvakodtak attól, hogy általában sok szerződésre rámondják a tisztességtelenséget, hiszen ha az ÁSZF egy csomó hitelszerződésnél ugyanaz is, a benne foglaltak az egyedi szerződés tartalmával együtt érvényesülnek. A kormány viszont már kevésbé volt óvatos, de a megoldása egyébként leleményes, ezt el kell ismerni. 

Marad velünk továbbra is a kérdés, hogy az államnak utána kell-e nyúlnia az „ésszerűnek” éppen nem nevezhető hitelfelvevőknek, azon az áron, hogy utólag magánfelek szerződéseinek tömegébe szól bele? Tényleg rendben van az, hogy az állam később majdúgyis megvédi az ismerethiányos fogyasztókat, vagy megtanulunk kellő tájékozottsággal felelősséget vállalni a döntéseinkért? 

Akkor, amikor az „ésszerűen” gondolkodó fogyasztó hitt a reklámnak és a banki alkalmazottnak, akkor még teljes volt a boldogság meg az egyetértés. Most már lehet reklamálni az államnak: vélelmezzük inkább, hogy tisztességtelen volt, mert úgyse felelt meg azoknak a feltételeknek. Akik most a törvényjavaslatnak örülnek, mit szólnának, ha holnap olyan szerződést vélelmeznek tisztességtelennek, amivel pont ők jártak jól ésegyébként a másik fél teljes egyetértésével kötötték? Ne váljon lehetőleg az állam szokásává, hogy utólag megmondja, mi volt a tisztességes és mi nem.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Akik most a törvényjavaslatnak örülnek, mit szólnának, ha holnap olyan szerződést vélelmeznek tisztességtelennek, amivel pont ők jártak jól ésegyébként a másik fél teljes egyetértésével kötötték? Ne váljon lehetőleg az állam szokásává, hogy utólag megmondja, mi volt a tisztességes és mi nem."

A legteljesebb mertekben egyetertek. Viszont az is gond, hogy a "masik fel" ha neki a szerzodes elonytelenne valik, akkor egyoldaluan modosithatja. Na ilyen szerzodest nem szabadna engedni.

Nem tudom mi a helyzet pontosan nyugaton a hosszutavu 20-25 eves hitelszerzodesekkel, de oteves fogyasztoi hitelem mar volt. A kamat annyi volt elso naptol utolsoig, amennyi a szerzodesben le volt irva, szo nem volt olyanrol hogy a bank utkozben megemelheti. Az annyi amennyit alairtunk. Ha kozben felmenne az EKB kamatlab, akkor meg igy jart a bank. Koltsegmentesen kerhettem menetkozben atutemezest (novelni kertem a torlesztot hogy hamarabb lejarjon, megtettek szo es egy cent nelkul), illetve az elotorlesztest.

Ilyesmi kellene, nem pedig az hogy a fogyasztot eleve hulyenek velelmezzuk es majd az allam megmondja hogy neki mi a jo, ha mar hulye szegeny.

olvasd el ujra figyelmesen, nem irta hogy ne lenne korlatja. Van korlatja, megpedig a ptk es btk. Ami ebbe nem utkozik az viszont nem korlatja.

A szerzo nem is ezt irja hogy ne lenne korlatja, hanem hogy vilagos legyen mi a korlatja, es az allam utolag ne nyulkaljon bele, es plane ne gondolkodjon az alairok helyett. A nagykorusag nem azt jelenti, hogy onnantol a szulo helyett az allam felelos erted, hanem azt hogy onnantol a donteseid felelosseget, es kovetkezmenyeit magad viseled.

T. Bakó Bea Ön többször is téved.

Téved azért mert nem deviza hitelezésről van szó, hanem dalvizaalapú hitelezésről. Nem mindegy! A devizahitelezésnél az ügyfél devizát kap, a devizaalapú hitelezésnél pedig forinthitelt kap. A félrevezetés már itt tetten érhető. Ezért mondja Róna Péter, hogy a devizaalapú termék "hibás termék". Amennyiben pedig egy termék hibás, akkor vissza kell állítani az eredeti állapotot és korrekcióra van szükség.

Ahogy a szerződés kötés kétoldalú, úgy a módosításnak is kétoldalúnak kell lenni, hacsak valamelyik fél nem mond le a jogáról. Így evidens, hogy a jogszerűséget annak kell bizonyítani, aki a módosítást elkövette.

Az árfolyamrés alkalmazása szabálytalan, mert nem történt diaviza hitelezés, az hitelfelvevő nem devizát kapott kézhez. Ez is azt bizonyítja, hogy "hibás termékről" van szó.

Kérdés; Kinek és mikor kellett volna észlelnie a problémát? Milyen intézkedések maradtak el?

Amikor a devizaalapú hitelezést bevezették a pénzügyi felügyeletnek kellett volna a felmerülő problémákat látni és intézkedni, hogy korrigálják. Ez azonban nem történt meg.

Már 2007 évben látszott, hogy problémák lesznek, az érintettek - bankok, pénzügyi felügyelet, kormány, MNB - mégsem tett semmit.
2008 október-novemberi IMF tárgyalásnál már felvetődött és a kormány szándéknyilatkozatában megjelent a devizaalapú hitelek rendezésének az ígéreté. A válságkezelőnek aposztrofált Bajnai kormány azonban csak annyit tett, hogy kilakoltatási moratóriumot rendelt el a kormány működési idejére. Ekkor kellett volna rendezni, felhasználni forrásként az IMF/EKB hitelt. Ennek előzménye lett volna, ha az IMF/EKB tárgyalásnál rögzítik a megoldás főbb pontjait és azokat végrehajtják. Ezt azonban elmulasztották.

Zárómondatként talán még annyit érdemes megemlíteni, hogy a Gyurcsány-kormány a pénzügyi felügyeletnél erőszakos" személy műveleteket hajtott végre. Úgy is fogalmazhatnánk kézi vezérléssel avatkozott be a működésbe.

Jó, akkor lássuk azt a törvényt, gondolom, ide tudod idézni.

Amit megfogalmazol két részre választható.

Az egyik a jövedelemmel összefüggő.
A másik a forint árfolyamának a lehetséges gyors romlása.

Amit a jövedelem és hitel viszonyáról írsz reális. Elsődlegesen ezt a témát a bankoknak kellett volna szigorúan venni, mert Ők a betétesek pénzét kockáztatták, mi a hitelfelvevő a sajátját.

Árfolyam. Egyesek azt mondják, hogy a hitelfelvevőknek tudniuk kellett volna, hogy a forint árfolyama drasztikusan romlani fog.
A bankoknak nem kellett tudni, hiszen világos volt, hogy a magyar gazdasági helyzet már 2006 évtől romlásnak indult? 2006 második felében már egyes nemzetközi elemzői csoportok a válság szeléről beszéltek. 2007-2008 évben már ténylegesen is válság volt. A bankok azonban nem foglalkoztak vele - ahogy a pénzügyi felügyelet, a kormány, az MNB sem - mert számukra ez volt megfelelő. A bankok a devizaalapú hitelezési konstrukcióval minden kockázatot a hitelfelvevőre hárítottak. A pénzügyi felügyelet nem működött, a kormánynak, pedig szüksége volt a GDP érték növekedéséhez, enélkül már 2007 évben 70 % fölé ment volna a GDP %-ban mért államadósság.A kormánynak a költségvetési hiány kezeléséhez szüksége volt a lakásépítés, vásárlás kapcsán befolyó adókra. Enélkül a költségvetési hiány két-számjegyű lett volna.

Amely törvényre hivatkozol abban nem szerepel a devizaalapú hitelezés, csak deviza hitelezés, melynek értelmében a hitel felvevő devizát kap.

Üdv.

Németországgal teljes mértékben nem lehet összehasonlítani. Akkor lehetne, ha Magyarországon is euró lenne. Ezt azonban a Gyurcsány kormány elbaltázta. Többszöri céldátum mohosítással sem tudta teljesíteni a konvergencia programban beígérteket, így az euró bevezetése elmaradt. Amennyiben 2007 évben bevezetésre került volna az euró, akkor a mostani problémának legfeljebb a tizede állna fenn.

"devizahitel pont kivétel"
Amiről szó van nem devizahitel, hanem devizaalapú hitel. Ezért kivétel. Ez a hitelezési módszer egy kitaláció, amely nem fedi le a pénzügyi folyamatot. Ha úgy tetszik csalás, vagy ahogy Róna fogalmaz; "Hibás termék."

Nagyobb részben egyetértek veled, de vannak olyan lényeges pontok melyeket elnagyolsz, vagy nem pontosan fogalmazol.

Egyetértek azzal, hogy a bankok lényeges extraprofitot értek el mégpedig minimális kockázattal.

Egyetértek azzal is, hogy a kormánynak az volt az érdeke, hogy a lakásépítés, vásárlás növekedjen, mert ennek elmaradása a GDP értében évenként közel 1 %-os csökkenést jelentett volna. Az adóbevételek elmarádsa, pedig kb. 1,5 %-al növelte volna az évenkénti költségvetési hiányt.

Egyetértek továbbá a kockázattal kapcsolatban megfogalmazottakkal.

Pontatlannak és hiányosnak tartom a megfogalmazásod az euró bevezetésével kapcsolatban. 2002-ben a kormányváltáskor mindenki egyetértett abban, hogy megvan annak a feltétele, hogy 2007-ben az euró bevezetésre kerüljön. Ezt nyilatkozta Medgyessy Péter is, a 100 napos program tudatában. 2004-ben csatlakoztunk és kiderült, hogy a gazdasági helyzet rossz, s az unió elindította a Túlzottdeficit-eljárást. Ettől az időponttól készültek a konvergencia tervek, programok, beszámolók és lett kitolva a bevezetés céldátuma, mert a kormány soha nem teljesítette az általa megfogalmazottakat. Sőt 2006-ban még a beszámoló is hibás volt, melynek kijavítására őszig kaptak lehetőséget. Ekkor az uniónak el kellett volna indítani a szankciókat, s akkor kisebb mértékű lett volna a 2008-as bukta. Ez azonban nem történt meg.

A devizahitellel akkor nincs probléma, ha van mögötte akkora nagyságú deviza bevétel, mint amekkora a törlesztő részlet és a kamata. Akkor sem lenne probléma, ha 2007 évben bevezetésre kerül az euró, legfeljebb az egyoldalú szerződés módosítás problematikája vetődhetne fel.

Súlyos problémának látom azonban, hogy a szakemberek is, politikusok és média munkások devizahitelről szónokolnak, holott devizaalapú hitelről van szó. A két konstrukció között lényeges különbség van.

Nem ez a probléma alapja, hanem az amit az OTP keresetlevélben megfogalmaztak.

"A fenti időszakban az OTP Bank egy rövid felsorolással – egy ún. „oklista“ formájában – nevezte meg azokat a körülményeket, amelyek változása esetén élni kívánt az egyoldalú szerződésmódosítás jogával.

Az elmúlt években több állami szerv is úgy ítélte meg, hogy az általános szerződési feltételek „oklista” formájú megfogalmazása nem felelt meg a jogszabályoknak (pl. Gazdasági Versenyhivatal, Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság, Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa).

Az OTP Bank által alkalmazott, „oklista” formájú kikötés továbbá ellentétes a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 9/2006-os ajánlásával, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 2011. szeptember 27-én kelt ítéletével."
http://pitee.wordpress.com/201..

Hasonlóképpen járt el a többi kereskedelmi bank is.

A kereskedelmi bankoknak most azt kell bizonyítani számokkal, kalkulációval, hogy a jogszabályban foglaltak miatt módosítottak és ezt a hitelfelvevő tudomására hozták.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés