Megszakadt történelmi hagyomány

2014. február 25. 8:24

Kutrucz Katalin
MNO
Nem helyes csak az ügynökügyet feszegetni. Akárhogy is vesszük, az ügynök volt az egész gépezet legkisebb láncszeme. Interjú.

„Eltérő-e nálunk az állampolgári betekintés milyensége a többi kelet-európai országhoz képest?

Az állampolgári betekintés most már nagyjából egyforma, nálunk eddig szűkebb volt, mert 2003-ban elkövették azt a műhibát, hogy mindenki a kizárólag vele kapcsolatos adatokat tartalmazó irat másolatát kaphatta meg. Az pedig elég kevés. A megfigyelt, mint már említettem, megismerhette a róla jelentő ügynök nevét, ezenfelül nem húztuk ki az iratokban szereplő közfeladatot ellátó személyek nevét sem. Mostantól megkaphat a megfigyelt a fentieken kívül minden olyan anyagot, amelyben jelen van. Ha együtt voltak öten és beszélgettek, akkor mindenki megkapja az egészet. (...)

Hány ügynök dolgozott 1945–90 között hazánkban?

Kétszáz-kétszázötvenezer, pontos számot senki sem tud. Az ötvenes években dolgoztak a legtöbben egyszerre, 40-60 ezer fő, de nagy volt a fluktuáció. A hetvenes– nyolcvanas években hat-nyolcezer volt az évi ügynökszám, hivatalos nevükön a hálózati személyek. Mindig az ügynökökről beszél mindenki, holott a külső segítők köre ennél jóval szélesebb. Külső segítők azok a személyek, akik nem voltak az állambiztonsági szolgálatok hivatásos alkalmazottai, de formalizált módon »segítették« a munkájukat. Ilyenek voltak a hálózati személyeken kívül például az operatív kapcsolatok, a hivatalos kapcsolatok és a megbízottak. Az ő létszámukat nem tudjuk. Azt azonban mindig elmondom, így most is, hogy nem helyes csak az ügynökügyet feszegetni. Akárhogy is vesszük, az ügynök volt az egész gépezet legkisebb láncszeme. Pikantériáját persze érzem, azért ő az érdekes, mert ugye titkos, és a titok mindig izgalmas. De az ügynököt valaki beszervezte, aki beszervezte, annak valaki parancsot adott, aki parancsot adott, azt a párt irányította, szóval lényegesen bonyolultabb a kérdés, hogysem egyszerűen ügynökkérdésé lehessen szűkíteni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ügynökök száma
- az ötvenes években kb. 40-60 ezer fő
- a hetvenes, nyolcvanas években kb. 6-8 ezer fő!
Csak azoknak, akik a rendszerváltás előtti évtizedeinket igyekeztek egybe mosni. És akkor még nem is említettük a KGB, Stasi, Secu szintű és méretű "baráti" szervezeteket!

...aki a főnöke volt, aki beszervezte, aki a jelentéseket kapta, az meg köztiszteletben áll(hat)!?

Két munkahelyemen is. emlékszem, volt egy szakosztályvezető, ő egyébkénz szochazás volt, a másik helyen az osztály adminisztrátor, írtak talán havonta, hagulatjelentést.
Közeli hozzátartozómmal külföldi munkavállalás előtt aláírattak egy papírt, h. sem a vallását nem fogja kinn gyakorolni, sem a kinn élő rokonaival nem veszi fel a kapcsolatot. Később főnök lett, s behívatták, h. figyeljen, s írogasson arról, amit tapasztal. Nem írogatott, de nem túl erős idegzetű lévén eléggé megviselte az egész procedúra. Az sem volt kutya, mikor a párttitkár vitte ki a számításokat, s hazatelefonált, h. most mit is mondjon, mert őt itt kérdezgetik.
Nagyjában és egészében a pártboizottságok düöntötték el, kiből mi lehet, persze, voltak szerencsés kivételek, mint mindig.
Államilag rekesztették ki a továbbtanulásból a politikailag nem tetszők gyermekeit. Idáig Haynauék sem süllyedtek, pedig az valódi szabadságharc volt, igazi csatákkal.

Válaszok:
ottapont | 2014. február 25. 15:47

'Államilag rekesztették ki a továbbtanulásból a politikailag nem tetszők gyermekeit.'

Bizony, a numerus nullus sokkal durvább volt a numerus claususnál, csak nem beszélnek annyit róla.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés