A Trianoni szerződés aláírásának évfordulójára

2013. június 4. 11:21

Mesterházy Attila
MSZP.hu
Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet – de meghaladni igen. Ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk.

Június 4-én a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére, Trianonra emlékezünk. Arra, amikor darabokra szakadt a hazánk, és részekre szakították a nemzetet.

Trianon mindannyiunknak fáj. Mindannyiunknak, akik hazafias büszkeséggel gondolunk a nemzet történelmi sikereire, és akik ma és holnap is erős, sikeres Magyarországot és boldogulni képes magyar nemzetet akarunk.

Ma nem csak a tragédia fájdalmára, hanem az azt kiváltó okokra is emlékezni kell - és főleg a tanulságokra. Az egyik legnagyobb és kétségbevonhatatlan tanulság az, hogy az ellenségeskedés, a sovinizmus, a nacionalizmus, a gyűlölet voltak a Trianonhoz vezető út állomásai. Ezért az ellenségeskedés fenntartása, a sovinizmus felélesztése, a nacionalizmus és a gyűlölet felszítása nem tudja enyhíteni Trianon fájdalmát. Ezek soha nem gyógyították, hanem mindig okozták a sebeket.

Trianon következményeit visszacsinálni nem lehet - de meghaladni igen. Ehhez az kell, hogy ne a múltba révedjünk az évszázados sérelmek miatt, hanem a jövőbe tekintsünk. Ezért csak akkor boldogulhatunk mindannyian, ha az ellenségeskedés helyett több lesz bennünk az elfogadás.

Mindazoknak, akik Európában és európai módon gondolkodnak, egyértelmű, hogy ennek garanciáját és egyben Trianon meghaladását is jelenti az európai integráció. A magyar nemzet láthatatlan, de a mindennapokban megélhető újraegyesítése zajlott le az elmúlt években. Mert azzal, hogy elvesztették gyakorlati jelentőségüket a határok Magyarország, Erdély, a Felvidék és immár hamarosan Horvátország között, minden korábbinál könnyebben és szorosabban tarthatjuk egymással a kapcsolatot anyaországi és külhoni magyarok. Ha pedig ez a folyamat tovább halad, még közelebb kerülhetnek ehhez a Vajdaság és Kárpátalja magyarjai is. Aki ezt lassítja, az a magyar nemzet legelemibb érdekét veszi semmibe, és a nemzet összetartozásának újbóli szimbolikus egyesülésének útjában áll.

A mindenkori magyar kormányoknak dolga és kötelessége minden eszközzel segíteni a határon túli magyarokat, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak. Hogy magyarként megőrizhessék identitásukat, az adott ország polgáraiként pedig megélhessék teljes egyenjogúságukat. Ehhez korrekt, tisztességes, európai viszonyra van szükség a határon túli magyarokkal, politikai képviseleteikkel és a környező országok kormányaival is. Aki ennek szükségességét belátja, és képes is ezt megvalósítani, csak az képes a magyarság érdekeit felelősen és hatékonyan érvényesíteni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 46 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azért diszlájkoltam ezt az írást,- amit nyilvánvalóan nem Mesterházy írt -, mert alattomos.
Hogy miért gondolom, hogy nem Mesterházy a szerző, az több okra vezethető.
Egyrészt, ez profi cikkíró műve, Mesterházy erre nem képes.
Másrészt nem hiszem, hogy Mesterházynak a trianoni dráma akkora lelki problémát jelentene, hogy ennek kapcsán erre időt herdáljon.

És, hogy miért alattomos, mert cukormázas, üres frazeológia csupán, minden igaz átérzés nélkül.
Süt belőle az igaz fájdalom hiánya és a cinikusan hazug szóvirágos trendi megfelelni akarás. Felszínesen sematikus.

Mesterházy hazabeszél

Az MSZP-SZDSZ korszak következményeit visszacsinálni nem lehet – de elfeledni sem. Ugyanez Trianonra is vonatkozik.

Mesterházy úgy gondolná, hogy csak a szépre emlékezzünk és a hibákat, a rosszat, a bűnös magatartást jó keresztény módjára bocsássuk meg és ne beszéljünk róla. Mesterházy hazabeszél.

Mar az hatalmas eredmeny, hogy Trianon evfordulojan a hozzad hasonloak kenytelenek Trianonrol es a kulhonba szoritott magyarokrol megszolalni.

Nem szerződés -DIKTÁTUM- de honnan is tudhatnátok?!

"Megállj, megállj, kutya Szerbia,
Nem lesz tiéd Hercegovina."
Ez volt a magyar katonák motívációja a 14-es háború kezdetén.
Annak a magyarnak, aki évszázadokon át saját földjét, asszonyát, hegyeit, síkságait védve harcolt idegenekkel szemben.
Látható: reális ellenségképről szó nem volt.
Mert ugye mennyire másként hatott volna a katonák gondolkodására, ha közlik velük:
Itt bizony nem Hercegovina a tét, hanem Magyarország területe és népe.
Tehát a dezinformáció magától a magyar kormánytól jött, akkor miért csodálkozunk?
A demokratikus deficit fokát, egyáltalán ha van ilyen: létezését nem Brüsszel, a Velencei Bizottság, Viviane Reding stb. határozzák meg a magyarokat megítélve,
de nagyon is saját kormányuk, kormányaik teljesítménye, elsősorban, az őszinte, mégis a lehető legnagyobb biztonságra irányuló, arra tematizált közbeszéddel.
A magyaroknak sok az ellenségük.
Mindig, minden esetben ezt szem előtt tartva kell politizálni, eljárni.
Nem kellene ezt leírni más országokban.
Egy olyanban azonban, ahol Kunbélák, Károlyimihályok, Rákosimátyások, Kádárjánosok, Marosánok, Merjünk kicsik lenni*-k stb. "szolgálták" a hazát, minden nap le kellene írni.

(*merjünk kicsik lenni, s akkor minden rendben lesz.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés