De nem szolgálja a nemzet érdekét az sem, ha az június 4-én nem a valódi nemzeti összetartozás gondolatát hangsúlyozzuk, hanem a rezsimet ünneplő, a kormánypárt ideológiájára rímelő kampánydalt énekeltetünk óvodás és iskolás gyerekekkel.
Magyarország felosztása olyan traumája a nemzetnek, amelyet nem felold, hanem tovább súlyosbít az, aki a nemzet további megosztására használja fel Trianon ügyét. A rezsim mai politikusai ezt teszik. Ezt teszik, amikor a megosztás politikáját exportálják a határon túli magyar közösségekbe, ezt teszik, amikor kormánypárti PR-akcióvá fokozzák le a nemzeti összetartozás napját. És ezt teszik akkor is, amikor egyetlen önkritikus szavuk sincs arról az 500 ezer magyar fiatalról, akik az elmúlt években a kilátástalanság miatt kényszerültek elhagyni a hazájukat. A nemzeti összetartozásból őket sem lehet kihagyni. Az ő megtartásuk és visszanyerésük sorskérdés az ország talpon maradása szempontjából.
A valódi nemzeti politika az, amely minden magyart abban segít, hogy a szülőföldjén boldogulhasson – legyen az a szülőföld az országhatáron innen, vagy túl.
Ezért kell lezárni azt a korszakot, amely a Trianonról való hallgatás és a Trianonnal való politikai visszaélés évtizedeit jelentette.”