- Az EU elutasítottsága éppen most lett nagyon hazánkban, mint a támogatottsága. A 90-es években hihetetlen agymosás folyt Magyarországon, így az emberek többsége azt hitte, hogy az jó lesz, hogy annak nincs alternatívája. Mára egyre nagyobb tömegek döbbenek rá, hogy ez nem más, mint átverés. Az Uniónak piac, olcsó munkaerő és szemétlerakó kell. Mennyire naivak voltunk, amikor azt hittük, hogy a nyugat történelmi kompenzációra készül a kelet felé, mert azt a történelem során többször kihasználta és magára hagyta? Ez a környező országokban is így van, de nálunk a legrosszabb a helyzet. A korábbi kormány mindent aláírt, amit az orra elé tett Brüsszel, a mostanit meg csak a saját hatalma érdekli, és ezért magára haragítja az egész Uniót. A közös bennük, hogy egyiknek sincs semmilyen koncepciója. Magyarországon eddig egyedül én mondtam ki: az euroatlantizmust le kell cserélni az eurázsianizmusra.
- A pénzügyi válság befolyásolta ezt a védekező gazdaságpolitikai hangulatot, vagy az általános szempont inkább a civilizációs és az értékrendi tényezők? Mekkora szerepet játszanak a civil szervezetek és a külső befolyás az egész magyar rendszer (területi, nyelvi, kulturális) szétrombolásában, dezintegrációjában?
- A gazdasági válság komoly hatással van a kiábrándulásra természetesen. A helyzet ugyanis felszínre hozta, hogy az EU nem az egész közösség, hanem a nyugati nagyobb tagállamok - Franciaország, Anglia, Németország - érdekeit képviseli. A különféle külső erők, szervezetek hatásáról is egyre több embernek nyílik fel a szeme. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy tudati forradalom zajlik le Magyarországon. Ez persze fájdalmas, mert sok illúzióval kell az embereknek leszámolnia, de elkerülhetetlen, mert a jövőt csak az igazságra és valóságra szabad építeni. Ebből következőleg, ami most a magyar társadalom zavarodottságának látszik, reményeim szerint, kiforrja magát, és egy sokkal öntudatosabb és sokkal tisztább gondolkodású társadalmat hoz létre.