Ki ne legyen?

2013. január 5. 9:35

Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Legyen minden Oláh Gergő, és éljen velünk boldogan. Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!

A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak. Mindeközben a cigányság ezen állattá lett fele az idióta nyugati világ »vívmányait« használja. Nézze meg mindenki, hogyan pózolnak a Facebookon, kezükben fegyverrel, nyakukon félkilós aranylánccal, pofájukon a »bármikor kicsinállak, te hülye magyar paraszt« kifejezéssel a »megélhetési bűnözők«. Nézzétek meg a Sávoly Gergőt leszúró patkányt és haverjait a Facebookon: látni fogjátok, hogy mindhárom potenciális gyilkos. Eo ipso gyilkos. Nem tolerálni kell és megérteni, hanem megtorolni. És éppen itt követi el a legnagyobb bűnt az idióta nyugati világ polkorrekt része. Puszta számításból és önérdekből úgy tesz, mintha ezek az állatok bármiféle okból is tolerálhatók, megérthetők, sőt tisztelhetők lennének, mintha járna nekik bármiféle megbecsülés és emberi méltóság. És az a legiszonyatosabb ebben az egész agyrémben, hogy ezek pillanatok alatt teszik tönkre a cigányság normális felének esélyeit.

Amikor Oláh Gergő megnyerte az X-Faktort, éppen azon gondolkodtam, hogy lám-lám, mennyire szép és csattanós választ adott az összes, magyarokat rasszistázó rohadéknak a nép, amikor ezt a tehetséges, szimpatikus, szerény és meghatóan mélyről jövő cigány fiút szavazta meg a verseny győztesének. S azt gondoltam még, hogy ez a mélyről jött és nagyon is szerethető cigány fiú egymaga többet tett a cigány–magyar konfliktus enyhítéséért, mint az összes »jogvédő« gazember együttvéve. Aztán eljött szilveszter éjszakája, és eljött megint vagy negyven rohadt állat cigány, köztük az a bizonyos Jónás János, és nekilátott ölni. Mert nem tudtak azonnal bemenni hugyozni a budiba, amikor rájuk jött. Mert várniuk kellett volna két percet. Mert… Nincsen mert. Azért, mert nem emberek. Mert kést rántanak nyomban, ha negyvenen is vannak, és szúrnak. Szívre, sokszor egymás után. Uramisten, mennyire elviselhetetlen mindez, mennyire tönkretesz mindent, ami emberi. És mennyire nincs helye itt semmiféle magyarázkodásnak és toleranciának!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 273 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

600 éve még soha senkinek nem sikerült asszimilálódó magyarrá (de más nemzetiségűvé sem) változtatni a cigányt. Kidobott pénz, idő és energia.
Dolgoztatni kéne őket, megvonva minden segélyt, hogy ne maradjon ideje és ereje baromkodni.

A polkorrektség megoldja a cigányproblémát?
A polkorrektség csupán szőnyeg alá seper.

Bayer Zsolt és a fidesz figyelmébe ajánlanám e szomorú probléma megoldásának egyetlen lehetséges módozatát. Érpatakon ez már bizonyította a hatékonyságát- azt tulajdonképpen már csak léptéknövelni kellene (erre tán még a fidesz is képes lehet):
"Dr. Orosz Mihály Zoltán, a település polgármesterének levele:

Érpatak Tisztelt Lakói!

Nagyon nagy örömmel tájékoztatom Önöket, hogy a körözési felhívásunknak és a sikeres rendőrségi-önkormányzati-lakossági-mezőőrségi összefogás eredményeként 2012-12-11-én 19 óra 40 perc körüli időben a második körözött elítélt bűnöző, K. János érpataki lakos elfogására is sor került. Az első bujkáló elítélt bűnözőt, G. Zsoltot 2012-12-03-án 15 óra 40 perc körüli időben sikerült megtalálni, így mindkettő körözött, börtönbe bevonulni nem akaró bűnöző kezén kattant a bilincs, és mindkettő méltó helyére, a börtön rácsai mögé került.

Minden magyar ember számára fontos kell hogy legyen, hogy mindent és mindenkit a méltó helyére tegyünk: a tanárt az iskolába, az óvónőt az óvodába, a beteget a kórházba, az orvost az orvosi rendelőbe, a rendőrt a közterületre, a bűnözőket pedig a börtönökbe.

Remélem, hogy senki sem felejti el: a bűnözői életformát folytató személyeket, aljas, romboló tevékenységük miatt, az országpusztító liberális jogvétőkkel ellentétben nem kiemelten védendő személyeknek, hanem kiemelten üldözendőknek tartjuk, a településünk és hazánk ellenségeinek tekintjük, ellenük mindenféle törvényes eszközzel hadat üzenünk, a legkeményebb harcot indítjuk, és a lakosság személy és vagyonbiztonsága, valamint a település és országunk közbiztonsága érdekében ellenük folyamatosan a legszigorúbban fellépünk. Önökkel egyetemben, amikor őket értékeljük és megítéljük, akkor sohasem arra a színészi teljesítményre vagyunk tekintettel, amit akkor tudnak produkálni kétségbe esetten, amikor megbuknak, hanem folyamatosan észben tartjuk azt az aljasságot és kegyetlenséget, melyet alkalmaztak a tisztességes adófizető állampolgárok vagyonának, testi és lelki épségének megkárosításakor."

Jogvédőkre visszatérve. Putyin oroszországban elérte, hogy minden jogvédő szervezet, aki külföldi támogatást kap, minden kiadványán és fellépésekor fel kell hogy tüntesse: a szervezet idegen érdekeket szolgál.
Na a TASZ, Helsiki,Amnesty stb. szervezetek esetében ezt nálunk is be kellene vezetni- minnél előbb!

Éjjel közterületen hugyoztak- mint vádpont? Normális vagy?
Különben pont patán a gárda jelenléte vezetett a megoldáshoz (a problémás cigány családok elhúztak szeretőbb, befogadóbb körzetekbe). Ez most egy élhetőbb falu mint előtte volt, pl hídpénzt sem kell már fizetni a nyugdíjas néniknek...

Szerintem inkább:
4 óra munkáért fél bér
8 óra munkáért teljes bér
12 óra munkáért kétszeres bér

Nagyon megérné 12 órát lehúzni. Utána gyereket csinálni se lenne kedve.

4-5 víztározót ki lehetne velük kubikoltatni. Ültethetnének és betakaríthatnának energianövényeket a Tisza teljes hosszában az árterületeken. Takaríthatnának árkokat és településeket. Terelhetnének rackát, marhát, mangalicát, nyírhatnának birkát, fonhatnának gyapjú fonalat. Gyárthatnának milliószám vályogtéglát, melyekből újáépülhetnének apró települések, melyek újra elláthatnák a közeli városokat élelmiszerrel, stb.

Nem szívesen írom le, de Bayer ebben a cikkében Kertész Ákost játszik. Kár!
Ugyanis a cikk igazságait teljesen lerontja a kertészákosi ostobaság.
Ez még attól is független, hogy politiki hülyeség IS így írni.

Kedves Mandiner! Bár nem én vagyok a szerkesztő, de mint minden Mandi olvasónak és kommentelőnek, nekem is jogom van hozzátenni az újsághoz.
Ha már a MH-t szemlézzük, miért nem szemlézünk be tisztelereméltó, jó írásokat. Hazaszeretetről. A magam részéről ide tenném, nem linkkel. Jó olvasást!

Sokat beszélnek Kassáról, mióta Európa kulturális fővárosává választották. Kelet-Szlovákia metropolisa, a szlovák Košice mellett azonban a magyar Kassáról alig esik szó: Márait óvatosan adagolják a szlovák közvéleménynek, a reszlovakizáló papírt összetépő neves kassai festőt, Jakobyt és a Rákóczit is megmintázó kiváló szobrászt, Löfflert félig-meddig kisajátították. A történelem kosztümös felvonultatásába még beleillik Bocskai bevonulása és Bethlen fejedelmi esküvője a Lőcsei- házban, mert az már nagyon régen volt. Görgey Te Deumát a dómban az osztrákok fölötti győzelme után viszont alig említik, pedig a tábornok fel-dunai hadserege tele volt szlovák bakákkal. S azt sem, hogy a ’19-ben bevonuló és felszabadítóként köszöntött magyarok vörösebbek voltak, mint amilyen vörösre próbálta az ortodox marxista történetírás később a Hlinka-gárdistából lett szlovák partizánt átfesteni.

„Kassát és Pozsonyt akkor is visszakérném, ha már egy szál magyarja se volna. Csináljunk becsületes vásárt: ne csak eleven hússal mérjük a jelképeket, hanem azokkal a halottakkal is, akiket a századok magukba visszafogadtak. Százalékkal mérnek? Mérjünk temetőkkel” – írta a Felvidék szerelmese, Cs. Szabó László az első bécsi döntés küszöbén. De ki beszél ma már a kassai német és magyar polgárokról, akik évszázadokon át meghatározták e táj történeti arculatát, és testüket a régi temető, a Rozália sírjai őrzik? Mindössze szívósabb halottainkat hagytuk hátra – jegyezte meg Márai kassai regényében, a Féltékenyekben. S hozzátette, hogy még ezektől a halottaktól is félt a hódító. „A társadalom anyagcseréje – hiába remélte a végül Máraival együtt emigrációba kényszerült Cs. Szabó – ezen a porhanyított területen” alig javult.
Ha magunk nacionalisták vagyunk, más népek nacionalizmusának is teret kéne engednünk – ajánlhatnák az államalkotó nemzetnek. De a Rákóczi- kultuszból áradó erő – bár a nagyságos fejedelem hűséges katonái voltak – idegesíti a ma szlovákját. (Kriptája látogatását régebben a csehszlovák hatóságok gyakran korlátozták, mintha az 1715-ös „labanctörvénynek” a hazaáruló Rákóczi és társai örökös száműzetéséről szóló passzusa éledt volna fel a masaryki és az azt követő népi demokráciában.) A vezérlő fejedelmet 1906. október 29-én temették el a dóm kriptájában, és ez a nap a magyarság számára valóban ünnep lett. Egy fiatal, huszonegy éves kassai lány 1938 drámai őszén – a függetlenedőben lévő autonóm Szlovákia kormányfőjének, Tisónak a látogatása után – a következőket jegyezte fel naplójába: „Okt. 29., szombat: Rákóczy-nap van ma, az egész magyarság nagy nemzeti ünnepe. Habár mi itt kisebbségi magyarok vagyunk, mégis szívben-lélekben együtt érzünk az anyaországban élő testvéreinkkel, s habár fölöttünk demoklesi-kardként fenyeget a cseh terror uralom, mi mégis együtt akarjuk megünnepelni többi magyar testvéreinkkel a mai nagy napot.” (Az első republika magyar kisebbsége a csehekben látta elnyomóját, különösen a keleti részeken volt nyomasztó a cseh hivatalnokok és a katonaság uralma. Kassán volt például hadtestparancsnok Radola Gajda tábornok, a cseh fasiszták atyja.) „9 órakor ünnepi requiem van a dómban, amelyre mindenki kötelességszerűen elmegy. A magyar gimnazisták újabb tanújelét adták a nemzeti célokért vívott harcunknak. U. i. a jelenlegi szlovák igazgatójuk még a Nemzeti Tanács kérésére sem akarta őket a templomba engedni, mondván, hogy Csehszlovákiában élünk (remélem, már nem sokáig), s itt máma közönséges munkanap van. Mikor ezt a diákok tegnap meghallották, szörnyen felbőszültek s elhatározták, hogy ők bizony megszegik ezt a felsőbb parancsot, mely az ő nemzeti önérzetüket mélyen bántja. Miután tegnap d.u. egynéhány elszánt és energikus ifjú ezt a döntő határozatot meghozta, mindegyikük nyakába vette a várost, ki gyalog, ki pedig biciklin, és így hozták tudomására az intézet 700 növendékének, hogy ma reggel senki se merjen iskolába menni. Ellenben 9 órára mindenki kötelessége a Dómban lenni. Sőt, hogy teljesen eredményes legyen ez az akció, korán reggel már előőrsök állottak az iskola környéki sarkon, hogy az esetleges túlbuzgó diákokat visszaküldjék. Ilyenképpen tehát ma üres tantermekben kell a tanároknak előadniuk. Egyszóval Kassa apraja-nagyja ott szorong a gótikus Székesegyház boltívei alatt. Az ezrekre menő tömeg zsúfolásig megtölti a különben óriási befogadóképességű templomot, és sokan sóvárogva állnak kint, mert már bent nem jut számukra hely. De a megható ünnepség szépségét valamilyen módon mégis muszáj a jóakaratú cseh hatóságoknak megzavarni. Nagyszámú rendőr és detektív szállja meg a kórust, és kijelentik, hogy azonnali hatállyal megtiltják a himnusz éneklését. Ezek szerint orgonán már nem lehetett játszani, ellenben a fiúk kellő pillanatban minden rendőri fedezet ellenére is intonálják a nemzeti imát, s egy pillanat múlva már az egész templom dübörögve harsogja: »Isten áldd meg a magyart!« Gyönyörű szép látvány a rengeteg üde virág, amit a Dóm előtti zarándokhelyre visznek máma a magyarok. Minden arra menő magyar ember megtetézi ezt a virághalmazt legalább egy csokor rózsával, úgyhogy az esős, ködös őszi időben már jó messziről üdítő és lélekemelő látványt nyújt a hatalmas virágerdő. Gyönyörű kép! De elszomorító hatással van a könnyekig meghatott magyarokra, hogy a templom előtt háromszorosan megerősített, s lovas rendőrökkel tarkított rendőrkordon működik, akik a legdurvább eszközökkel verik szét az esetleges csoportosulásokat, és még a virágágyak előtt sem engednek megállani.”

Ki emlékezik még erre a Himnuszt éneklő magyar Kassára? A kassai lányokra, akik a kormányzót és a felszabadító honvédeket fogadták 1938 novemberében, s akik a ’39-es Széchenyi-bálon s a pesti farsangon mindenkit meghódítottak? A külföldet is megihlette a szépségük, s egy a kormányzó bevonulására érkezett francia festőnek annyira megtetszettek díszmagyarban, hogy róluk készült festményeiből Párizsban kiállítást rendezett.
Ki emlékezne rájuk és családjukra a mai Kassán? Érdemes felsorolni a nevüket, őseik közül jó néhányan a Rozáliában nyugszanak: Balázsy Kató, Dobosffy Klári, Binder Gitta, Czigler Valéria, Farkas Andrea, Göbel Marianne, Kieselbach Irma, Kossuth Baba, Mikler Cuci, Nemessányi Mária, Nyulászy Baba, Orbán Illy, Oelschläger Mária, Ökröss Irén, Remniczky Erzsébet, Papp Ilonka, Szilágyi Kató, Vandracsek Adrienne, Timcsák Edit.

Ők az utolsó olyan nemzedékhez tartoztak, akik magyarként még boldogok lehettek Kassán.

Az írás Tamáska Péteré, a címe: Himnusz a Kassai Dómban.
Minden elismerésem a publicistáé, aki a fentieket leírta.
Kedves Mandiner, kedves jobboldali kommentelők. Tanuljuk meg, hogy gondolatvilágunk, írásaink ne a kertészákosok, aldoraine hadnagyok és hasonló alja nép színvonalán jelenjenek meg!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés