Az LMP a FIDESZ útján?

2012. november 18. 9:58

Balogh Ákos Gergely
Mandiner blog
Az LMP-nek komoly változtatásokra lesz szüksége, a bátor önállósági döntés önmagában kevés lesz, az eddigi út nem fog sikerre vezetni.

Nem csatlakozik az Együtt 2014-hez az LMP – döntött az éjjel a párt XX. kongresszusa. A hosszas vita után 87:77 arányban meghozott döntéssel az LMP a nehezebb és bátrabb utat választotta, amivel ráadásul a párt egy jelentős része, köztük a lemondását azonnal bejelentő Jávor Benedek és Karácsony Gergely nagyon nem értenek egyet. Mivel a történtek egész jól beilleszthetők tavaszi, FIDESZ'92–LMP'12 gondolatkísérletembe, kicsit továbbviszem azt.

1992-1993 táján, miközben a FIDESZ népszerűsége minden elképzelhető csúcsot megdöntött (40,5 százalék volt a rekord), a párton belül komoly ellentétek feszültek. A fő törésvonal a többi párthoz, elsősorban az SZDSZ-hez és az MSZP-hez való viszony mentén húzódott. A Fodor Gábor vezette csoportosulás sokkal szorosabbra fűzte volna a szálakat a másik liberális párttal, Fodort csak határozott pártutasítás tartja vissza attól, hogy szónokként lépjen fel a Demokratikus Charta 1992. szeptemberi tüntetésén. 1993 novemberében aztán Fodor Gábor távozott a FIDESZ-ből (lemondott országgyűlési mandátumáról is, ami azóta kevésbé jellemző a távozókra), miután a párt országos választmánya nem őt, hanem Szájer Józsefet választotta elnökének. Nem egyedül ment, Molnár Péter és Ungár Klára mellett vele tartott további mintegy 200 tag, ami érzékeny veszteséget jelentett a nem túl acélos szervezettségű párt számára. A távozók útja az SZDSZ-be vezetett.

 

1994 óriási megrázkódtatásokat hozott a FIDESZ számára. Az egy-két évvel korábban még messze a legnépszerűbb párt mindössze 7 százalékot kapott a választásokon, így az övék lett a legkisebb parlamenti frakció. Bár a nemzetközi legitimációja miatt aggódó utódpárt nyitottnak mutatkozott a koalícióra a FIDESZ-szel, ők nemet mondtak. Így aztán Fodor Gáborból lett elsőként miniszter a párt alapítói közül – immár az SZDSZ színeiben.

 

A FIDESZ húsz éve a rázósabb, önálló utat választotta, és egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy túléli a pártszakadást és a brutális népszerűségvesztést. Aztán '98 igazolta a döntésüket, húsz évvel később pedig elmondhatják, hogy abból a csapatból kerül ki az ország három legfőbb közjogi méltósága, akik nemet mondtak az SZDSZ és az MSZP csábításának.

 

Az LMP helyzete a feltűnő hasonlóságok mellett sok mindenben különbözik a 20 évvel ezelőtti Fiatal Demokraták Szövetségétől, ami miatt a kockázataik is nagyobbak. Népszerűségük már most sem ostromolja az egeket, a 2010-es választások óta csak 1-2 százalékpontot tudtak magukra szedni, így a – Jávor és Karácsony távozása által előrevetített – esetleges szakadás is sokkal nagyobb veszélyt jelent számukra. És nem csak a népszerűség miatt: a tavaszi népszavazási aláírásgyűjtés és az LMP nélkül zajló időközi választások is azt mutatják, hogy az ország egyes területei szervezeti értelemben fehér foltok a párt számára. Ha a tagság és az aktivisták egy része távozik, tovább romlik a helyzet.

 

Ami az elkövetkező napokban, hetekben (hónapokban?) a sajtóban vár az LMP-re, azt sem lesz könnyű túlélni. Életképtelen ördögbotostól Orbán utolsó csatlósaiig sok mindennek elmondják majd őket progresszív véleményformálók, míg jobbról hátsó szándékoktól és kárörömtől egyáltalán nem mentes szeretet árad majd feléjük.

 

Ott vannak még a személyi problémák is. Az önállóbb irányvonallal egyet nem értő Jávor és Karácsony lemondott, Schiffer pedig – talán túlságosan elhamarkodottan – azt nyilatkozta, nem akar frakcióvezető lenni. De akkor ki legyen? Az LMP-frakció tagjain végignézve nem nagyon látni olyan karaktert, aki egy súlycsoportban lenne velük (a FIDESZ '93-ban ebből a keretből válogathatott volna).

 

Ebből a sok-sok veszélyből is látható, hogy az LMP-nek komoly változtatásokra lesz szüksége, a bátor önállósági döntés – ami ugyanakkor egyáltalán nem zárja ki a 2014-es együttműködést Bajnaiékkal – önmagában kevés lesz, az eddigi út nem fog sikerre vezetni. A pártnak a korrupció elleni harc és a zöld irány mellé további erős témá(ka)t kell találnia, és szerintem eléggé adja is magát, hogy mi(ke)t. A parlamenti pártok közül csak két olyan erő van, ami nem, vagy csak egy kicsit foglya a nyugdíjas szavazatoknak: a Jobbik és az LMP. A parlamenten kívüli, de oda igyekvő erők között sem sokkal rózsásabb a helyzet, az Együtt 2014 egyik fő pillére, a Szolidaritás egyenesen a szolgálati nyugdíjasok érdekképviseleti szervezete, egy negyvenes nyugdíjassal az élén.

 

A mainstream pártok által elhanyagolt 40 (pláne 30) alattiak érdekeinek képviseletéhez az LMP-nek irányt kell változtatnia 2010-es választási programjához, sőt, általános gazdasági elképzeléseihez képest is. Adó- és nyugdíjpolitikájában zárnia balra és nyitnia jobbra. Minimálnyugdíj, pláne nyugdíjprémium helyett kimondani, hogy az ország messze az erején felül költ nyugdíjemelésekre és ingyenes utaztatásra.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 53 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ahhoz, hogy a Fidesz kikerüljön abból a mély gödörből, kellett egy olyan kaliberű politikus, mint Orbán. Függetlenül attól, hogy ki hogy ítéli meg Orbán tevékenységét, aki erre képes volt, bizony nagy politikus. Az LMP háza táján ilyen egyéniségről nem igen hallani.

Neked nem sok a 15 év??

Reggel mikor meghallottam a hireket nekem is a fidesz 92/93-as történései ugrottak be.

Szerintem Schiffer mindig is hajazott és a hátso" kisagyában" jelen volt a fidesz, mint példa. Néha a parlamenti felszólalásaiban főleg Orbán felszólalása utáni válaszokban hivatkozott is a 89-es fideszre és a késöbbire, igaz hogy negativan emlitve a mostani Orbánt birálva az akkorihoz pozitivan emlitve azt.

A probléma valóban az, hogy a fideszben mindig is akár a frakcióban akár a vezetőségben és a helyi szervezeteknél is meghatározó karakterek voltak akik tudatosan készültek a sokszor csak vágyálomként megfogalmazott demokratikus változására, attól függetlenül, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Mire eljőtt az idő(hamarabb, mint egyáltalán elképzelték) töbtucat felvértezett pragmatikus szakpolitikus állt készen külömböző feladatotra. A sors úgy hozta, hogy adatott több karizmatikus figura is köztük akik akár azonos posztokon is megállták volna a helyüket, de volt egy olyan aki még meg volt áldva a csapatot integnálni tudó tehetséggel is s ezt mindenki elfogadta.

Orbán, mint a fidesz frakcióvezetője villantotta meg azokat a képességeket mely a pragmatizmus mellett akár vezető szerepre is predesztinálta a parlamenten kivüli országos szintre is.

Az LMP és Schifferék eredményt akarnak elérni változtattni kell azon az akció párti magatartásukon (performansz) és a pragmatizmus felé fordulni ami a társadalom valódi problémájának megoldásával foglalkozik és nem a politikai haszonszerzés végett állnak bizonyos témák mellé ötletszerüen. Ha nem azzal töltik idejüket és energiájukat nem arra öszpontosítsák, hogy szavatszerzés az egyes számu feladat bármi áron, akkor hosszú évek kemény kitartó MUNKÁVAL sikert is érhetnek el.

Amit még meg kell tanulniuk, hogy nem valami, vagy valaki ellen politizálnak, hanem valamiért és ezzel pozitiv üzeneteket megfogalmazva, választási alternativát felmutattva pobálnak szimpatizásokat szerezni tovább jutnak, mint az eddigi tevékenységükkel. El kellene felejteniük azt a retorikát amit sajnálatos modon átvettek a a baloldalon megszokottá vált. Le kellene szokni arról, hogy más pártok szinpatizánsait és vezetőit "mocskolva" szereznek médiaszereplési lehetőséget.

A lehetőségük megvan, amit végig kell járniuk nem egy séta galopp, rengeteg munkával, alázattal és empátiát igénylő magatartással jár a hosszú uton ami teli sikerekkel és kudarcokkal lesz teli. Ezen az uton a megujulás és innováció és rengeteg tanlás és tapasztalat az ami előre viszi a társaságot. Ami a legnehezebb, hogy a célt nem szem elött tévesztve és a levert cölöpöket nem megkerülve, felszedve akarjanak rövidebb és kényelmesebb utat választva elérni az ut végére.Kompromuszimokat kötve, de ezek nem lehetnek elvtelenek, mert az hosszutávon megbosszulja magát.

Én drukkolok, hogy alakuljon magyarországon egy "baloldali" olyan politikai alakulat amely a jövőben biztositja a demokráciákra jellemző életképes váltópárt, mely az országnak is az érdeke. Az lmp tiz éven belül akár ilyenné is válhat rajtuk is mulik, s potenciális kormányzóerőként jelentkezhet be.

Ehhez sokat kell változniuk emberileg, szakmailag is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés