Hurrá, végre nem Sorost akarják megállítani, hanem a rezsicsökkentést!

(Ha a jövőben szeretne rögtön értesülni Francesca Rivafinoli legújabb cikkeiról, akkor IDE kattintva iratkozzon fel a szerző Substack-oldalára!)

*

„Mint egy jól megkomponált fúgában, úgy lép be egyre több hang a kórusba. »Az elmúlt évek slágere, a rezsicsökkentés, leszoktatott minket arról, hogy felelősen fogyasszuk az erőforrásainkat« – posztolta ki egy korábban papként, majd baristaként ismert coach, hogy aztán érkezzék az egyszemélyes vállalkozásával tavaly 26,5 milliós nyereséget elkönyvelő Pottyondy Edina, és rákontrázzon erre a maga árnyalt szakmaiságával: »Az orbáni alku egyenesen úgy szólt, hogy lehet tragikus a béred vagy gyalázatos a nyugdíjad, pusztulhatnak a közszolgáltatások, sivatagosodhat az Alföld, de cserébe a rezsid alacsony marad«.

amely dallamot aztán Bod Péter Ákos ekképp fűzte tovább: »A rezsicsökkentés kivezetése esetén nem kellene a lakosságot kérni a fogyasztás önkéntes visszafogására, mint most, hiszen a rugalmas árképzésnek, valamint az okosmérőknek köszönhetően a háztartások maguk keresnék az olcsó áram időszakát«. Nem kéne őket néhány napig önkéntességre kérni, hanem az év minden napján kényszerítve lennének, juhú!

De menjünk sorban.

Van, amiben maradéktalanul egyetértünk: az biztos, hogy akadnak ebben az országban, akiknek kijárhat a dorgálás az ész nélkül pazarló életmódjuk miatt. Ott van például a négy, egyetemet végzett tiszás képviselőnő, akik külön videóban büszkélkednek el a rendkívüli helyzetben meghozott döntéseikről:

a másik politikusnő (kertes családi házban élve) szárítógép-használat helyett újításképpen kiteregetett; orvos kolléganőjük behúzta a sötétítőfüggönyt, negyedik társuk pedig kivételesen egy egész hetet kibírt autómosás nélkül (ő egyébként a vagyonnyilatkozatában nem számolt be gépjárműről, de ettől még persze lehet, hogy a bevallási küszöbértéknél kevesebbet ér a kocsija, amelyet télen-nyáron hetente akár több alkalommal is lesuvickol). Számukra akár be is lehetne vezetni a rugalmas árképzés demó verzióját – lám, nekik külső kényszerre van szükségük ahhoz, hogy teljesítsék, ami másnak evidens.

Persze nem is baj, hogy így előtérbe került mostanság a szárítógép – legalább gyanút foghatunk, és utánajárhatunk, hogyan is áll a helyzet ezen a téren. 2010-ben száz háztartásra átlagosan egy szárítógép jutott, míg 2020-ban már 6,3 (a legalacsonyabb jövedelműek körében is négy). 2010-ben a legalább három gyermeket nevelő szülők 2 százaléka rendelkezett ilyen géppel, ezzel szemben 2020-ban 17 százalék – de az egy gyermeket nevelőknél is 12 százalékra nőtt a szárítógépesítettség.

De kanyarodjunk vissza az állításokhoz.

Ha a rezsicsökkentés leszoktatott »minket« a felelős erőforrás-felhasználásról, akkor azt kellene látnunk, hogy 2013/2014-ig visszafogottan használták a háztartások az energiát, majd attól kezdve fokozatosan egyre inkább elszaladt velük a ló. Ehhez képest mit mutat az Eurostat vonatkozó táblázata (összhangban a KSH által közölt, más mérés szerinti adatokkal)? A rezsicsökkentés bevezetése óta a legmagasabb felhasználást a #maradjotthonnal is terhelt 2021-ben regisztrálták – de az sem érte el a 2010-es mennyiséget. A 2024-es fogyasztás pedig gyakorlatilag megegyezett a 2014-essel, és alacsonyabb volt a 2004-esnél. Naná, hiszen a háztartási eszközök egyre energiatakarékosabbak! – lehetne erre mondani, csakhogy Lengyelországban, Ausztriában és Horvátországban például (ha minimálisan is, de) nőtt az egy háztartásra jutó energiafelhasználás 2014-hez képest.

De ráadásul van az Eurostatnak egy másik statisztikája is: hol mennyien élnek olyan lakásban, ahol a megelőző öt évben energiahatékonyságra irányuló fejlesztéseket hajtottak végre. Aszerint 2023-ban Magyarország az előkelő negyedik helyet foglalta el a sorban: az emberek bő egyharmadának otthonában történt 2018 és 2023 között efféle felújítás (azon belül a szegénység kockázatának kitettek bő egynegyedénél is). A rákövetkező, 2025-ös felmérésben szintén uniós átlag feletti, 29 százalékos volt ez az arány – ez se tűnik megerősíteni azt a vélekedést, hogy akinek a rezsijét csökkentik, az az így megspórolt pénzt csakis a légkondi és a kazán csúcsra járatására fordítja (mondhatni jó dolgában elégeti), nem pedig esetleg valami értelmes energiahatékonysági beruházásra költi.”

A cikk folytatását IDE kattintva olvashatja el.

(Nyitókép: képernyőfotó)