Gyere hozzánk podcastet készíteni!

Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!

A nagy szurkolás közepette a Die Presse szerzője azért tett néhány józan megállapítást is. Úgy véli, Magyar Péter ösztönösen és meggondolatlanul cselekszik.

„Miközben a magyar miniszterelnök lélegzetelállító tempóban bontja le Orbán tekintélyuralmi rendszerét, felvetődik az a demokráciapolitikai dilemma, lehet-e rendet tenni a törvényesség határát súroló eszközökkel” – olvasható a Die Presse cikkében. Az osztrák lap szerzője szerint olyan hibák csúsznak most be, amelyek később megbosszulhatják magukat.
A HVG összefoglalója szerint a szerző a Financial Times-től vette kölcsön a fogalmat, hogy Magyarországon forradalom zajlik.

De hát jóformán nincs olyan nap, amikor ne történne valami olyasmi, ami pár héttel korábban még elképzelhetetlennek tűnt volna. A változásnál csak a körítésként szolgáló felhajtás a nagyobb.
Mint írták, a rezsim felszámolása folyamatosan zajlik a miniszterelnök közösségi csatornáin. „A politikus 80 nap alatt messzebbre jutott az állam átépítésében, mint ahogy azt a legtöbben egész hivatali idejére előrevetítve remélték. A fordulat a határokon túl is reményt kelt, hogy mégiscsak lendületesen vissza lehet szorítani az autoriter kinövéseket” – írják.
Ugyanakkor felmerül az a kényelmetlen kérdés, lehetséges-e egy autokráciát úgy eltörölni, hogy ne feszegetnék a demokratikus szabályokat és ne alkalmaznának „csúnya” eszközöket?
– fogalmazott a Die Presse szerzője. Merthogy szerinte Magyar olyan módszerekhez folyamodik, amelyek az orbáni évekből ismerősek, például átírja az alkotmányt, hogy megszabaduljon az elnöktől.
A veszély kézenfekvő: ha a hatalomváltás után le lehet cserélni államfőt és bírákat, akkor az pont azt a hatalommegosztást gyengíti, amelyet a Tisza vezére erősíteni kíván. Munkatársai szerint szükséges rosszról van szó. Utalnak arra, hogy 4 évre szól az esély, hogy véget vessenek annak, amit az orbánizmus 16 éve életre hívott. És csak akkor sikerülhet, ha megakadályozzák, hogy az előző rezsim „bábjai” elhúzzák a folyamatot.
Az viszont a szerző szerint problémás, amit Magyar állít, hogy csak a választói akaratot hajtja végre, mert a kétharmad nem jelent biankó csekket és a cél nem szentesít minden eszközt.
A portál azt írta, ha 12 évben korlátozza a képviselői ciklusok összidejét és beszámítja a korábbi éveket, akkor az a benyomás keletkezik, hogy erőből lép fel, mivel az intézkedés zömében a Fidesz törvényhozóit érinti. Joggal kérdi a Human Rights Watch, hogy miért maradt el a széles körű vita ebben az ügyben, amikor hamarosan úgyis társadalmi egyeztetés kezdődik az új alaptörvényről.
„Lehet, hogy itt a rendkívül tehetséges vezetőnek egy olyan gyengéje mutatkozik meg, ami az ellenzékben még egyik erőssége volt: ösztönösen és megfontolatlanul cselekszik. Ez a héten visszaütött, amikor anélkül jelölte elnöknek Polgár Juditot, hogy előtte megkérdezte volna, neki mennyire tetszik az ötlet” – idézi fel a lap az esetet.
A Die Presse szerzője szerint Magyar a Fidesz szétverésében jól halad, egyesek máris hagyják el a süllyedő párthajót. „Szorul a hurok Orbán klikkje körül. Nem csupán politikailag, hanem büntetőjogilag is. Lehet, hogy a bukott miniszterelnök ezért csapkod annyira maga körül, Tusványoson például „ellenállásra” szólított fel és óvott az önkényuralomtól.”
Hozzáteszi: ez azonban mértéktelen túlzás és hazug is. „Merthogy minden bírálat ellenére a Tisza reformjainak oroszlánrésze pont azokat a tekintélyuralmi szerkezeteket vette célba, amelyeket Orbán megalkotott.”
A Tisztítótűz legnehezebb része alighanem az, hogy beszüntesse az állam és a kormányközeli cégek összefonódását. Az átmenet ugyanis gazdaságilag fájdalmasnak bizonyulhat.
„Meglátjuk, hogy kihasználja-e népszerűségét a szükséges változások keresztülviteléhez. Az aztán forradalom lenne” – mutat rá a Presse szerkesztőségi véleménye.
Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert
