Ledőlt a bálvány? Egyetlen nap alatt omlott össze Magyar Péter tévedhetetlenségének mítosza

Április 12-e óta ódákat zeng Magyar Péter zsenialitásáról és államférfiú nagyságáról az egykori MSZP és az SZDSZ értelmiségi hátországa. Az ember arca egyszerre pirul és idéződik fel benne a Szabad Nép (a Népszabadság elődje) bármelyik tetszőleges címlapja az 1950-es évek első feléből, amikor az alábbiakat olvassa: „Csak kevesen ismerték fel Magyar Péterben Magyar Pétert, a 21. század politikai vezetőjét. Aki játszva éri el, nemzetével együtt sikereit, sokan, és főként az értelmiségiek világában, nehezen ismerik fel benne a kivételes politikai és közösségteremtésre is képes tehetséget. Megértés kell hozzá, mint minden tehetséges gyereknek, aki nem tudja nem a szívét követni: túlszárnyalja!

Kritikátlan Magyar-imádat

Igen, kedves Olvasók, ezt nem a Szabad Nép írta, hanem Kornis Mihály, aki Horn Gyuláról, Medgyessy Péterről, Gyurcsány Ferencről és Bajnai Gordonról sem tudott ilyen szépeket írni (pedig megpróbálta), de most sikerült. Aki nem ismerné Kornist, annak csak annyit érdemes elmondani róla, hogy az 1990-2000-es évek hazai posztkommunista korszakának volt a vezető megmondója, az MSZP és az SZDSZ lelkes híve, míg a balliberális oldallal szembenálló tábornak kérhetetlen ellenfele. 

Kornis tökéletesen leképezi annak az Orbán-ellenes baloldali-liberális, magát mindenekfölé helyező értelmiséginek a típusát, amely az elmúlt két évben gyakorlatilag istenként imádja a Tisza-vezért. Ennek az imádásnak a központi eleme, hogy az égvilágon semmilyen minimális kritikát sem mertek/tudtak/akartak megfogalmazni a bálványuk irányába. Ez a kör volt korábban, amely felemelte a balliberális kormányokat, és mindent elkövetett annak érdekében, hogy a szuverenista jobboldal soha ne kerüljön a hatalom közelébe. Ha pedig hatalmon volt, akkor minél előbb távozzon onnan!

A négy kétharmados Fidesz-győzelem a parlamenti voksolásokon, valamint az európai parlamenti és önkormányzati választásokon aratott jobboldali sikerek nagyon mély intellektuális szintre lökték az egykori nagy megmondókat. Ez a társaság Magyar Péter „fényre érkezésével” azonnal új esélyt látott, és azt azonnal kíméletlenül megragadta. 

Csúfosan megbukott az öndefiníció

Az Orbán-korszakban az egykori balliberális élcsapat úgy definiálta magát, hogy ők egyrészt függetlenek, másrészt kritikusak. Az első állítás önmagában a valóság teljes tagadását jelentette a részükről, mivel eme függetlenségük abban nyilvánult meg, hogy elhatárolták magukat a Fidesz-kormánytól, de az éppen regnáló magyar kabineten kívüli szereplőktől már nem sikerült a függetlenségüket fenntartani. A kritika terén pedig könnyű helyzetben voltak, mivel semmilyen más dolguk nem volt 2010-et követően, hogy aktuálisan valami csúnyát mondjanak az Orbán-kormányra, majd pedig eme mondást véres kardként körbecipeljék a rendelkezésükre álló terekben. 

Magyar Péter 2024 belépése egy magát függetlenként és kritikusként meghatározó közösség számára egyből több vészvillogót kellett volna, hogy bekapcsoljon. Azonban ezek a vészvillogók bizony nem kapcsoltak be. Pedig a balliberális nőjogi aktivistákon át egészen a migránsokért aggódó jogvédőkig és közírókig bőven lett volna mindenkinek lehetősége feltenni a kérdéseket az új politikai szereplővel szemben. 

Érthető módon minden politikai elemző keresi a választ Magyar sikerére. Pedig eme siker egyik legfőbb oka abban keresendő, hogy a Tisza-vezérnek az indulása óta bizony nem kellett azzal szembesülnie, hogy kijelentéseinek bármilyen következménye lenne. Az úgynevezett független és kritikus véleményformálók egyszer sem kérdezték meg tőle, hogyan lehetséges, ha hétfőn állított valamit, majd kedden annak a 180 fokos ellentétét, akkor ennek mi az oka. A tényellenőrzések, a kritikus kérdések bizony 2024 tavasz óta úgy kerülik el Magyart, mint amilyen távolságban van egymástól Makó és Jeruzsálem. 

A választásokat követően jól látta Magyar, hogy ennek a kegyelmi állapotnak bizony vége szakadhat, ezért is vette fel az ellenzék ellenzékének szerepét az Országgyűlésben. Érthető módon a mögötte álló jelentős médiatámogatással ez a szerep is jelentős sikereket hozott a számára. Így ebben a kényelmes pozícióban továbbra is élvezhette azt, hogy az őt csodáló értelmiség szembesítése továbbra is elmaradt. 

180 fokos fordulat 

Miután a jogállamiságtól teljesen idegen megoldással sikerült eltávolítania a kétharmados többségnek Sulyok Tamást az államfői székből, Magyar az abszolút filmszínház játékszabályai szerint bejelentette, hogy széleskörű egyeztetés lesz az új államfő személyéről. 

• A bejelentését követően kevesebb mint 24 órával pedig bejelentette, hogy Polgár Judit támogatja a köztársasági elnöki posztra. 
• A mögöttünk hagyott több mint két évben nem egyszer csinált ilyet Magyar, így joggal gondolhatta, hogy az újabb 180 fokos fordulatának nem lesz semmilyen következménye. 
   

Mivel a választások óta több mint három hónap telt el, így mára mindenki értesülhetett arról, hogy nem a Fidesz van kormányon, a Tisza pedig nem egy ellenzéki párt. Tehát egy fontos hivatkozási pont kiesett Magyar érvelési készletéből, mivel a kormányt és Orbán Viktort nem vádolhatta meg semmivel ebben a helyzetben. 

Mindenki előtt világos lett, hogy a Tisza Párt semmilyen társadalmi egyeztetést nem akart, hanem bizony kormányfői diktátum alapján akarták kijelölni az új köztársasági elnököt. 

Pár óra alatt eltűnt az a több mint kétéves kegyelmi állapot Magyar körül miszerint, hogy a korábbi kijelentéseivel nem szembesítik. A Polgár Judit körüli jelölési botrányt végül maga az érintett oldotta meg azzal, hogy bejelentette: Magyar felkérését nem fogadja el. Így a miniszterelnök hosszú idő után egyedül maradt az általa bemutatott 24 órás ámokfutás után! Bár lépéseit így megpróbálták egyesek racionális döntésként lefesteni, de a bizony a széles közvélemény előtt világos lett, hogy saját önhittségének áldozata lett a kormányfő. 

Nincs olyan vezető, akit örökké megóvhatnak a kellemetlen kérdésektől

Ez bizony így is volt 2024 tavasza óta. De a helyzet akkor az ő szempontjából lényegesen könnyebb is volt, mert egyrészt semmilyen kormányzati felelősség nem nyomta a vállát, másrészt az érdeklődés is lényegesen jobban az akkor kormányzókra irányult. A következmények nélküliség teljesen átjárta Magyar viselkedését, és most bizony visszaütött.

Az elmúlt két év egyik legfontosabb politikai tanulsága éppen az volt, hogy a demokratikus nyilvánosság nem működhet kettős mércével. Ha egy politikai szereplő hónapokon vagy éveken keresztül úgy változtathatja álláspontját, hogy ezért sem a saját értelmiségi hátországa, sem a vele szimpatizáló média nem vonja felelősségre, akkor előbb-utóbb óhatatlanul kialakul a tévedhetetlenség érzése. A politika azonban újra és újra bebizonyítja: nincs olyan vezető, akit örökké megóvhatnak a kellemetlen kérdésektől.

A Polgár Judit-ügy ezért nem csupán egy elhibázott személyi döntés története, hanem annak jelképe is lehet, hogy a politikai valóság végül mindenkit utolér. A kérdés már nem az, hogy Magyar Péter követett-e el hibát, hanem az, hogy a mögötte álló véleményformálók visszatérnek-e ahhoz a kritikus szerepfelfogáshoz, amelyet korábban saját magukról hirdettek. Mert a hit nem helyettesítheti az elemzést, a rajongás pedig soha nem pótolhatja a következetes számonkérést.

Nyitókép: Necati Savas