Aki Antall József kabinetfőnökeként első kézből tapasztalta meg a diktatúra után függetlenné váló ország újjáépítésének embert próbáló feladatát

Amikor küldöttség kereste meg Aradról a volt és leendő miniszterelnök gróf Tisza Istvánt, hogy felkérje a térség parlamenti képviseletére, így válaszolt: „Komoly ember, ha komoly kötelesség­érzet indítja a közügyek szolgálatára, sohasem válogathat abban, hogy a köz­ügyek iránti kötelességeinek mikor, milyen állásban, hogyan tehet eleget.” 

E sorok szerzőjének ez a mondat járt a fejében, amikor a végére ért Marinovich Endre Post festa (Utólag) – 65 év a köz szolgálatában című könyvének. Az alapos és gondosan adatolt önéletrajz súlypontja az 1958 és 2024 közötti hatvanöt évet öleli fel, amikor Marinovich közfeladatot látott el. Ebből harminckét év az államszocialista rendszerben telt, melyben minden foglalkozásszerűen végzett, nem magánjellegű tevékenység folytatása annak minősült, a rendszerváltozás utáni évtizedek megbízatásai viszont valódi közszolgálatot jelentettek. 

A memoár első felében a polgári származású, római katolikus vallású család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést, melynek családfője a rákosista diktatúra alatt egy ideig a vár­palotai szénbányában végzett rabmunkát, amelyre a rendszerrel szembeni izgatás vádjával ítélték. A folytatásban megismerkedhetünk a szerző tanulóéveivel, amikor a budapesti Eötvös József Gimnáziumban 1955–1956-ban tanára volt hazánk későbbi miniszterelnöke, Antall József, illetve amikor kamaszként tanúja volt a forradalom és szabadságharcnak. 

Az önéletírás második része a rendszerváltozás utáni időszakot taglalja. Érdekfeszítő az 1991 és 1994 közötti időszak leírása, ez Marinovich saját értékelése alapján a pályája csúcsát jelentette. 

Az események rekonstruálásában segítségére voltak a naplójegyzetei, melyekből Antall József betegségének stádiumai is nyomon kísérhetők. 

Miként egy országot, sok esetben egy történetkutató műhelyt is hasonló módszerek, elvek mentén kell megszervezni és működtetni. Ennek okán bizonyult hasznosnak Marinovich tudása és tapasztalata, amikor két évtizednyi, 1994-től 2014-ig tartó felsőoktatási tanárságát követően az újonnan létrehozott Veritas Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese lett. A kötetben számot ad e tíz évre nyúló munkájának pozitívan megélt pillanatairól és az olyan konfliktusos ügyekről is, mint amikor 2019-ben, Szakály Sándor főigazgató súlyos betegsége idején az 1956-os Intézetet kormányhatározattal, úgynevezett beolvasztásos kiválás keretében a Veritashoz csatolták. 

Marinovich Endre emlékirata átfogó képet nyújt szerzője gazdag életútjáról, fiatalkorától kezdve külkereskedelmi pályáján át a politikában, majd az intézményszervezésben betöltött szerepéig. Bátran ajánlható mindenkinek, akit érdekel a 20. század második felének és a 21. század elejének honi történelme egy életét a köz szolgálatának szentelő ember nézőpontjából. 

Marinovich Endre: Post festa (Utólag) – 65 év a köz szolgálatában. Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár – Magyar Napló, 2025

A szerző az MCC Történettudományi Műhelyének vezetője 

Nyitókép: Magyar Napló