Juszt, a csőcselék

„Erősen járatta az agyát, szinte hallani lehetett, ahogy a laptop kijelzőjén visszatükröződő, kétségbeesett holdvilágábrázat mögött kattognak a kerekek. – Megvan! Sírversek! Sírverseket írok fideszes politikusokról! Ez az, így még nem is perelhető, mert nem buzdítok a megölésükre vagy ilyesmi! Nem véletlenül vagy jogász, Laci! – kiáltott fel végül boldogan, majd az üres chipses zacskót gombóccá gyúrva elhajította, s egy csoki után kezdett matatni a zsebében.

Néhány percnyi pötyögés után elégedett mosollyal nézte a képernyőt, amin a többi között ez állt:

»Harminc év alatt mindent bezabált, eltüntetett Orbán.

Most egymillió magyar megakadt a torkán.

_____________________

Porból lettél, porrá lettél.

közben is csak port kerestél.

______________________

Alant fekszik Laci, a Kövér,

mellette örök társa a kötél.

______________________________

Hazudozott, szervezkedett a Rogán Tóni,

de nem volt ő más, csak egy temus Machiavelli.

__________________________

Amit lehetett, elrabolt, vitt a Matolcsy,

de nincs az a pénz, hogy a föld ne hányja ki.«

Még azt is odaírta, hogy »akinek kedve van, folytassa«, majd jó sok szófogadó követőről álmodozva ágyba bújt. Nem lepődnénk meg, ha kiderülne: gyermekkorában a kis házi kedvencek kínzásával töltötte az idejét.”

Nyitókép: Képernyőfotó