Magyarország elvi és gyakorlati okokból is ellenáll a háborús kupaktanácsnak

„Látták esetleg a Születésnap című dán művészfilmet? Jó az persze, ha összegyűlik a család apraja-nagyja, de az már kevésbé, ha a nagy áhítatban óhatatlanul kiborul a bili, ami ugyan senkinek nincs kedvére, viszont nagyon nem egyeznek az álláspontok. Valahogy így alakult márpedig az Európai Unió mostani dániai csúcsértekezlete, amely szerencsénkre csak informális összejövetel volt – Koppenhága az EU tanácsának soros elnöke –, ám október végén már buzgó íródeákok vésnék kőbe: Európa így és így döntött…

Magyarország ellenáll a háborús kupaktanácsnak, elvi és gyakorlati okokból egyaránt. Ukrajna háborús támogatása, ami önmagában sem áll érdekünkben, egyre nyíltabban egészül ki Kijev gyorsított, erőltetett, idő előtti uniós csatlakoztatásával. Brüsszelben kezdetben suttogták, aztán csevegtek róla, most már harsogják annak módozatait, hogyan tudnák őket a háború elől a Nyugat keblére ölelve az Európai Unióba menekíteni. Miközben a zseniális francia találmányként létrehozott, de nehezen értelmezhető Európai Politikai Közösség tegnapi csúcsértekezletére Koppenhágába csődített »körüllakóknak«, elsődlegesen a nyugat-balkáni országokat, köztük a számunkra különösen fontos Szerbiát Brüsszelben továbbra is előszobáztatják, az uniós tagként számos szempont szerint is vállalhatatlan Kijev képviselőinek lába elé vörös szőnyeget gördítenének. Félreértés ne essék, már az EU ­2028–34-es keretköltségvetését is ennek jegyében vázolták fel.

Nem riogatás, de Ausztria a hitleri Németországhoz való hozzácsatolása, amelyet a köznyelv csak Anschlussként emleget, a szó alapjelentésében nem több csatlakoz(tat)ásnál. Bizton állíthatjuk, hogy egy háborúban álló vagy abból épp kikecmergő, korrupt, ráadásul hatalmas – Franciaország európai részénél is nagyobb – állam kényszerű, a jelen tagok kárára történő csatlakoztatása az egész közösség érdekét sem szolgálná. Az EU-fősodor már euró-százmilliárdokra ígérkezett el Ukrajna javára (ennek egy részét ki is fizette), és Kijev uniós csatlakozása lehetővé tételével valójában a saját pénze után fut, mert így gondolja a legjobban az ellenőrzése alatt tartani az ottani folyamatokat. Ha viszont a háború és/vagy Zelenszkij elnök bukása után Ukrajna káoszba fullad, akkor a százmilliárdok pocsékba mentek. Amennyiben viszont Kijevet be tudják terelni az uniós akolba, abban az esetben a markukban tarthatják – nyilván további százmilliárdokkal.”

Nyitókép forrása: STR / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP