Összenő, ami összetartozik: a Gyurcsány-érában tollasodott meg Magyar Péter új tanácsadója

Bár Tanács Zoltán azzal az indokkal távozott cégétől, hogy „pihenni megy”, rövid időn belül a Tisza Párt belső köreiben találta meg új számításait.

Az ellenzéki mantrák ismételgetése újabb és újabb helyszíneken nem egy kormányzásra kész erő képét festi fel.
„Tíz probléma Magyar Péterrel, amelyen változtatnia kell, ha rendszert akar váltani
1. Gyerekek a kampányban
Köztudott, hogy nemcsak mosóport, hanem politikát is gyerekekkel a legkönnyebb eladni – csakhogy ez nem mentség. Aki a közélet csatamezejére lép, ellen kell hogy álljon a marketingcsábításnak.
Egy politikus kiemelt felelősséggel tartozik azért, hogy a kiskorúakat távol tartsa a nyilvánosságtól.
Miben különbözik Magyar Péter gyerekeihez és nyilvánossághoz fűződő viszonya Schóbert Norbert gyerekeihez és nyilvánossághoz fűződő viszonyától? Egyaránt megrabolják, és a maguk PR-szempontjainak szolgáltatják ki utódjaik természetes jogát a gyermekkoruk intimitásához. Hogy lett elfogadott a magyar politikai kultúrában, hogy a politikusok gyerekeket használnak fel a kampányaikhoz? Hogy nem kelt ez közfelháborodást? Tényleg igaz az, hogy aki ezt nem teszi meg, az veszít? Vagy csak senki nem meri betartani ezt a kulturális minimumot?
Ezt is ajánljuk a témában
Bár Tanács Zoltán azzal az indokkal távozott cégétől, hogy „pihenni megy”, rövid időn belül a Tisza Párt belső köreiben találta meg új számításait.
2. Politikai munka helyett élménypolitizálás
Oknyomozás, leleplezés, helyi ügyek felkarolása, lokálpatrióta aktivizmus, közéleti témák generálása – ezt jelenti a politikai munka. Amit a Tisza Párt ehhez képest előad, az nem sokkal több egy médiaperformansznál. Nem fürdőzhet csak a nyilvánosságban az a vezető, aki alternatívát akar állítani egy züllött és despotikus rendszerrel szemben – csakhogy
az ellenzéki mantrák ismételgetése újabb és újabb helyszíneken nem egy kormányzásra kész erő képét festi fel.
A Tisza Párt tevékenységén egy Hadházy Ákos és egy »Kétfarkú Kutya«-alakú lyuk tátong. Hadházy a korrupció feltárásának ikonja, az MKKP a lokálpatrióta aktivizmus, a pártpolitikát megelőző közösségépítés legjobb példája. A digitális gyóntatószékből eddig semmilyen értelmezhető ügy nem került elő, miközben Hadházy jóformán hetente jön elő ilyenekkel. Egy korszakváltás vezető erejének alulról szerveződő közösség képét kellene mutatnia.
3. Az elitváltás következetlensége
Nincs rendszerváltás elitváltás nélkül. Aki újra meg újra azt mantrázza, hogy kis országnak egy elit jut, az azt állítja, hogy nincs esély a rendszerváltásra. Magyar Péter jó úton jár, amikor a roncsellenzék kullancsként ragaszkodó szereplőit lerázza magáról, de a politikai garnitúra korántsem csak frontpolitikusokat jelent, hanem azok baráti, családi, elvtársi és bűntársi köreit is. Zavarba ejtő tény, hogy Tóth József XIII. kerületi polgármester fia, Tóth Péter egykori szocialista politikus a Tisza Párt kampánymenedzsere. Különös, hogy fér bele ekkora következetlenség attól a Magyar Pétertől, aki zéró toleranciát hirdet a 2010 előtti elittel szemben. Nehéz megérteni, mi lehet Tóth Péter referenciája, hiszen Magyarország épphogy nem a XIII. kerület. Milyen történelmi fordulat és korszakváltás remélhető attól az erőtől, amelyik csak a képviselőket cseréli le, de a kádereket átveszi?
4. A magyarság kisajátítása
Amikor Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy a haza nem lehet ellenzékben, a fideszes értelmiség nagyvonalúan legyintett, és azt mondta, hogy ez csak egy frázis, ezt diktálja a politikai logika. Most, amikor
Magyar Péter a komplett magyarság nevében beszél, és a fideszeseket kvázi kirekeszti a nemzetből,
hívei az ismerős módon legyintenek: sárkány ellen sárkányfű kell. Csakhogy az Orbán-rendszer egy ugyanilyen sárkánytojásból kelt ki. Ebből a tojásból vajon nem lesz sárkány? »Mi, magyarok kezet fogunk nyújtani egymásnak, mindenkinek, a fideszes, a baloldali, a liberális honfi társainknak is, mi, magyarok meg fogjuk nyerni a választást, leváltjuk, elszámoltatjuk, és továbblépünk Orbán Viktor rendszerén, mi, magyarok haza fogjuk hozni a nekünk járó uniós ezermilliárdokat« – így határozta meg terveit egy komplett nép nevében Magyar Péter. Aki támadja a hazai illiberális rendszert, azt Orbán Viktor magyargyűlölettel vádolja meg – de ugyan miben különbözik Magyar Péter fenti retorikája ettől? Az Orbán-rendszer egy nagyon terhelt beszédmódon nyugszik, nem csoda, hogy sok magyar hátán futkos a hideg borzongás, amikor hallja, nagy kár lenne, ha Magyar Péter átvenné ezt. Nem kétséges, hogy a magyarság egyesítésre, és nem további megosztásra szorul, ez a politikai nyelv pedig nem összeegyeztethető azzal a hitvallással, amely szerint nincs jobb, nincs bal, csak magyar.
5. Gyanakvó arrogancia a rendszerfüggetlen sajtóval szemben
Rendszerfüggetlen újságírók nélkül nincs szabad nyilvánosság, és nincs demokratikus Magyarország.
Amikor a Tisza Párt elnöke ebben a mérsékelt szabadságjogokkal sújtott helyzetben a fennmaradó szabad médiát Orbán Viktor bértollnokait illető jelzőkkel támadja, hitelét kikezdi, akkor arról tanúskodik, hogy nem érti a különbséget a sajtó és a propaganda fogalma közt. Magyar Péter azzal a kijelentésével, hogy »a korrupt politikai elit és a megalkuvó médiaelit paktumot kötött«, továbbá azzal, hogy »az eddig függetlennek gondolt médiára« szánt adományokat adják inkább a Tisza Pártnak, vajon nem ugyanazt a fajta vádaskodást gyakorolja, mint a Fidesz lakájai, amikor Soros-médiáznak? Magyar Péter komolyan Rogán ügynökének tartja Gulyás Mártont? Vagy csak megrészegült a fél Magyarországra kiterjedő delejes hatásától, és így kelt indulatot bárki ellen, aki esetleg kényelmetlen kérdést tesz fel neki? Magyar Péterre a liberális média szent tehénként tekint, a rendszerellenzéki sajtó ahol teheti, a kedvét keresi, ő azonban nem elégedett a független nyilvánossággal, és szüntelenül kommentálja, hogy milyen akcióiról nem számolnak be a hírportálok azok jelentőségét megillető terjedelemben. Szorongató az a politikus, aki a sajtónak diktál, hogy mi fontos, és mi nem az, ez a működés ugyanis túlságosan emlékeztet Orbán Viktor hatalomgyakorlására.
6. Budapest cserbenhagyás
Fél évvel a 2024-es önkormányzati választás előtt a Fidesz menetrendszerűen megváltoztatta a választási törvényt, és visszatért a listás szavazáshoz a Fővárosi Közgyűlés összetételére vonatkozóan, a Tisza Párt ennek következtében a közgyűlés legmeghatározóbb frakciójává, Karácsony Gergely pedig levezető elnökké vált, a felelősségvállalás és a városkormányzás mégis elmarad.
Budapest vezetése a Tisza pilotprojektje lehetne, Magyar Péter pártja a fővárosban ennek ellenére megúszásra játszik, és megpróbál elkerülni bármiféle felelősségvállalást.
A Tiszának a Fővárosi Közgyűlésben betöltött tíz mandátumával viselnie kellene a politikai felelősséget, és fel kellene vállalnia, hogy a városfejlesztés tempóját diktálja, ezt a szerepet azonban leginkább a Podmaniczky Mozgalom és Vitézy Dávid tölti be, miközben a Tisza Párt a saját soraiból főpolgármester-helyettest sem jelöl. Magyar Péter pártja elindult, és nyert Budapesten, mégis olyan érzést kelt, mintha nem ismerné el legitim politikai testületnek a Fővárosi Közgyűlést, képviselőinek jóformán a hangját sem hallani. Magyar Péter személyes felelőssége ennél is nagyobb: azzal, hogy a főpolgármester-választási kampányban Vitézy Dávidot a Fidesz hackjének minősítette, Budapest további céltalan sodródásának okozójává tette magát. Elég lett volna csendben maradnia, és Vitézy győzött volna, neki azonban feltétlenül meg kellett erősítenie az ellenzéki tábor fanatikusait a legostobább hiedelmükben, hogy a szavazataikat minél nagyobb számban megszerezze – így élt túl a 2010 előtti szocialista-szabaddemokrata elit a fővárosban, ennek árát pedig a budapestiek fizetik meg.
7. Belső demokratikus kultúra láthatatlansága
Ahogy Gyurcsány Ferenc vezette a DK-t, úgy vezette az országot: nem volt benne köszönet. Ahogy Orbán Viktor uralja a Fideszt, úgy uralja az országot: mintha csak a sajátja volna.
Ahogy Magyar Péter vezeti a Tiszát, vajon úgy vezetné Magyarországot? Mert akkor bajban leszünk. Nem tudni, hogyan születnek stratégiai döntések a Tisza Pártban, de semmilyen jel nem utal arra, hogy lényeges kérdésről Magyar Péteren kívül bárki határozhat.
Az autoriter hatalomgyakorlás hajlama sajnos változatlanul fenyeget: aki a Tisza Pártot akármilyen bírálattal illetni merészeli, a nyilvánosság széltében-hosszában az orbáni és gyurcsányi közeget idéző fanatizmussal, ellentmondást nem tűrő tömegpszichózissal és megbélyegzéssel szembesül – holott épp ez az a szektatudat, amely leginkább meghaladásra szorul.
8. Magyar Péter: egyszemélyes hadsereg
A Tisza Párt Magyar Péter másik neve, időnként így szólítják – csakhogy a kormány leváltásához, a rendszer lebontásához,
a nemzet egyesítéséhez nem lehet elég egyetlen ember, akármennyire szeresse is a kamera.
Még mindig csak nyomokban mutatkozik az a csapat, amelyiknek Magyar Péter a kapitánya, és ennek fényében nehéz eldönteni, hogy Magyar Péter van-e a Tiszáért, vagy a Tisza van-e Magyar Péterért. A Tisza Párt fővárosi és európai képviselői szinte egyáltalán nem mutatkoznak – holott a politika köztudottan csapatjáték. Amikor Magyar Péter úgy fogalmazott, nem biztos, hogy ő odafér a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltjei közé, akkor tényleg tisztelte a választóit? Van bárki ebben az országban, aki el tudja képzelni, hogy jövő tavasszal ne Magyar Péter legyen a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltje? Mondhatta volna akár azt, hogy ambicionálja a miniszterelnök-jelöltséget, de azt akarja, hogy más erős jelöltek is induljanak – ez hihető, ugyanakkor államférfiúi megnyilatkozás lett volna. Nem volna hasznosabb és hitelesebb csapatot építenie, és vezetőként viselkednie?
9. Taktikai identitáshiány
Magyar Péter szuperpozícióban tartja magát a protestidentitás és a kormányzóképes alternatívaállítás között, ugyanis mindkét pozícióhoz tartozó szavazatra igényt tart – csakhogy legkésőbb 2026-ban eljön az igazság pillanata, amikor választania kell: azért akar-e rendszert váltani, hogy a hatalmat visszaadja a népnek, vagy azért, hogy új kurzust, új kormányt és új rendszert alakítson? Magyar Péternek kétféle alapállása lehetne. Egyik az, hogy a Tisza egy bontógolyó, ami felszámolja az Orbán-rendszert, és visszaadja a hatalmat a népnek. Másik az, hogy
Magyar Péter a Tisza-kormány megalakítására készül – és ezzel a saját ügyét összeláncolja a rendszerváltással.
E két lehetőség közül mindenesetre tisztességes volna választania. Amikor a Tisza Párt elnöke »út a börtönbe«-programot hirdet, az bizony ellentmondásban áll azzal a kijelentésével, amely szerint politikus nem számoltathat el politikust – Magyar Péter pedig nem feloldani, hanem elrejteni akarja ezt az ellentmondást. Ha valóban kormányt akar alakítani, akkor a Tisza Pártnak bizonyos világnézeti alapvetésre mindenképp szüksége volna, mert egy ország vezetése puszta protestindulatra biztosan nem építhető. A Tisza természetesen lehet O1G-projekt, de ahhoz nem kormányalakítási szándék, hanem az alaptörvény korrekciója, a Fidesz által megszállt intézmények felszabadítása, a választási törvény arányosítása és előrehozott választás kiírása tartozik.
10. Az államférfiúi emelkedettség hiánya
Antall József, Sólyom László, de nyomokban még Horn Gyula is hordozott egyfajta formátumot. Ezt Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor agresszív, egész pályás letámadása egyszer s mindenkorra elsöpörte, és a konszenzuskeresést az ellenség erkölcsi megsemmisítésének politikai gyakorlata váltotta fel. Az az erő, amelyik új korszakot akar nyitni Magyarország történelmében, fölé kell, hogy tudjon emelkedni a maga szűken értelmezett kurzusérdekeinek, hogy a magyarság megosztásának politikáját a nemzetegyesítés korszaka válthassa fel –
Magyar Péter ezzel szemben egy politikai terminátor, ami jó tulajdonság egy kampányban, de nem feltétlenül jó vezetői képesség.
Másra kellene osztania ezt a szerepet, hogy elemelkedhessen, és a magyar politika posványa felett lebeghessen, hogy perspektívát adhasson, és a nemzetnek jövőképet tervezhessen. Miért kell Magyar Péternek lépten-nyomon felülről lefelé, izomból kommunikálnia? Bizonyára ezt a szocializációt szerezte a Fideszben, az arroganciája azonban épphogy nem erőt sugároz. Nehéz megnevezni egy olyan pillanatot, amikor a Tisza Párt elnöke nagyvonalú volt, ez pedig nem a legjobb előjel. Magyar Péter legfőbb feladata a következő hónapokban az volna, hogy ne pankrációt, hanem párbeszédet folytasson, hogy ne ellenállhatatlan politikai bestia, hanem emelkedett államférfi legyen, akire egy ország rábízható.
A cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/38. számában jelent meg szeptember 19-én.”
Nyitókép: képernyőmentés
***