Mivel 2010 előtt mint már említettem 176 egyéni választókerületben kellett a pártoknak jelöltet állítaniuk, ha sikert akartak elérni. A siker vagy a választási győzelmet, vagy a parlamentbe jutást jelentette. Az akkori választási folyamatok esetében arról lehetett egyrészt nagyon jól lemérni egyes pártok valós támogatottságát. Amely erő nem tudott viszonylag gyorsan 176 embert találni, annak nem lehettek vérmes reményei. Mind az 1990-ben győztes MDF, az 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban győztes MSZP és az 1998-ban nyertes Fidesz az egyéni jelöltjeit már a választást megelőző évben bemutatta. Értelemszerűen ez az 1990-es választásra nem volt igaz, mert ott viszonylag kevés idő állt a pártok rendelkezésére.
A 2010-es választások, – kivéve az első szabad választást – előtt az úgymond győzelemre nem esélyes pártok (MDF, SZDSZ, MIÉP, Munkáspárt) szintén már a választást megelőző évben bemutatták a 176 jelöltjüket, és amikor már élesbe váltott a kampány, akkor már a 176 ember teljes erővel vetette bele magát az ajánlószelvények gyűjtésébe.
A jelöltállítás 2010-ben már nagyon nehezen ment az MDF-nek, majd a választáson nem is jutottak be a parlamentbe.
2006-ban a MIÉP-Jobbik és a Munksápárt mutatta be a jelöltjeit a legkésőbb, nem is sikerült nekik a bejutás. Persze a 176 egyéni jelölt felállítása mellett sem volt garancia a sikerre, mert bár 2002-ben a MIÉP és a Munkáspárt is minden körzetben indult, mégsem érték el az 5 százalékos.
Arra azonban nem volt példa, hogy az állítólag győzelemre esélyes párt jelöltjeiről semmit se tudjon a közvélemény fél évvel a parlamenti választás előtt. Sőt a kisebb pártok esetében sem volt példa ilyenre. Amelyik párt nem tudott a választás előtt hónapokkal korábban jelöltet állítani annak a parlamentbe jutásra sem volt sok esélye. Éppen ezért is furcsa a Tisza Párt ezen politikája. Vajon kiket, és miért titkol el előlünk Magyar Péter?
Nyitókép: Képernyőfotó