A Jobbik hasonló problémával szembesült 2014 előtt, mint a Fidesz-KDNP. Ennek oka, hogy a Jobbik 2010-ben a 176 egyéni kerületben könnyedén tudott jelöltet állítani, így négy évvel később sem jelentett problémát számukra ez a feladat.
Ez volt az igazi fokmérő 2010 előtt
Mivel 2010 előtt mint már említettem 176 egyéni választókerületben kellett a pártoknak jelöltet állítaniuk, ha sikert akartak elérni. A siker vagy a választási győzelmet, vagy a parlamentbe jutást jelentette. Az akkori választási folyamatok esetében arról lehetett egyrészt nagyon jól lemérni egyes pártok valós támogatottságát. Amely erő nem tudott viszonylag gyorsan 176 embert találni, annak nem lehettek vérmes reményei. Mind az 1990-ben győztes MDF, az 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban győztes MSZP és az 1998-ban nyertes Fidesz az egyéni jelöltjeit már a választást megelőző évben bemutatta. Értelemszerűen ez az 1990-es választásra nem volt igaz, mert ott viszonylag kevés idő állt a pártok rendelkezésére.
A 2010-es választások, – kivéve az első szabad választást – előtt az úgymond győzelemre nem esélyes pártok (MDF, SZDSZ, MIÉP, Munkáspárt) szintén már a választást megelőző évben bemutatták a 176 jelöltjüket, és amikor már élesbe váltott a kampány, akkor már a 176 ember teljes erővel vetette bele magát az ajánlószelvények gyűjtésébe.
A jelöltállítás 2010-ben már nagyon nehezen ment az MDF-nek, majd a választáson nem is jutottak be a parlamentbe.