És akkor most elemzés tárgyává teszünk egy Krúbi szerzeményt, vastag gumikesztyűben, orrunk alá illatos keszkenőt szorítva.
Kezdjük azzal, mit olvashatunk a »mű« ajánlójában, mintegy magyarázatképpen. Ezt:
»Egy provokatív, nyers és groteszk humorral átitatott rap szám, amely tele van szókimondó, ironikus és sokszor polgárpukkasztó sorokkal. Krúbi a tőle megszokott módon játszik a szavakkal, és gátlástalanul figurázza ki a társadalmi helyzeteket, a politikai elitet és a bulikultúrát, miközben önmaga karakterét is egy karikaturisztikus figurává alakítja. A szövegben az abszurd és túltolt képek keverednek a társadalomkritikával és a szatírával. A politikai utalások, a celebek említése és a trash kultúrára való reflektálás mind egyfajta groteszk görbe tükröt állítanak a magyar valóság elé. A humor gyakran durva, és a határokat feszegeti, de talán ez adja meg a dal provokatív erejét és egyedi hangzását. Kendőzetlen, szabadszájú, botrányos, de rendkívül kreatív és lendületes rap szám, amely tele van csípős gúnnyal, kulturális utalásokkal és szókimondó sorokkal. Azoknak szól, akik szeretik a radikális humort és a nyers, őszinte, tabukat nem ismerő szövegeket.«