Sorra fulladnak folyóba a kényszersorozás elől menekülő ukránok

Az ukrajnai konfliktus kezdete óta 29 ukrán állampolgárt találtak holtan a Tisza román partján és a Máramarosi-havasokban.

A nyolcból három áldozat temetését ő végezte, egyikük a polgármester felesége volt.
Nyolc ártatlan ember vesztette életét 2002 májusában a móri bankrablás során. Száraz László, a város akkori plébánosa az események közvetlen közeléből élte át a tragédiát. Most a 777-nek mesélt az akkori történésekről.
Elmondta, hogy Mór kedves kisváros volt akkoriban, ahol családias légkör uralkodott, és hamar befogadták őt az emberek: 2002. május 9-én azonban dél körül két fegyveres tört be a település Dózsa György utcában található bankfiókjába,
ahol nyolc ember életét oltották ki.
„Gyorsan terjedtek a hírek, hogy valami történt a bankban, ezt először azok az emberek mondták el nekem, akikkel véletlenül találkoztam. Arról értesültem, hogy a rendőrség körülzárta a várost. Akkor még nem lehetett tudni pontosan, hogy mi történt” – mesélte az interjúban az atya.
Elárulta azt is, hogy később telefonon kereste meg őt Dávid Ibolya, akkori igazságügyi miniszter, hogy szeretne Mórra jönni és találkozni a polgármesterrel – akinek a felesége az áldozatok között volt. Meg is valósult ez a találkozó, Száraz László atya így került az események sodrába.
A polgármesterünk családját ismertem. Schmidt Ferencné templomba járó, hívő asszony volt, leányuk pedig egy ideig ifjúsági közösségünk tagja”
– mondta el ennek kapcsán.
„Nehezen kezelhető helyzet volt, hiszen az esemény olyan hirtelen érte a várost, mint Hirosimát az atombomba (...) Emlékszem, hogy a tragédia után néhány nappal Celldömölkre zarándokoltunk, ahol én mondtam a szentmisét, az evangélium kontextusában igyekeztem reflektálni az eseményekre. Amikor a zarándoklatra elindultunk, megálltunk a bankfiók előtt egy csendes imádságra” – jegyezte meg az egykori móri plébános.
Száraz László azt is hozzátette, hogy az első önkéntelen reflexe a rémület volt, hogy vajon hogyan tud még ebben a helyzetben is helytállni, tenni valamit, ami segít.
Emlékszem, ahogyan sorban jöttek a családtagok, egyeztetni a temetéseket: három áldozat temetését végeztem, egyikük a polgármesterünk felesége volt”
– mondta ennek kapcsán.
Az atya egy érdekes részletre is kitért az esettel kapcsolatban. Elmesélte, hogy eszébe jutott még valaki, aki közelről élte át a tragédiát. Volt ugyanis egy különösen drámai szál a történetben, mert az egyik áldozat helyettesítőként ugrott be dolgozni, éppen arra az egy napra, – a székesfehérvári fiókból rendelték át. „Az az asszony, akit ő akkor helyettesített, s így éppen nem volt ott a bankban, a plébánia közösségének tagja. Ő egy időre, lelkileg teljesen megrendült ebben a helyzetben: egyszerre gyászolta az őt helyettesítő hölgyet, illetve vesztette el összes kollégáját” – magyarázta az atya.
Száraz László szerint a hit segíthet át bennünket az ehhez hasonló történéseken. Mint mondta:
a hívő ember megtapasztalhatja, hogy a feltámadt Jézus mellette áll a gyász időszakában.
Ez sokat segíthet, ez a felismerés túllendítheti a gyászolót a traumán.
„Az elkövetkező években szinte mindig voltak különböző, újabb hírek a nyomozásról, letartóztatásokról, ítéletekről, ezért nagyon nehezen lehetett lezárni ezt az eseményt. Van egy olyan belső kör – hozzátartozók, barátok –, akik – gondolom – mind a mai napig hordozzák a tragédia fájdalmát” – árulta el az egykori plébános, aki szerint egy kisváros nagyon sokáig visel magán egy ilyen tragédiát.
Azóta kiderült: Nagy László volt a fő elkövető, aki a börtönben öngyilkos lett, míg Weiszdorn Róbert 40 éves fegyházbüntetését tölti. Nyilatkozatai szerint a hite adja a támaszt a börtönben, a teológiát is elvégezte.
Talán Péterhez és Júdáshoz is hasonlítható a két tettes. Egyikük – ha egy lassan gyógyuló seb terhével is – tovább jár egy életutat, a másikuk feladta”
– fogalmazott az elkövetők kapcsán az atya.
Nyitókép: Nagy László rendőrök gyűrűjében (Fotó: rendőrségi felvétel)