Letartóztatták a debreceni CATL-gyár egyik kínai középvezetőjét, aki megerőszakolhatott egy 16 éves lányt – érkezett a napokban a hír. A 35 éves mérnök a nyár elején egy online chatoldalon ismerkedhetett meg a kollégista lánnyal, akivel többször találkoztak, de a lány egy idő után szakítani akart;
a férfi erre a gyanú szerint erőszakot követett el ellene az albérletében.
Tettéért tíz évig terjedő börtönbüntetést kaphat.
Bízunk is az igazságszolgáltatásban – az ugyanakkor nemigen segít senkin, hogy nagyjából ugyanazokban az „elfogadáspárti” körökben, ahol minimum egy évtizede nem győzik rasszistázni, idegengyűlölőzni és kirekesztőzni a kormányt a migrációs politikája és különösen is a migránsbűnözéshez hasonló kifejezések miatt, most tömegek kiáltanak fel: tessék! Ennyit a keleti nyitásról! Ennyit a gyermekvédelemről! Behozzák a keleti cégeket, hogy lányaink ne merjenek kimenni az utcára! Sőt: „Visszanyalt a fagyi!” –
ez a csuda ízlésesen kárörvendő mondat is rendszeresen szembejön a hírről tudósító oldalakon.
Illegálisan Európába érkezett afgánokról és szírekről azt feltételezni, hogy egy részük potenciális erőszaktevő, az aljas xenofóbia;
ellenben egyetlen gazember miatt 1,4 milliárd kínaival szemben politikai célokból bizalmatlanságot kelteni, az úgy oké.
Az az ír férfi, aki néhány hónapja Budapesten megölt egy szórakozóhelyen felszedett (amerikai) nőt, egy héttel korábban érkezett Magyarországra és marketingesként dolgozott – micsoda demagógia lett volna emiatt azonnal követelni, hogy „kifelé a nyugat-európai hordákkal”.
A magyar számokból a külföldiek alacsony sokaságára tekintettel nemigen lehet megbízható következtetéseket levonni, ezért nézzünk rá a precíz német statisztikára. Ott szírből hatszor több él, mint kínaiból – ehhez képest
szexuális jellegű bűncselekményekből tavaly a szírek közel huszonhétszer többet követtek el, mint a kínaiak (ez négy és félszeres különbség).
Még rosszabb a helyzet az afgánok és az irakiak esetében, akik arányaiban hatszor gyakrabban erőszakoltak, mint a kínaiak; de a románok is 2,5-ös szorzót mutatnak, a bolgárok pedig háromszorosat. Sajnos a Németországban élő magyarok is alulmúlják a távol-keletieket: 1,6-szor több ilyen bűncselekmény írható a számlájukra – a lengyelek esetében hasonló, 1,5-szörös a szorzó, de a számok alapján például a holland és az olasz állampolgárok,
sőt, maguk a németek is veszélyesebbnek tűnnek a Németországban élő kínaiaknál
(nem úgy a koreaiak, akik között még kevesebb erőszaktevő akadt; persze egy is sok).
Nemrégiben az AfD egyik képviselője külön is kikérte az arra vonatkozó adatokat, hogy százezer főre vetítve milyen állampolgárságúak követnek el leggyakrabban bizonyos bűncselekményeket – a listákon a kínaiak nem szerepelnek;
az „élen” ott is sorra az afgánokat, a marokkóiakat, az irakiakat és a szíreket látjuk.
Mindebből legfeljebb azt a következtetést vonhatnánk le, hogy afgánokat vagy marokkóiakat statisztikailag nem szerencsés tömegével kódorogni hagyni (bármit is óhajt az Európai Bíróság), míg az Európába érkező kínaiak és koreaiak (vagy például az indiaiak) alapértelmezetten kevésbé veszélyesek a balkáni, sőt, a magyar átlagnál. Ettől függetlenül részemről nagyon is pártolom, hogy lehetőleg ne legyenek Magyarországon vendégmunkások –
csak akkor jelentkezzen egy szép szál magyar legény, és vegye át a vécétisztító kiskocsit az indiai fiataltól, aki a vonatom körül szokott szorgoskodni.
Mert ugye az is szégyen, ha gusztustalan a közmosdó.
Figyelemre méltó továbbá, hogy miután a debreceni bűntettről bejelentés érkezett, az elkövetőt a rendőrök hajnalban a bérelt lakásában elfogták, és gyanúsítottként rögtön kihallgatták – aminek a lehető legtermészetesebbnek kell lennie, csakhogy láttunk már más országokban olyat, hogy ilyenkor a tettest nem találják, vagy megtalálják, de szabadon engedik, vagy kiderítik, hogy pszichés okok miatt az illető nem is küldhető börtönbe.
Mint a minapi újabb németországi ítélet esetében:
egy 25 éves afgán menedékkérő fényes nappal véletlenszerűen és brutálisan meggyilkolt egy futni induló 56 éves férfit,
aki „rosszkor volt rossz helyen” – mint kiderült, a 2022-ben érkezett afgán már 2024 eleje óta súlyos pszichózisban szenvedett; a gyilkosság előtt néhány nappal másik migránsszállásra helyezték át, ami „frusztrálta”, ráadásul az új helyen valakivel összeveszett egy csavarhúzó miatt, ezért „dühös” is volt.
Mindezekre tekintettel az illető a pszichiátriára kerül.
És itt érkezünk el az utolsó tényezőhöz, amit az áldozatra és családjára tekintettel nehéz szóba hozni, valamiképpen azonban mégis említést érdemel. Épp a mindenkori áldozathibáztatás elkerülése és megelőzése érdekében.
A mostani bűncselekménynél tettes és áldozata sajnos ismerték egymást – ami semmit nem változtat az elkövető százszázalékos felelősségén, viszont a közbiztonság szempontjából nem ugyanaz a kategória, mint amikor elmegyek ebédidőben futni, és váratlanul négyszer szíven szúr egy épp arra járó frusztrált migráns, aki nem kapta vissza a csavarhúzóját.
Utóbbi esetben valóban szinte lutri, hogy hol és kit ér erőszak; az előbbi kategóriánál viszont lehet mód valamiféle össztársadalmi fellépésre.
Egy 2022-es német tanulmány szerint a megkérdezett 16 év körüli diákok 42 százaléka beszélt már meg (egyszer vagy többször) találkozót olyasvalakivel, akit kizárólag az internetről ismer. Közülük a lányok négyötöde figyel oda arra, hogy a legelső találkozás nyilvános helyen legyen, alkoholfogyasztás nélkül – közel egyötödük tehát sajnos nem. Arról pedig nincs információ, hogy a második alkalommal is fennáll-e ez az elővigyázatosság.
Kamaszok esetében nem meglepő, de a tanulmány megemlíti, hogy
a diákok közel fele nem szól szüleinek az efféle találkákról. Egyidejűleg a 16 év körüli lányok egynegyede küldött már valaha magáról meztelen képet,
és 40 százalék számolt be arról, hogy chatelt már idegennel vagy internetes ismerőssel szexuális témákról. Egy idei magyar felmérés tágabb korosztályt, 14 és 25 év közöttieket vizsgált, aszerint a megkérdezettek 30 százaléka már többször is kapott chaten erotikus fotót, egyötödükkel pedig egyszer fordult ez elő.
Szinte az a csoda, hogy nem hallunk több tragédiáról – nem mintha nem lenne tragédia az, ami csöndben és feltűnés nélkül rombol.
Annak valószínűsége, hogy egy kínai mérnök bűncselekményt követ el, sajnos nem nulla százalék – de mindenképp alacsonyabb, mint az, hogy az interneten akár magyar, akár más állampolgárságú idegenekkel tömegesen chatelő kamaszokat valamilyen formában bántalmazás éri.
Ez pedig nem oldható meg olyan olcsó megoldásokkal, mint a kínai CATL-alkalmazottak kollektív megbélyegzése vagy pláne a kiskorú áldozatok utólagos kioktatása
– hanem inkább talán mindenkinek a maga kis hatáskörében kellene tennie preventíve azért, hogy a ma felnövő diákok se töltsenek több időt online hízelgő vadidegenekkel, mint szüleik a szakadt XX. századi offline cukrosbácsikkal.
***