Szavakban forradalom, tettekben bénultság: miért képtelen az ellenzék 200 ezer aláírást összeszedni?

Augusztus 3-án két országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtése jár le. Mivel nem látunk Budapesten, a nagyvárosokban és a falvakban aláírásgyűjtő pultokat és aktivistákat, így joggal vélelmezhetjük, hogy nem lesz országos népszavazás a következő két kérdésről: „Egyetért Ön azzal, hogy a korrupciós bűncselekmények büntethetősége 15 év után évüljön el?”, „Egyetért Ön azzal, hogy ne kelljen a gazdasági kamarai közfeladatok ellátásához kötelezően kamarai hozzájárulást fizetni?” Ezzel párhuzamosan hamarosan kezdődhet egy másik aláírásgyűjtés, amelynek a célja december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánítása. Ezek az országos referendum-kezdeményezések jó alkalmat adnak arra, hogy megnézzük mennyire aktív ezen a téren az ellenzék, és mit árul el a szervezettségi szintjükről. 

Nem pörögnek 

Miközben mind a Tisza Párt, mind a parlamenti ellenzéki erők lépten nyomon arról beszélnek, hogy súlyos válságban van az ország, és hatalmas az elégedetlenség. Ha valóban egy ilyen hangulat van Magyarországon, akkor ennél jobb lehetőség nem lenne arra, hogy az ellenzéki erők országos és helyi népszavazásokat kezdeményezzen. Mivel országosan csupán 200 ezer érvényes aláírást kell összegyűjteni, így az ellenzéki erők számára ez egy remek lehetőség lenne az utca és a közbeszéd uralására. 

Az ellenzéki pártok közül csak a Demokratikus Koalíció, a Jobbik és a parlamenten kívüli Második Reformkor adott be kérdést. Egyelőre csak a Jobbik „áll nyerésre”, mivel a december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló kérdésükből akár végül referendum is lehet, ha sikerül összegyűjteniük a megfelelő mennyiségű szignót. A Tisza Párt, a Mi Hazánk, az MSZP, a Párbeszéd, a Momentum és az LMP egyetlen kérdést sem próbált „átnyomni”. Mindez jól mutatja az ellenzéki erők vállalkozási kedvét, de érdemes az időben visszafelé is menni, hogy még általánosabb képünk legyen. 

2024-ben csupán 17 kérdésben akartak országos népszavazást kiíratni a kezdeményezők. Az LMP, az Új Alternatíva Párt, a Megoldás Mozgalom, a Második Reformkor Párt és két momentumos országgyűlési képviselő adott be kérdéseket. 2023-ban 66, 2022-ben 58, 2021-ben 46, 2020-ban 40, 2019-ben pedig 53 kérdésben szerettek volna országos népszavazást az érintettek. Jól látszik a fenti statisztikából, hogy 2019-2023 között viszonylag aktívak voltak a kezdeményezők, de az utóbbi két évben ez az aktivizmus meglehetősen alábbhagyott. 

29-ből nulla

A valasztas.hu oldal által készített statisztika szerint 2014. január 18. és 2020. november 23. között összesen 422 országos népszavazási kezdeményezést adtak be a választási szervekhez. Ebből 367 kérdést bíráltak el, de csupán 22 kérdésben született végül jogerős hitelesítés, és egy kérdésben (kötelező betelepítési kvóta) volt valóban népszavazás. Itt érdemes rámutatni arra, hogy a vizsgált közel hét évben 21 kérdésben lehetett volna országos népszavazás, de végül ebből egyetlen esetben sem sikerült összegyűjteni a 200 ezer érvényes szignót a kezdeményezőknek. 

Térjünk most át egy nagyobb időhorizontra. 2015 és 2024 között összesen 29 kérdésben indult meg az aláírásgyűjtés, és bizony ebből sem lett sikeres egy sem.

Legközelebb Gőgös Zoltán, az MSZP volt országgyűlési képviselője járt a következő kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének a tilalmáról?". A szociknak 2016-ban 181.318 érvényes aláírást sikerült összegyűjteniük. Az ellenzéki párt tehát viszonylag közel járt a sikerhez, de mivel a többi baloldali párt nem segített nekik, így elmaradt a referendum. 
 

A képzeletbeli dobogó második helyén Kész Zoltán, egykori független országgyűlési képviselő kezdeményezése végzett. „Egyetért Ön azzal, hogy a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 2. számú mellékletében meghatározott gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló természetes személy havonta legfeljebb bruttó 2 millió forint összegű javadalmazásban részesülhessen?” – kérdéssel sikerült 106.275 érvényes szignót gyűjtenie a politikusnak 2016-ban. Harmadik helyen Bíró Zoltán magánszemély végzett 70.722 érvényes szignóval. Ő december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánításáról kérdezte volna az embereket. 

Komolytalanság

A 29 aláírásgyűjtésből 17 olyan volt, amikor vagy nem nyújtottak be aláírásokat a kérvényezők, vagy pedig egyáltalán nem is vették fel az íveket. 

Ez az egyik olvasata a dolognak. A másik pedig, hogy a mögöttünk hagyott egy évtizedben egyetlen ellenzéki párt sem rendelkezett azzal a szervezettséggel, amivel 200 ezer érvényes aláírást össze tudtak volna gyűjteni. 

Itt érdemes arra emlékeztetni, hogy amikor a Fidesz még ellenzéki pártként kezdeményezett országos népszavazást, majd pedig kézhez kapták a párt képviselői az aláírásgyűjtő íveket, akkor pár óra alatt össze is gyűlt az érvényes mennyiség. Nem tartott hetekig az akkori ellenzéki párt akciója, és végül nem került olyan helyzetbe, hogy az akciója csúfosan megbukjon. 

A bukás legfőbb oka 

Mindez egy másik jelenségre is felhívja a figyelmünket. A 2010-es kormányváltás óta megtartott összes országos választáson az ellenzéki pártok összességében több millió voksot szereztek. 

 Ez rájuk nézve mindenképpen egy lesújtó eredmény.  

Ami még ennél is tragikusabb a számukra, hogy még a helyi népszavazási kezdeményezések terén sem képesek felmutatni komoly teljesítményt. Pedig egy helyi referendum esetén sokkal kevesebb embert kell megmozgatni, és bizonyos szempontból a sikerre is nagyobb az esély, mert egy helyi konkrét ügyet egy adott település, vagy térség lakói 
sokkal közelebb éreznek magukhoz, mint egy elvontabb országos ügyet. 

2024-ben csupán két településen (Márkó és Nyírád), 2023-ban csupán Pilismaróton, míg 2022-ben négy településen (Biatorbágy, Bezenye, Boncodfölde és Tata) volt helyi népszavazás. Érdekes, hogy 2018-ban még nyolc települései referendum volt, de volt olyan év (2016), amikor csak egyetlen helyi referendum volt. Jól látszik, hogy ezzel az eszközzel sem élnek igazán a pártok. 

Összességében a mögöttünk hagyott több mint 15 évben a kudarcos ellenzéki politizálás egyik legjobb lenyomata, hogy képtelenek voltak egy országos népszavazást végigvinni és azt sikerre vezetni. Bár többször nekifutottak, és egyszer majdnem meg is lett a szükséges szignó, de mivel a különféle ellenzéki erők nemcsak a kormány, hanem egymás riválisai is, ezért bármelyik is kezdeményezett valamit, akkor azt a másik ellenzéki erő miden erejével megróbálta elnyomni. Így jutottak el oda, hogy a 2026-os parlamenti választás előtt legtöbbjük a megsemmisülés küszöbén áll. 

 Nyitókép: MTI/Illyés Tibor