Konzultálunk, konzultálgatunk

„A történeti hűség kedvéért: kormányunk 2022-ben (hónapokkal a háború kirobbanása után is) azon az állásponton volt, hogy Ukrajnát mielőbb fel kell venni az EU-ba, 2024 óta viszont ott fékezi a csatlakozási folyamatot, ahol éri. Hogy mitől változott meg a véleményük, azt nem tudjuk, de több mint valószínű: nem attól, hogy 2025 nyarán kikérték a véleményünket.

Az ún. nemzeti konzultációk amelyek sorába műfaji értelemben a Voks ’25 is beletartozik, az orbáni látványkormányzás jellegzetes termékei. A módszer lényege, hogy úgy tesznek (szigorúan egy senkit semmire nem kötelező formulában), mintha kíváncsiak lennének rá, hogy mit gondol a nép, aztán a válaszok begyűjtése után azt csinálják, amit eredetileg is csinálni akartak. Típuspélda az első kamukonzultáció az alaptörvénykezésről: megkérdezték, jó ötlet-e az ombudsmanok önállóságának megszüntetése, amit a válaszadók nagyjából 80 százalékos többséggel elutasítottak, majd a Szájer-alkotmány lefokozta az ombudsmanokat.

A nemzetinek nevezett véleménykérések esetében egy dolog biztos: hogy senki nem tudja (ellenőrizni), valójában hány válasz érkezett, és azok ténylegesen mit tartalmaznak. A kontrollra már több kísérlet is történt – elegendő talán a Momentum és Hadházy próbálkozásait említeni –, de a konklúzió mindig ugyanaz: a hatalom gondosan ügyel rá, hogy a szavazás validálhatatlan és használhatatlan – illetve politikai értelemben korlátlanul használható – legyen. 

Azaz: nem megkötni akarják a saját kezüket, átadva a döntés jogát a népszuverenitás valódi birtokosának, hanem ellenkezőleg: szabad kezet, korlátlan felhatalmazást kérnek az átláthatatlan szavazásra hivatkozva.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

***