Költözzünk-e Ausztráliába – vagy a Marsra?

„Tuvalu a világ egyik legkisebb állama, a Csendes-óceánban található, négy sziget és öt atoll, vagyis korallzátony alkotja. Összesen 26 négyzetkilométer és körülbelül tízezer lakosa van. Mivel a szigetek legmagasabb pontja is csak alig öt méterrel emelkedik a tenger szintje fölé, ezért a klímaváltozás következményeként jó eséllyel el fogja önteni az óceán.

Nem a törökök, a németek, az oroszok foglalják el; nem a románok szaporodják és szorítják ki az őslakosokat, nem egy versailles-i kastélyban veszik el tőlük a hazájukat, hanem a természet bánik el velük. Persze, mondhatjuk, hogy ha igaz az a tétel, mely szerint az emberi tevékenység, különösen az iparosodással, motorizációval kieresztett széndioxid-többlet áll a vízszintemelkedés mögött, akkor mégis csak ugyanazok a nyugati országok tehetnek Tuvalu elcsatolásáról, amelyek ezt Trianonban is rendezték.

Akad olyan szituáció, amikor lehet harcolni és van esély. Máskor lehetne, de esélytelen, és van, amikor teljesen értelmetlen. Ez egy ilyen helyzet. Az óceánt nem lehet legyőzni; építhetők gátak, falak, de az erőviszonyok nagyon egyenlőtlenek. Látszik a térképeken is, de bőven elég a bennszülötteknek lemenni a partra, és bármerre forduljanak, mindenütt csak a végtelen óceán. Eltart egészen a Napig, amelyik reggel kelet felől kibújik a vízből, és este sisteregve elmerül benne nyugaton.

Persze, nem azért van a nagy testvér, a civilizált fehér ember, a közeli (nagyjából négyezer kilométerre fekvő…) Ausztrália, hogy ne segítsen a bajba jutottakon. Már csak a közös királyuk miatt is; a kontinensnyi ország kormánya klímavízumot ajánlott azoknak, akik garantálni szeretnék maguk és családjuk számára, hogy száraz lábbal juthassanak el iskolába, munkahelyre, orvoshoz. A határidő még július 18-ig tart, de már eddig is 1124-es regisztráltak, tehát bő tíz százalék, ami családtagokkal együtt akár a lakosság 40 százalékát is jelentheti. Itthoni ellenzékiek szívesen dörgölik a kormány orra alá, hogy felmérések szerint a magyar fiatalok jelentős hányada hosszú távon nyugatra költözne; vajon mit kaphat ez ügyben a tuvalui kormányzat.

A csapda ott van, hogy nem jut mindenkinek automatikusan engedély. Évente, sorsolással osztanak ki 280 vízumot, ami a lottónyerteseknek az ausztrál állampolgárokéval megegyező jogokat biztosít majd az egészségügyi ellátás, az oktatás és a munkavállalás terén.

Egyfelől nagylelkű, másrészt kicsinyes hozzáállás Canberra részéről. Ellentétben azonban az Európa számára évi egymillió migráns befogadását előíró Soros-tervvel, itt csakugyan életmentésről van szó. Bár ha a veszély csakugyan ekkora, milyen jogon fosztjuk meg a ki nem sorsoltakat a túlélés lehetőségétől?

Elköltözhet-e egy egész nép a hazájából? Zrínyi Miklós szarkasztikusan ugyan felvetette, hogy ha »Váradot vissza nem vesszük, ha Erdélyt elvesztjük, ne is hadakozzunk bár azután, hanem avagy most avagy sohasem; fussunk ki az országbul, ha eztet resteljük. Ugy hallom Braziliában elég puszta ország vagyon; kérjünk spanyor királytul egy tartományt, csináljunk egy coloniát…«

A nehézségeket kitelepüléssel megoldani vágyók között – és itt már túllépünk Tuvalu gondjain – olyan radikálisok is szerepelnek, akik szerint, ha a Föld klímája elviselhetetlenné válik (vagyis az évi középhőmérséklet még 1-2 fokot nő, aszályok és áradások sújtanak bennünket), akkor fel kell készülnünk a bolygóközi cserére, és áttenni székhelyünket mondjuk a Marsra. (Elon Musknak már kész tervei vannak erről.)

Azt ilyenkor mégsem feszegetik, hogy bár csakugyan erősen izzadunk a 35 fokos kánikulában, a kertben kiég a fű a perzselő és száraz hőségtől, miközben a sárgabarack minden évben lefagy, állatfajok halnak ki, addig a Marson egyáltalán nincsen oxigén, értelemszerűen növények és kiveszőfélben lévő állatok sem, felszíni átlaghőmérséklete mínusz 63 Celsius fok. Ennél azért a legdurvább klímaválság is kellemesebb. A felszíne negyede a Földének (vagyis csak a sorsoláson győztesek mehetnek), ellenben nem lévén óceánok, a tuvaluiak sorsára senki sem fog jutni.

Azt gondolom, egyelőre még mindig az a legegyszerűbb és legemberibb, ha a problémákat helyben és a leginkább érintettek próbálják megoldani. Sok reménytelen helyzetből küzdötte már ki magát az emberiség, mi is kiűztük végül a törököt, ha Zrínyi nem is érhette meg.

De, hogy mennyire nincs új a nap alatt, Váradot egyelőre vissza nem vettük, Erdélyt elveszítettük, s mégsem költöztünk Brazíliába mindannyian. Jóllehet az amazóniai őserdőkben bizonyára korlátlanabb volna a tér, s kevesebb a fenekedő szomszéd, de nem volna Parlament és Mátyás templom, Balaton és Aggtelek, Hortobágy és Dobogókő, Hősök tere és 301-es parcella, kassai dóm és kolozsvári főtér,

Úgyhogy, ha jön is az áradat, mondjuk ránk tör a Tisza, mi azért maradjunk a helyünkön, s ne folyamodjunk sorsjegyért se Ausztráliába, se Brazíliába.”

Nyitókép: Wikipedia. A fotó illusztráció.

***