Két ember

„Két ember. Sok szempontból hasonló, de mégis mennyire különböző. Egy világ választja el őket. Most épp szó szerint, de az élet minden pillanatában.

És ahogy odatesszük őket egymás mellé, a két képet, a két embert, a kétféle megnyilvánulást, a két világot, a két világnézetet... Azonnal szembeötlik ez a különbség.

Kapu Tibor tökéletes választás a neki jutott történelmi szerepre: Magyarország (újra)felrakása napjaink egyik leginnovatívabb területe, az űripar/űrszektor térképére. Nagyon okos, makk egészséges, higgadt, humoros, barátságos és szerény.

A maga területén Azahriah is kimagasló. A popsztárság kvintesszenciája, erre született, színpadra termett.

De míg egyikük az értelmiségi szakma létező csúcsa, ám mégsem kotyog bele a közéletbe, addig a másiknak érettségije sincs, mégis mások értelmi képességeiről ítélkezik, a nullához konvergáló tudással.

Az ún. Dunning-Kruger hatás egy pszichológiai paradoxon: a fölény illúzióját írja le. Azt a kognitív torzítást, amikor egyes emberek hozzáértése minél alacsonyabb szintű egy feladattal, szakterülettel kapcsolatban, annál inkább túlbecsülik a tudásukat, hozzáértésüket. Rendre kinyilatkoztatásokat is tesznek, »megajándékozva« a világot saját nagyszerűségükkel. Alacsony kompetencia-szintjük, ignoranciájuk mellé párosuló nagy önbizalmuk, magabiztosságuk közepette nem veszik észre, nem értik meg saját hibáikat, ettől pedig még jobban megerősödnek saját felsőbbrendűségükben. A valódi hozzáértőknek ezzel szemben nincs belső késztetése mások állandó kioktatására, saját maguknak pedig folyamatosan kérdéseket tesznek fel. 

A két sikeres fiatalember esszenciális kivonata a két politikai oldalnak. (Úgy, hogy Tibor egyébként apolitikus. Egyszerűen csak a normalitás csúcsát képviseli.) Mindketten tökéletesen ráillenek a Dunning-Kruger görbére. Csak annak más-más pontján...”

***

Nyitókép forrása: MTI/Vasvári Tamás