Orbán nélkül a Fidesz értelmezhetetlen, és elveszítené szavazóinak jelentős részét – megjegyzések Török Gábor „nagyszerű” felvetéséről

Amikor a korábbi (és leendő) uralkodó, I. Napóleon megszökött az ellenséges koalíció által számára kényszerlakhelyül kijelölt Elba szigetéről, a korabeli sajtó így követte nyomon az útját:

„A zsarnok átvonult Lyon városán”; „Bonaparte gyorsan nyomul előre”; „Napóleon megjelent falaink alatt”; „A császár megérkezett Fontainebleau-ba”; „Ő Császári Felségét hű Párizsa holnap fogadja”.

Napóleon jeles és megkerülhetetlen alakja a históriának. Egy korzikai ügyvéd fia. Nem is francia, hanem olasz. Mégis Franciaország császára lett. Az egyik legtekintélyesebb európai dinasztiából nősülhetett. Törvénykönyve, a Code Napoleon ma is hatályban van, és számos ország jogrendszerének alapja lett.

Egy kortárs politikus megítélése mindig ellentmondásos, függ az érdekektől, beszűkült nézőpontoktól, féltékenységtől, a történelmi rálátás hiányától. Ám minden korszakban szükségszerűen vannak kimagasló államférfiak, még ha ezt a kortársak olykor nem is veszik észre.

még a választások előtt. Mindezt úgy veti fel, mintha ez csak egy kósza ötlet lenne, amivel talán ő maga sem ért egyet, de azért próbálja betuszkolni a köztudatba. Fondorlatosan azzal is megspékelve, hogy ez tulajdonképpen magának a miniszterelnöknek az érdeke, és ő csak neki akar jót… „Nem azt mondom, hogy »Orbán Viktornak át kell adnia a miniszterelnök-jelöltséget«, de azt igen, hogy az idő és a politikai helyzet kezd megérni ennek a kérdésnek a feltételére. Nem azért, mert bárki ezt mondja, hanem azért, mert a politikai racionalitás alapján magának a kormányfőnek áll érdekében ezen legalább elgondolkoznia.”

hiszen pontosan tudja – ezért is mondja –, hogy Orbán visszalépése a jobboldal (átmeneti) zűrzavarát, visszaesését hozná. Az egy tábor és zászló Orbán politikai műve, az ő személye ennek a garanciája; a jobboldal jelenlegi sikereinek, összetartásának, politikájának ő a záloga, a mozgatórugója, a központja.

Szétesne, hatalmi harcok szabdalnák, megbomlana az egység, ami ellehetetlenítené a választási győzelmet; hiszen pontosan ez a globalista pártok célja.

Orbán nélkül a Fidesz értelmezhetetlen, és elveszítené szavazóinak jelentős részét. Alig van olyan szavazó, aki úgy véli, „én szeretem a Fideszt, remek kis párt, jól szervezett, jól kormányoznak, és ha nem Orbán vezetné, rájuk is szavaznék.” Abszurd. Ha Orbánt kivonnánk a Fideszből, a Fidesz eljelentéktelenedne. (Sokkal inkább, mint az MDF Antall József vagy a kisgazdák Torgyán, esetleg az LMP Schiffer nélkül, pedig azok is nagy bezuhanások voltak.)

Kormányzása hossza, megnyert választásai hazai rekordok. Attól, hogy kortársunk, még a történelem része lesz. Nála sokkal kisebb kaliberű szereplőknek van szobra, utcája, intézmény elnevezve róluk stb. (Jó példa Antall utólagos elismertsége, pedig őt legalább ennyire gyűlölték és mocskolták annak idején, noha sem a kormányzással eltöltött időben, sem eredményekben, sem népszerűségben, sem magyar és nemzetközi politikai innovációban a közelébe sem ért Orbánnak.) 

Némelyiknél talán kevésbé, másnál inkább, de ezen a szinten már nem érdemes súlyozni. Mátyás királynak is voltak hibái, gyengéi, ahogy másoknak, de összességében olyan formátumú államférfi volt, amilyen nemzedékenként (vagy évszázadonként) jó, ha egy akad. Orbán is ilyen. Lehet utálni (Mátyást is biztos sokan utálták, amikor be kellett fizetni a füstadó után még a rendkívüli hadiadót is), de attól még szobra van a Hősök terén.

Orbán híján is lenne a jobboldalnak újra előbb-utóbb vezetője, de most luxus lenne erre várni.

Ő a feltűnését követően 9 évnyi aktív politizálás, pártelnökség, parlamenti képviselőség után lett miniszterelnök. Lehetett volna a Nagy Imre temetésén elmondott korszakos beszéde után – nagyobb súlyú és jelentőségű volt az, mint Magyar Péter összes eddigi tevékenysége és megszólalása együttvéve –, de talán jobb, hogy nem lett akkor.

Amíg van Orbánunk, kár lecserélni. Ha van Szoboszlaink, felesleges mást játszatni a posztján. Ne Tiszakécskéről hozzunk ügyes középpályást, mondván, Szoboszlai már játszott eleget, különben sem szereti mindenki és egyébként is kétszázmilliós Lamborghinivel jár...

Természetesen a baloldalon is értik és érzik az ilyesminek a jelentőségét, próbálnak ők is nagy alakokat kreálni, ezért kapaszkodtak például Gönczbe. Pedig ő már életében is roppant kártékony, gyenge jellemű, középszerű báb volt. Nem akadt a haza szempontjából jó cselekedete, építő ötlete, megoldása, nem békítette össze a nemzetet, nem volt karizmatikus nagy vezető. Inkább abban jeleskedett, hogy a nemzet megosztottságát erősítse. Nem írta alá a demokratikus kormánnyal szembehelyezkedő, ellenzéki műsorpolitikát folytató tévé- és rádióelnök leváltását, nyíltan a taxisblokád mellé állt, majd kegyelmet adott a résztvevőknek; sokkal nagyobb kárt okozva, mint Novák Katalin a maga kegyelmével, amibe belebukott.

Attól, hogy valaki meghal, nem lesz a nemzet nagy alakja, mint ahogy attól, hogy még él, nyugodtan lehet az.

Tagadhatatlan, hogy némi kéjes örömmel adtam fel a magas labdát: lehet majd írni, hogy a Mandiner szolgalelkű publicistája Mátyáshoz vagy (ne adj' isten!) Napóleonhoz hasonlította Orbánt. Igen. Bármennyire is hihetetlen vagy fájdalmas ez egyeseknek, a történelem nagy alakjai mindig voltak kortárs, jelenben élő, hús-vér emberek. 

Függetlenül attól, hogy a Regensburgi Hírmondó mit írt róla, Bulcsú zseniális és bátor hadvezér volt. Bármennyire is gúnyolódott a linzi Független Értelmiségiek Haladó Szervezete nevű XV. századi NGO Mátyás származásán, azért csak elfoglalta Bécset, ami miatt Frigyes császárnak Felső-Ausztriába kellett menekülnie.

Mindenki indul valahonnan, és a történelem lapjaira mindenki a jelen porondjáról lép.

***

(Nyitókép: AFP)