A 6. Európai Ártalomcsökkentő Konferencián több legalizációt szorgalmazó külföldi szakemberrel készített riportot. Egyik interjúalanya, Viktor Mravčík cseh professzor, arról beszélt, hogy a csehek új szabályozást vezetnek be a pszichoaktív anyagok tekintetében. Kifejtette, nem az a cél, hogy az embereket lebeszéljék a drogfogyasztásról, hanem hogy az elérhető szerek pontos címkézéssel kerüljenek a felhasználókhoz, amelyekből a felhasználó információt kap a lehetséges egészségügyi kockázatokról, valamint arról, milyen hatást várhat az adott szertől. Ezzel az elgondolással azonban súlyos probléma van. Felcseréli a prevenciót a normalizációval.
Míg Csehország a drogfogyasztást kisebb rosszként vagy normalizálandó kérdésként kezeli, addig Magyarország világos, erkölcsi és jogi határvonalat húz.
A zéró tolerancia elve nem csupán rendészeti eszköz, hanem a közösség egészségének, biztonságának és jövőjének védelmét szolgáló irányelv. Nem hagy kétséget afelől, hogy a drogfogyasztás nem társadalmilag elfogadható, hanem olyan deviancia, amely hosszú távon tönkreteszi az egyént és közvetetten a társadalmat is.
Sárosi Péter és támogatói gyakran az emberi jogokra, személyes szabadságra és a szakszerű ártalomcsökkentésre hivatkoznak, miközben figyelmen kívül hagyják, hogy a dekriminalizálás és legalizálás nem csökkenti a fogyasztást, hanem épphogy ösztönzi azt.
Magyarország kormánya ezzel szemben világosan kijelentette, hogy a drogokat terjesztő és népszerűsítő hálózatokkal szemben zéró tolerancia szükséges, és nem kíván olyan kísérletezésbe kezdeni, amely emberek ezreinek életét teheti tönkre a bizonytalan »szabályozott legalizáció« jegyében. Nem reformról van szó, hanem morális és jogi lejtőről.