Van az úgy, hogy az embernek mennie kell, szóval 32 év panel után úgy dönt, megragadja élete lehetőségét, és építkezni kezd, de közben azért laknia kell valahol – így hát albérletbe költözik. Nézegeti a lehetőségeket; maradni kell Budapesten, olyanok az árak, amilyenek. Lepukkant bérház az egyik belső kerületben, két szoba 280 ezer plusz rezsi.
Csábító. Ja, nem, annyira mégsem.
Lapozgat tovább, mert nyilván ár szerint növekvő sorrendre van állítva az ingatlan.com keresője, jó, akkor már menjünk modernebbe, annyival nem drágább, csak jobb, több a komfort. Új építésű ingatlan, most adták át. Tényleg szép, jó is, mennyezeti hűtés-fűtés, az modern, praktikus, kényelmes, szeretjük.
Beköltözik az ember, belakja a teret, aztán jönnek az éjszakák és arcon csapja a valóság: az új építésű ingatlanokban papírvékonyak a falak, de ez köztudott, csak a józanító pofon valahogy mégis váratlan. Bárki, aki ilyenben lakott vagy épp lakik, csak megerősíteni tudja.
Éjfél múlt - hétfő este van, már másfél órája alszik az ember, kedden dolgozni kell menni, mint úgy kábé mindenkinek.