A Mandiner munkatársa ezután arra terelte a szót, milyen kihívásokkal küzd a sportokat szervezők köre, hogyan lehet a fiatalokat bevonni akár a tömeg- és élsport életébe, akár a politikába. Görbicz azt mondta, nagy csapás volt a koronavírus-járvány, elkényelmesedtek az emberek, leginkább a sportot követők, akik gyakorta csak a tévéképernyőkön keresztül követik a sporteseményeket.
„Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy játékosként és sportvezetőként is átélhettem, hogy teltház előtt játszhatok. Igen, egyre nehezebb a fiatalokat becsábítani a mérkőzésekre. Kellenek persze a jó mérkőzések és a jó párharcok, ugyanakkor keressük a megoldást, hogyan lehet őket az internet, konzolvilágból kicsábítani őket” – fogalmazott a legendás sportoló.
Orbán azt mondta, a politikába nehezebb bevonzani a fiatalokat, de ezzel nincs is gond, hiszen tizenéves korukban a közéleti kérdések még nem számítanak prioritásnak. Megjegyezte, hogy nem szabad túlfeszített lényeglátóvá válni, érdemes türelemmel lenni irántuk. Majd megemlítette az okostelefon-problémát (annak középiskolai tiltásával teljes mértékben egyetért). Azonban hozzátette, „van az a szűk fiatal réteg, akiket fiatalabb korukban is érdekel a politika, s vélekedése szerint őket kell megszólítani, hogy közösségépítők, véleményvezérek legyenek. Fontos az online világ, ám az nem elég. Találkozások kellenek, közösségek” – érvelt a politikus.
Görbicz elmesélte, ma már rengeteg lehetőség áll a fiatalok számára, ha sportolni szeretnének. Húsz, huszonöt esztendeje ő nem volt annyira szerencsés, hogy ilyen sok opció között választhasson, sőt, hezitált az ugrókötél és a kézilabda mögött. Végül utóbbi mellett tette le a voksát, főleg azért, mert csapatsportot keresett.
S hogy miként tudott sikeres lenni a Győri ETO egykori játékosa, arra úgy felelt, az volt az ars poeticája, hogy egyénileg a legjobbat nyújtsa, de csapatjátékosként. Sportvezetőként is ezt a filozófiát vallja.