Világszerte forradalom tört ki, mert a nemzetek nemcsak jobban, de túl is akarnak élni, ezért visszaveszik sorsukat a kezükbe.
A geopolitikai színtéren és így a világgazdaságban is egyre nyilvánvalóbbá válik: a régi renden átlépett az idő, és egy új korszakba léptünk-lépünk át. Ennek gyújtópontjában az USA áll: a Trump-kormányzat azzal a céllal kezdte meg a munkáját, hogy minden szabályt újraírjon, amit csak lehet. A globalizmus ideológiája vereséget szenvedett, és leáldozott a globalisták szélsőbaloldali-neoliberális, klímaharcos, diszkriminatív tekintélyuralmi rendjének is. A gazdaságban mindez azt jelenti, hogy prioritássá válik a stratégiai autonómia, az önellátás akár a nemzetek, akár a regionális együttműködések szintjén.
A világ olyan multipoláris szerkezet felé mozdul, amelyben versengő hatalmi központok alakítanak ki párhuzamos, ám észszerűen együttműködő gazdasági és technológiai ökoszisztémákat. A Nyugat és Kína között egyfajta digitális vasfüggöny alakul, amely technológiai szabályozásokban, a csipiparban vagy az adatszuverenitás igényében is megtestesül. Ezzel új korszak veszi kezdetét, ahol a globális helyett a lokális és a regionális-makroregionális lesz a gazdaságpolitika léptéke.
A fordulat történelmi: a patrióta korszak beköszöntét élhetjük meg. A neoliberális gazdasági modell, amely a piac mindenhatóságára, az állam visszavonulására és a határokon akadályok nélkül átívelő tőke-, áru- és munkaerő-áramlásra épült, elvesztette hitelét. A 2008-as pénzügyi válság, a covidjárvány ellátási láncokat széttörő hatása, majd az orosz–ukrán háború nyomán kialakuló energia- és nyersanyagválság világossá tette: a globalizáció kockázatai a nemzetállamok megszűnésének veszélyével fenyegetnek. Az önjelölt birodalmi központok által elszabadított szellemi vírus, a globalizmus a nemzetek legyűrésével egy központi tekintélyuralmi rendszert hozott volna el. Ennek alapját instabil és egyenlőtlen, szakadék felé vivő növekedés adta, amelynek következtében a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lettek.
Azonban világszerte forradalom tört ki, mert a nemzetek nemcsak jobban, de túl is akarnak élni, ezért visszaveszik sorsukat a kezükbe. Már nem a GDP növekedése az elsődleges cél, hanem úgy kívánják fokozni a gazdasági teljesítményt, hogy az segítse a biztonságot, a nemzeti önrendelkezést, a társadalmi stabilitást, a családokon alapuló középosztály megerősítését, azaz a stabil, bevonó, közös gyarapodást.
Ebben az új világban csak azok a nemzetek maradhatnak versenyképesek és szuverének, amelyek pragmatikus, patrióta és realista gazdaságpolitikát folytatnak. Az új játékszabályok nem ismeretlenek számunkra. A magyar gazdaságpolitika az utóbbi évtizedben következetesen és fokozatosan egy olyan modell felé mozdult, amely nem akar értékmentesnek tűnni, hanem értékekre alapozva (család, munka, kereszténység) kívánja felépíteni önmagát.
Számunkra egyértelmű, hogy történelmi lehetőség kapujában állunk. Bár nem hiszünk a blokkosodásban, abban igen, hogy az egyes pólusok közötti találkozási pontok nélkülözhetetlenek – szükség van tehát az olyan, gazdasági semlegességet valló hídországokra, mint Magyarország. A korszellem is adva van ahhoz, hogy a világ számunkra előnyösebb, hozzánk jobban illeszkedő működési módra váltson. Olyan világ lehet ez, amelyben a nemzeteken felüli elitek végre nem akadályozhatják meg, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk, és hogy nekünk a saját gyermekeink legyenek az elsők. Ezáltal lehetőségünk nyílik megerősíteni falvainkat, családjainkat és vállalkozásainkat, végső soron pedig Magyarországot.
A szerző a nemzetgazdasági miniszter
Fotó: Orbán Viktor hivatalos Facebook-oldala
Az Ellenpont felhívta arra a figyelmet, hogy bár Forsthoffer Ágnes azt sérelmezte, hogy az egyik utcaképen nem a szülei háza látható, kiderült, hogy az ingatlan a földhivatali dokumentumok szerint éppen mellette helyezkedik el.
A kormányfő Sátoraljaújhelyen ismertette, hogy a skandináv országban bűnözői hálózatok gyerekeket használnak gyilkosként, tudva, hogy a rendszer nem ítéli el őket.
Kiből lehet ma férfi példakép, és milyen értékeket kellene képviselnie? Többek között erre kerestük a választ összeállításunkban.
Belegabalyodott a Tisza Párt a saját facebook-bejegyzésébe.
Még a keleti szomszédunkban is felfigyeltek a nagy szenzációra.
A külföldi tulajdonú nagyvállalatok jobban járnának, miközben a brutális megszorítások óriási jövedelemcsökkenést okoznának a családoknak.
Minden jó volt, amíg meg nem jelent a Tisza-vezér.
Aki ki tudja mondani, hogy „minden, amivel ölni lehet, közelebb áll a szívemhez”, annak takarodnia kell. Nekem mindegy, hogy diliház vagy börtön.
