A nemzeti közösségek kérdése ez esetben a meghatározó körülmény.
Soha nem csináltunk titkot abból, hogy ez így van minden esetben. Magyarország számára elsődleges kérdésről beszélünk, ahogy az most látható az Ukrajnával meglévő konfliktusok kapcsán is. A legfontosabb szempont az ott élő magyar közösségek jogainak, méltóságának, érdekeinek tiszteletben tartása. Ebből indulunk ki, s ebben az értelemben állunk készen a bármely politikai vezetéssel való együttműködésre.
Félre lehet tenni az előzményeket az AUR államfőjelöltjének esetében?
Szó sincs róla. Ez egy súlyos probléma, s nyilvánvalóan a félreértések alapjául részben az szolgál, hogy vajon ezeket mi figyelmen kívül hagyjuk vagy elfelejtjük-e, amikor a jövő politikájáról beszélünk. Az AUR elnöke példátlanul messze ment korábban a magyarellenes gesztusok és kijelentések megtételében, vagy akár akciók szervezésében. Teljes mértékben megértjük az ebből fakadó aggodalmakat, amiket mi is osztunk. Ugyanakkor mi valamennyi potenciális partnerrel azzal a reménnyel kezdjük meg az esetleges együttműködést, hogy ha ezek a problémák nem is helyezhetők zárójelbe, vagy nem is szüntethetők meg, legalább olyan folyamatokat tudunk elindítani, amelyek révén ezek az időben egyre kisebb jelentőségre tesznek szert. Hadd hívjam fel a figyelmet azért a pozitív példákra is!
Mire gondol?
Amikor Fico miniszterelnök úr először volt Szlovákia élén, azt hiszem, mindannyian emlékezünk azokra a durva incidensekre, amik az ottani magyarságot annak idején érték. Ma mégis azt látjuk, hogy az Európai Unión belül az ismét Robert Fico által vezetett Szlovákia álláspontja áll szinte minden kérdésben a legközelebb a miénkhez. Az ő támogatásukra számíthatunk, és ők is a miénkre. Talán az is elmondható, hogy noha koránt sincs a felvidéki magyarság helyzete ott, ahol lehetne, a kormányzati viszonyulás jelentős, pozitív irányú elmozdulást mutatott az elmúlt években a magyar közösség problémái iránt. De ha Szerbiát vesszük, akkor talán még szembeötlőbb a helyzet!
Ki gondolta volna, hogy a magyarverések után, amik a ’90-es éveket illetve a 2000-es évek elejét jellemezték, azzal a Szerbiával leszünk a legjobb viszonyban, s annak a Szerbiának a magyar nemzetiségű állampolgárai lesznek a legjobb jogi és politikai helyzetben, amelyet egyébként egy nacionalistának minősített párt, illetve annak a vezetője irányít.
Megtettük a megfelelő, bölcs lépéseket a kiegyezés irányába, olyan gesztusokat tettek a korábbi államelnökök Szerbia és Magyarország részéről, amelyek elindítottak egy megbékélési folyamatot. Ebből mára stratégiai szövetség formálódott, az ottani magyarság helyzete is jelentős mértékben javult. Ha valaki azt olvassa ki a szavaimból, hogy mind a Vajdaságban, mind a Felvidéken valamiféle Kánaán lenne a magyar közösség élete, akkor ezt szándékosan érti félre.
Mégis úgy vélem, a politikában a türelem és a kitartás, meg a bölcsesség az, ami meghozza azt az eredményt, amit mindannyian remélünk. Ez pedig az, hogy akár az erdélyi, akár a többi elszakított nemzetrészünk a saját, ezeréves szülőföldjén békében és háborítatlanul, sőt prosperitásban élhessen, s megtarthassa saját nyelvét, kultúráját, hitét és nemzeti önazonosságát.
Mi a véleménye arról, hogy a Tisza Párt szerint Orbán Viktor elárulta a határon túli magyar közösségeket?
Mi mást várhattunk volna ettől a bandától, mint azt, hogy egy Brüsszel meg egy Kijev javára elkövetett hazaárulás között, a lehető legelső érzékeny pillanatban nekirontanak a határon túli magyarokkal is fennálló nemzeti együttműködésnek?
Ezek nem tudnak mást, csak rombolni és gyalázkodni, ócska, nyilas meg olykor komcsi propagandával operálni. Bármihez is nyúlnak, az bemocskolódik – így van ez a nemzetpolitikával is. Az bízzon bennük a nemzeti ügyek tekintetében, akinek két édesanyja volt.