„Jókat lehetett volna vele beszélgetni a boros pultnál, sőt egyes politikai kérdésekben igazat is adott volna nekem, ha a tudatalattijából nem jött volna elő a beszélgetés közben, hogy feljelentsen, elvitessen, lelövessen. Én akkor is Feri hívő vagyok, mert lehetett volna rendes ember, ha anno nem keveredik bele a KISZ-be (Kommunista Ifjúsági Szövetség) és onnan feljebb.
Pedig rendes, dolgos édesanyja volt, Katus néni, textilgyári munkás. Ő ismerte a való életet, a küzdelmeket, de hát a fia tovább lépett. Több akart lenni az apjánál. Feri nem sokat beszélt az édesapjáról, valószínű, hogy nem volt büszke rá. Mindegy, tisztelni kell a szülőket, hiszen egy valóságos apa van, mint ahogy egy édesanya is van. Ne keverjük ide a mindenféle lmbtq vagy gender szörnyűségeket. Bár Feri ezeket az aberrált jelenségeket is támogatta az elmúlt évtizedekben. Holott a Kádár-rendszerben otthon végig élte a szegénységet, a nélkülözést, de Katustól, az édesanyjától csak a becsületességet, a küzdeni tudást örökölhette, tanulhatta. De mégis mi történt Fletóval, hogy végül is a karrierista, üresfejű, hazájukat áruba bocsátó technokratákhoz, a globalista, birodalmi hatalomhoz (akkor a Szovjetunió), e kommunista, neomarxista társasághoz csatlakozott? Én leszek az utolsó, aki követ vet rá, hiszen alulról jött és a nélkülözésből ki akart jönni s karrierhez, a meggazdagodáshoz csak egyetlen út vezetett, a párthoz, a Magyar Szocialista Munkáspárthoz való csatlakozás (a későbbi MSZP-hez).