Vagyis duplán értelmetlenek a dekolonizációs törekvések az Indiai-óceán közepén. Az egyik európaiak által benépesített (persze, nem csak önmagukkal, hanem főként behurcolt rabszolgákkal) szigetcsoportot odaadják a másiknak, azzal a szöveggel, hogy ez visszaszolgáltatás, és hogy ezzel a gesztussal véget ért a gyarmatosítás kora. Nem az ért véget, hanem az értelem alkonyát láthattuk. Az agy letűnt a horizonton, és azóta a Brit Birodalom felett sosem nyugszik le a sötétség.
Aztán eltelt bő fél év, és a hülye angolok, az angol hülyék elkezdtek aggódni, hogy talán még valami problémájuk is származhat abból, hogy az oroszokkal paklizó Mauritiusnak adták át ingyen és bérmentve az Indiai-óceánon található szigeteiket. Bár szólt volna nekik valaki, hogy épeszű ember nem csinál olyasmit, amit a brit kormány. Hogy lemond a szuverenitásról a Chagos-szigetek felett Mauritius javára, majd hosszú távú bérleti szerződést köt a legnagyobb szigetre, Diego Garciára, ahol a kulcsfontosságú katonai bázis található. Az egyezség értelmében a 100 évre szóló bérleti jogot 9 milliárd fontjába kerül majd az országnak. Ez korábban nulla (számmal kiírva: 0) fontjába fájt Nagy-Britanniának, sőt, ők kérhettek pénzt az amerikaiaktól. Nos, az angolok hülyék.”
***