Ez nem ígérkezett nehéz feladatnak, hiszen a kor haditechnikájához mérten a budai védművek már elavultak, ráadásul a honvédek nyomasztó fölényben voltak a körülbelül 5000 fős osztrák védőkkel szemben. Buda visszafoglalását Kossuth Lajos politikai okokból – a nemzetközi visszhang és a közvéleményre gyakorolt hatás miatt – is szorgalmazta, így április 29-én a feldunai hadsereg nagy része megindult Buda felé.
Az Aulich-féle I. hadtesttel együtt 31 ezer fősre duzzadó honvédsereg május 4-én érkezett meg a falak alá, ekkor Görgey egy fogoly osztrák tiszt révén üzenetet küldött Hentzi számára.
A fővezér levelében egyfelől megadásra szólította fel a vár védőit, másrészt kérte a parancsnokot, hogy a küzdelmet a pesti oldal és a civil lakosság megkímélésével vívják meg.
Hentzi válaszul tüzérségével bombázni kezdte a pesti rakparton álló klasszicista épületsort – és később a Víziváros épületeit is – mely az ostrom 17 napja alatt teljesen el is pusztult.
Ez egyértelmű válasz volt, így a nyugati oldalon felállított magyar tüzérség is lőni kezdte a vár falait, és Kmety György még május 4-én kísérletet tett a vár ellátását biztosító vízvédmű lerombolására. Az ostrom első napjaiban bebizonyosodott, hogy elhúzódó küzdelemre kell számítani, egyrészt a védők kitartása, másrészt a tüzérség elégtelen rombolóereje miatt. Görgey néhány nap után Guyon Richárdtól kért ostromágyúkat, melyek május 16-tól kezdve a Nap-hegy felől folyamatosan lőtték a vár falait.