Orbán Viktor ligája, avagy a becstelenek társasága

„EU-ból való kilépés, náci karlendítések sora, közpénz- és bőröndlopás, a média átjátszása orosz kézre, a saját állampolgáraik üldözése: ez lenne tehát az igazi szuverenista, keresztény konzervatív patriotizmus. Nem csoda, hogy tetszik a Fidesznek.

Van persze még valaki, aki lassan minden, Orbán Viktorról szól írásban megkerülhetetlenné válik: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin. Nem tudom, hogy ki derül-e valaha ennek a viszonynak a valódi természete. Amolyan nemzeti érdekek menti barátság? Esetleg annál több: valami személyes lekötelezettség? Vagy még annál is több: valamifajta zsaroló kényszer? Egy dolog biztosan állítható: annak, hogy az elmúlt években

Orbán személyes politikai ambícióinak oltárán Magyarország feláldozta az évtizedeken át felépített nemzetközi szövetségi rendszerét, egyetlen igazi nyertese van: Putyin.

De vajon miért jó mindez Magyarországnak? Nyugalom, a kérdés költői: pontosan tudjuk, hogy nem az. Attól, hogy Orbán a saját személyes – és zavaros – érdekei mentén kiszolgáltatja a teljes nemzetet egy zavaros geopolitikai rulettasztalon, még nem lett olcsóbb a tojás, nem lett színvonalasabb az oktatás, biztonságosabb az egészségügy, nem jöttek haza tömegesen a kivándorolt fiatalok. Sőt éppen fordítva. És, bár valóban nem szeretem a fekete-fehér mátrixban való gondolkodást, a történelmi ciklikusság és törvényszerűség mentén pontosan felrajzolható az írásom elején hivatkozott valóban komoly történelmi nagyságok sora és a most »patriótaként« hivatkozott becstelenek ligája közötti különbség. Előbbiek nevei megmaradnak az utókornak, mert teremtettek, építettek valamit. Utóbbiak viszont deklaráltan rombolnak, szövetségeket bontanak, így sorsuk nem lehet más, mint végül a megvetés és a feledés. Mert minden rendszer, megbukik egyszer.”

Nyitókép: