Így gondozd a libernyákodat!

„A lebomlását végre talán megkezdő liberális világrend időnként nem leli az arany középutat érdekei érvényesítésére. Vagy ­arcpirítóan gátlástalanul nyomul, vagy pedig suttyomban, hogy senki ne lássa. Az előbbinek iskolapéldája volt David Pressman, amerikai nagykövetnek álcázott woke- és LMBTQ-aktivista, akinek már csak a magyar útlevél hiány­zott a zsebéből, hogy az itteni ellenzék élére állhasson. Pressman értékelhető diplomáciai munkát Budapesten nem végzett, ideo­lógiai behajtóember volt, akit talán Bédy-Schwimmer Rózsához lehet a leginkább hasonlítani.

Az excentrikus feminista asszonyt, a világ első női követét 1918-ban a Károlyi-kormány küldte Svájcba, ahol Pressmanhez hasonlóan a kirívó viselkedésével hívta fel magára a figyelmet. Woke-aktivista volt, csak száz évvel korábban, amikor ezt még nem így hívták.

Egy további, szintén kevéssé szimpatikus taktika, amikor fárasztó ideológai tartalmukat nem Pressman módjára az ember arcába tolják, noha ugyanúgy hangzatos, ámde mára elmosódott értelmű, kiforgatott és lejáratott jelszavakba – demokrácia, jogállamiság, emberi jogok, korrupció elleni küzdelem – csomagolják. Mégpedig úgy, hogy a saját adófizetőik elől is elrejthessék: a lieblingjeiknek szóló dugipénzekről van szó. Pontosan úgy, ahogy annak idején nagymama lopva a zsebünkbe csúsztatta ugyanazt az Adyt – fiatalabbak kedvéért: a kor lila ötszázasát –, amit látogatásunk elején apától kapott. Nem életszerű persze, hogy amerikai adófizetők tömegei tüntessenek Washingtonban, amiért 300 millió forintjuk került a Telex »akadémiájára«.

Most meg főleg nem, amikor Donald Trump és emberei tollvonással húznak le dollárban számolva is milliárdokat a feleslegesnek vagy kártékonynak tartott kiadások listájáról. Ezzel együtt itt, a fogadó végen szép summák gyűltek össze.”

Nyitókép: Mandel NGAN / AFP