Hős utcai gettó: így ér véget az egyik leghírhedtebb városrész története

Bokor Gábor és Nagy Gábor írása

Budapest hírhedt lakótömbje már a múlté: csaknem 100 év után azzal zárul a Hős utcai gettó kálváriája, hogy lebontják az épülettömböket – és mint azt a Mandiner.hu kiderítette, nyárra végezhetnek a munkálatokkal. Az így felszabaduló, lakóingatlan-fejlesztési szempontból igen kicsi területen – Hős utca 15/a és 15/b – a Terrorelhárítási Központ fog építkezni. A Fővárosi Önkormányzat nem segített érdemben a társasház szanálásában.

Hogy a IX. kerületi Illatos úti dzsumbujjal ellentétben miért tartott ilyen sokáig felszámolni a Hős utcai gettót, megoszlanak a vélemények. De többen megjegyzik: 

és ezt a jövőben sokkal nehezebb lesz kezelni.

Tény, hogy a Horthy-érában épült társasházak átadásuk idején sem feleltek meg a kor színvonalának, műszaki állapotuk elmaradt más épületektől. Ugyanakkor a fővárosi nyomortelepek felszámolásában fontos állomás volt a Hős utcai tömbök felhúzása, pláne, hogy sokaknak még a függőfolyosók legvégén található mellékhelyiségek is jobb komfortérzetet adtak. A szegénység, különösen az államszocializmus idején, tabu volt. Az, ami az évtizedek alatt felgyülemlett a társasházakban, csak a rendszerváltás után vált köztudottá.

D. Kovács Róbert Antal, aki 2010 óta vezeti a városrészt, portálunknak kiemelte, hogy alapvető hibának bizonyult a privatizáció a kilencvenes évek elején, amikor a kőbányai önkormányzat akkori vezetése kiárusította a telepi lakásokat (az összlakásszám felénél eggyel kevesebbet – közel 300 lakásról van szó). A szomszédos nyolcadik kerületben voltak példák arra, hogy ott egyben tartották a tulajdont, így sokkal könnyebb volt felszámolni a problémákat.

A fideszes polgármester azt mondja, tulajdonképpen a lakások értékesítésével változott meg a Hős utca státusza: a lakóközösség a privatizációval felbomlott, és élhetetlenné vált a két társasház.

A kilencvenes évek közepén járunk, és egy olyan iskolában tanítottam ekkor, ahol a körzet szocialista képviselője tartotta a fogadóóráját – meséli a politikus. A Hős utcaiak szó szerint azért könyörögtek, hogy elköltözhessenek, mert lehetetlen ott élni. Sok embernek segítettek az önkormányzat munkatársai, viszont a helyükre költözők, a kiárusított lakásokba települők: nos, velük még több gond akadt. 

Itt pedig sikerült nekik. A rendőrségi razziák során a lakók gyakran radikális módszerekkel próbálták eltüntetni a bizonyítékokat, például bútorokat dobtak ki az ablakokon, hogy időt nyerjenek. Különböző riadóláncok működtek a környéken.

A polgármester elmondása szerint az is megtörtént, hogy az itt forgató TV-stáb felszerelése bánta a riport elkészítését: lába kélt a kamerának. Viszont olyanok is beköltöztek a Hős utcai lakótömbökbe, akiknek nem volt más lehetőségük. Például akik devizahitel-adósság miatt vesztették el a lakhatásukat, hívja fel a figyelmet a politikus. Csábítóak voltak a hirdetések: alacsony árak, jó elhelyezkedés, tömegközlekedés közelsége, ugyanakkor hamar rájöhettek, miért volt lehetséges mindez a kétezres évek végén.

D. Kovács Róbert Antal jelzi: épp a fentebb részletezett lejtmenet miatt 2010-től a hivatal már nem adott ki bérlakást. Mi több, az újonnan érkező jobboldali önkormányzat elkezdte a Hős utcai lakások kiürítését. Mindazonáltal 

Az önkormányzat az épületegyüttes hermetikus lezárásával próbált reagálni, de a helyzet nem javult jelentősen. A lakhatási körülmények tovább romlottak – folytatja a politikus –, az épületek műszaki állapota kritikussá vált.

Itt muszáj tennünk egy kitérőt: a kőbányai önkormányzat megpróbált reagálni az egyre súlyosbodó problémákra: kamerarendszerrel, beléptetőkapukkal és kerítéssel. Ám „a magukat jogvédőknek aposztrofáló civilek” támadásba lendültek, gettósítást kiáltva. Mint a polgármester meséli, azok a jogvédők, akik manapság a fővárosi városházán is felbukkannak, s még irodájuk is van ott, valójában zavart keltettek. 

Mi tagadás, voltak jó kezdeményezéseik: például közösségi programokat szerveztek. Viszont segíthették volna a folyamatokat, mert azok, akik a Hős utcából el szerettek volna jönni, együttműködőek voltak – és ma jobb körülmények között élnek, mint korábban. Nem véletlen, fűzi hozzá a kerületi vezető, hogy a Kontúr Egyesület után az Emberbarát Alapítvánnyal működtek együtt. Sokkal támogatóbb hozzáállást tapasztaltak a részükről.

A Kontúr nem egy támadást indított a helyzet megoldásán dolgozó önkormányzat ellen, Molnár Zsuzsanna, a szervezet elnöke szerint a Hős utca ’B’ épületéből történt kiköltöztetések során pár „bizonytalan jogcímű bentlakót” koncepció és körültekintés nélkül költöztettek ki. Mint mondta, volt olyan, akit az utcára raktak, de ezeket az információkat a kerület polgármestere lapunknak tagadta. Molnár a HVG-nek arról beszélt, hogy nem történtek egyedi értékbecslések, csak az önkormányzat által megbízott jogász állapította meg, mennyit érnek az adott lakások. Ezt az állítást Kőbánya vezetése határozottan cáfolta lapunknak.

Egy gázlopás okozta robbanás után az önkormányzat jelentős összeget költött a károk helyreállítására, amit a lakók közös költségeikben éreztek meg. 

A nem fizető bérlőket eltávolították, és az önkormányzat elkezdte visszavásárolni a magántulajdonban lévő lakásokat – hívja fel a figyelmet a polgármester, jelezve: ebben a folyamatban a kormány kétmilliárd forintos támogatást biztosított, amelynek segítségével az önkormányzat a tulajdonosokat kivásárolta vagy más ingatlanokat ajánlott fel nekik bérlakásként, akár Budapesten kívül is. Az akkori állapotokat a következő pontokkal jellemezte a városvezető:

• csepegőre állított víz, hogy legalább az alapszolgáltatás meglegyen;
• sötét függőfolyosók, árkádok a társasházak kintlévőségei miatt;
• takarítás helyett szeméthegyek a közösségi terekben, a lakótömbök mellett;
• állandó fertőzésveszély, patkányinváziók.

Emlékezetes időszak volt a Hős utcai kálváriájában, amikor 

Nem pusztán helyiek, környékbéliek érkeztek a lakótömbökbe, vidékről is jöttek, fedél nélküliek is, hogy olcsó, kétes eredetű kábítószerekhez jussanak – elevenítette fel a X. kerület vezetője, hozzáfűzve, hogy a következmények messze túlmutattak Kőbányán. Meg is említi, hogy a Hős utcától alig pár megállóra, a Népligetnél jelenleg is egy fővárosi tűcsere-program zajlik, ami igen fertőzötté teszi a környéket.

Ugyanakkor ebben az időszakban kapta meg a Kőbányai Önkormányzat a kormánytól azt a kétmilliárd forintot, amivel magántulajdont tudtak szerezni a Hős utcai társasházakban. Hogy mire is ment el ez a forrás, arra D. Kovács Róbert Antal úgy felel: kisajátítás részükről nem történt, mert azt a bíróság nem találta helytállónak. Nem volt megfelelő a jogalap. De a társasház adósságrendezésére jól jött a plusz forrás. Ebből a pénzből vásároltak magántulajdonban lévő lakásokat, egyéb, máshol található ingatlanokat (szinte mindegyik kerületben), amik önkormányzati tulajdonban maradtak, s oda tudtak költözni a Hős utcából. Bérlakásokról van szó, természetesen.

– hangsúlyozza a kerületi vezető. A fideszes politikus úgy emlékezik vissza, hogy nagyon nehéz egyeztetések voltak ezek, folyamatos ellenszélben kellett dolgozniuk azért, hogy nagy nehezen, de pont kerüljön a Hős utcai lakótömbök rendezésének végére. Támadták az önkormányzatot azzal is, hogy kevés pénzt fizetnek a tulajdonosoknak a kisajátításért. Miközben az önkormányzat neves ingatlan-értékbecslő szakemberekkel készíttetett jelentéseket. A hivatal pedig nem kínált többet, mint amennyit a szakértő megállapított. Árveréseken ugyanezt a filozófiát követték.

De – folytatja a polgármester – nem csupán ezt a megoldást kínálta a kerület a Hős utcaiaknak, hanem bérlakásokat ajánlottak fel, méghozzá határozott időre. Továbbá előfordult, hogy ha valaki tulajdont adott, határozatlan idejű bérleti szerződést kapott cserébe az önkormányzattól. Ezentúl Budapesten kívül is ajánlottak fel lakóépületeket.

Zárójelben kitér rá: sokan egyébként azért tartották az ingatlanokat, mert a Hős utcában jól ment a „biznisz”. Voltak olyan tulajdonosok, akik nyomott áron felvásároltak több lakást a társasházban abbéli reménnyel, hogy majd azokat is ki fogják sajátítani.

Az önkormányzat tulajdonában álló lakásokat pedig megvette a Magyar Állam 1,2 milliárd forintért. Nem azokat, amiket az állam pénzéből vásároltak. A polgármester beszélgetésünket azzal zárta: a kerületben a bűnözés látványosan csökkent az elmúlt tíz évben. A javulás hátterében több tényező áll: biztonsági kamerák telepítése és a szigorú bérlakáspolitika is.