„Tollal hullagyalázó, aki works toward the Führer” – Stefano Bottoni és Stumpf András is csúnyán beleállt Kohán Mátyásba

A Mandiner újságírójának cikke, amely a Trump és Zelenszkij közt pénteken lezajlott botrányos tárgyalás után jelent meg, és amely az orosz-ukrán háborús konfliktus kapcsán a magyar jobboldali álláspont győzelméről szól, finoman szólva heves reakciókat váltott ki. Szerzőnk szerint

míg a Nyugat és Ukrajna hamis illúziókat kergetett. Kohán a Hogy mondják ukránul, hogy konyec filma? című írásában az ukrán katonai ellenállást és a nyugati támogatást hasztalannak és önámítónak nevezi,

Stefano Bottoni: Cinizmus és történelemhamisítás

A cikkre az első éles reakció Stefano Bottonitól érkezett, aki Kohán Mátyás stílusát és morális hozzáállását bírálja: „Nem az gyomorforgató, amit ez a fiatalember képvisel – mert simán lehetünk más állásponton úgy, hogy tiszteljük egymást – hanem az, hogyan fejti ki hatalmi álláspontját:

Szerinte Kohán gondolkodásmódja történelmi párhuzamokat idéz, és a szélsőséges politikai ideológiák árnyékát hordozza magán. A cikk szerzőjét olyan figurákhoz hasonlítja, akik egy másik korszakban akár kivégzéseket is levezényeltek volna az „ellenségek” között.

Bottoni szerint a cikk nem csupán Ukrajna tragédiáját gúnyolja ki, hanem egyben Magyarország politikai elszigetelődését is igazolja. A szerző felelősségét hangsúlyozva kijelenti: „Szégyen rá, szégyen a kenyéradóidra… És szégyen a Gazdadra, aki ismét a rossz fiúk oldalára állítja ezt a szerencsétlen országot. És még büszke is rá.”

Stumpf András: Propaganda és önámítás

Stumpf András (vagy a Stumpf András neve, saját Facebook-oldala és politikai-közéleti kreditjei mögött meghúzódó ismeretlen szerző, ki tudja?) szintén kemény szavakkal illette a Mandiner munkatársának írását, szerinte a cikk nem más, mint egy orosz propagandapanel másolata. A szerző álláspontját úgy jellemzi, mint egy olyan nézőpontot, amely

„A Vastagbőr blog kommentárja Kohán Mátyást ezen cikkéért a dögevő jelzővel illeti, de én ezzel nem értek egyet. A dögevőnek ugyanis jut hús, még ha felettébb undorító is annak íze és megszerzési módja… De Kohán Mátyás és a mögötte álló politikai oldal… tulajdonképpen azon triumfál, hogy az ukrán fél »éhen maradt«.”

Stumpf élesen bírálja a cikk azon részeit, ahol a szerző (szerinte) élcelődik az orosz háborús bűncselekmények felett. „Óh, Bucsa! Irpiny! Avgyijivka!” – idézi Kohán egyik zárójeles megjegyzését (alaposan, csaknem rosszindulatúan félreészlelve annak irányát és dramaturgiai célját), majd kijelenti:

A publicista szerint Kohán és a hozzá hasonló gondolkodók nem veszik figyelembe a hosszú távú következményeket. „Ez a rengeteg veszéllyel, problémával fenyegető »realitás« miben kedvez nekünk?” – teszi fel a kérdést, rámutatva, hogy Magyarország egy instabil, tönkretett, orosz fenyegetés alatt álló Ukrajna szomszédságában fog élni, ami semmilyen formában nem szolgálja az ország érdekét.

„Most pedig, hogy Ukrajna kénytelen lesz az ön- és közámítás helyett a materiális valóság alapján gondolkodni saját helyzetéről, kezdődhet a béke.” – írja a cikkben Kohán. Erre reagálva Stumpf így zárja gondolatait:

Nyitókép: Mandiner.hu