Persze ez a vétek nem olyanforma lenne, mint amilyet a környező országok reflexei diktálnak, ám nagyon is hasonló. Elég csak megtekinteni az UNESCO Selmecbányára vonatkozó világörökségi honlapját, ahol a magyar múlt el van kendőzve, ám azt az olvasó hamar megtudja az idegen nyelvű szövegekből, hogy a város Szlovákia (!) legrégebbi bányavárosának számít. Szó sem esik Szent Istvánról, első magyar királyunkról, aki már ezer éve is selmeci ezüstből verette dénárjait, de IV. Béláról sem, aki szabad királyi városi rangra emelte a magyar alapítású felföldi települést.
A 2016-os Nagy Magyarország anno című kétnyelvű, ismeretterjesztő falinaptáram szerkesztésekor bukkantam először erre az UNESCO-s anomáliára, és sajnálattal látom: a világörökségi honlap információi azóta sem változtak Selmecbányáról. Ugyanúgy elhallgatják a magyar múltat és a német telepesi vonatkozásokat, mint tíz évvel ezelőtt. Nagyváradi születésű magyarként pedig azonnal szembetűnik számomra az a korlátolt fogalmazási mód a szövegben, a tények elferdítése és a magyar gyökerek elkenése, amely az Erdélyt érintő romániai »szakszövegek« jellegzetességére hajaz.”
Nyitókép forrása: MTI/Farkas Tamás