Poloskák és népírtások – Nyáry Krisztián elszabadult analógiájáról

Hátborzongatóan hamis fejtegetést tett közzé Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész közösségi oldalán – írta meg a Faktum legújabb cikkében. A portál szerint az író Orbán Viktor március 15-ei beszédével kapcsolatban fogalmazott meg rémisztő párhuzamot: a magyar miniszterelnököt a ruandai népirtás egyik felelőséhez, Léon Mugeserahoz hasonlította. „Mielőtt menekülőre fognánk, megnéztük mennyiben állja meg a helyét az analógia” – olvasható az írásban.

Nyáry Krisztián bejegyzésében ezt olvashatjuk:

„A hutu nemzetiségű Dr. Léon Mugesera a Ruandai Nemzeti Egyetem bölcsészkarának oktatója volt, mellette pedig a Nemzeti Köztársasági Mozgalom a Demokráciáért és Fejlődésért (MRND) nevű pártban politizált. Ebben a minőségében tartott politikai beszédet 1992-ben a párt Kabayában rendezett gyűlésén. Beszédében megjelölte az ország gazdasági válságának felelőseit: a tuszi népcsoport tagjait. Őket egyebek mellett poloskáknak nevezte, akiket legjobb lenne kitelepíteni Etiópiába, vagy más külföldi országba. Ugyanezt a sorsot szánta a liberális ellenzék tagjainak is, hozzátéve, hogy jobban járnak, ha maguktól mennek, különben a kártevőkkel szembeni önvédelemből más módon fognak megszabadulni tőlük. A beszédet … többször is lejátszották egy szélsőséges hangvételű huturádióban, ahol a műsorvezetők a hasonlatot továbbfejlesztve elkezdtek poloskairtást követelni. … 1994-ben a rádió felhívására a hutu szélsőségesek népirtásba kezdtek a tuszik és a liberálisnak gondolt ellenzékiek ellen. … Néhány évvel később … a népirtást kivizsgáló bizottság a tettlegességet megelőző uszítás bizonyítékai közé sorolta Dr. Mugesera beszédét is. … 2016-ban ítélték el népirtásra való felbujtásért. A 72 éves volt politikus ma is életfogytiglani büntetését tölti. Esete hozzájárult, hogy azóta magára valamit is adó vagy legalábbis óvatos afrikai diktátor, vagy a hatalom megragadására készülő népvezér kínosan kerüli, hogy ellenfeleit poloskáknak nevezze.”

A Faktum cikke így folytatódik: Nézzük meg, mi hiányzik Nyáry Krisztián bejegyzéséből! A legelemibb kutakodás is elég hozzá, hogy kiderítsük, az ominózus beszéd picit több konkrétumot tartalmazott, mint amennyiről Nyáry beszámol. A Wikipédián Léon Mugesera címszó alatt egyebek mellett megtaláljuk a beszéd számos részletét is, hiszen a politikus kiadatásától elítéléséig vezető 1995-től 2016-ig tartó folyamat nemcsak a Ruanda történetében fontos, de a nemzetközi jog számára is tanulságos, sőt jogfilozófiai kérdéseket is felvető persorozat volt. (Ennek megfelelően egyébként a perről nagyon sok anyag elérhető az interneten.)

Nos, a Wikipédia szerint Mugesera bűne nem a „poloskás” metafora volt. 1991 februárjában írt egy röpiratot, amelyben a tuszikat a hutu többség kiirtására irányuló összeesküvéssel vádolta. 1992. november 22-én Ruandában tartotta meg azt a beszédet, amit Nyáry emleget. Ebben azt mondta kb. 1000 párttagnak, hogy „kötelesek vagyunk magunkra vállalni, hogy eltöröljük ezt a söpredéket”. Hozzá tette: meg kell ölniük a tuszikat, és „hulláikat Ruanda folyóiba kell dobnunk.” Hogy kerekebb és meggyőzőbb legyen érvelése, azzal uszította híveit, hogy „akinek nem vágod el a nyakát, a tiédet fogja elvágni”.

De az irodalmár bejegyzéséből hiányzik más is, például a szakmája okán is elvárható filológiai hitelesség. Nehéz olyan adatot találni ugyanis, amely poloskákat említene Mugesera beszéde kapcsán. A valóságban ugyanis Ruandában csótánynak nevezték a tuszikat. És nem is Mugesera aggatta rájuk ezt a kifejezést, ő csak felhasználta a korábban is létező, dehumanizáló jelzőt. Már 1959-ben Joseph Habyarimana Gitera, az Aprosoma radikális hutu politikai párt vezetője a tuszi „férgek”kiirtására uszította híveit. A Nyáry által is emlegetett rádióállomás pedig nemcsak a beszédet sugározta és követelte „a csótányok kiirtását”, de kígyóknak is nevezte a tuszikat.

Továbbá az is hiányzik a magyar miniszterelnök ellen uszító író bejegyzéséből, hogy Ruandában nem nevezik poloskának (vagy csótánynak) a lehallgatókészüléket, és sem a ruandai politikusok némelyikéhez, sem a ruandai pártok valamelyikéhez, sem a tuszinépcsoport tagjaihoz nem kötődtek olyan lehallgatási botrányok, amelyben nagyhatású pártvezérnek a politikai karrierje azzal indul, hogy feleségéről, gyermekeinek anyjáról titokban készített hangfelvételt hoz nyilvánosságra, később barátnőjéről ad közre titokban készített hangfelvételt, aki, mármint a barátnő, ugyancsak nyilvánosságra hozza az általa készített hangfelvételt… És így tovább, és így tovább az újabb és újabb poloskás (lehallgatókészülékes) botrányokig.

Vitathatatlanul kell az irodalmi kreativitás ahhoz, hogy valaki a miniszterelnök lehallgatás-sorozatra utaló poloskázását a ruandai népirtást megelőző csótányozással összehozza. Azt azonban Nyáry Krisztián is tudja, hogy ami egy regényben izgalmas fordulat, az a közéletben meglehetősen primitív propaganda. 

Nyitókép: Földházi Árpád