A győztes nemcsak a történelmet írja, de a szabályokat is ő hozza. Ez látszik akkor is, amikor elérkezik az aratás hajnala, és dupla annyi gyerek indul meg a vágóhídra.
Mondhatni, nehéz úgy folytatni egy kerek történetet, hogy annak ívébe, ritmusába, történelmébe és szerkezetébe egyáltalán nem rondítunk bele. Persze megfelelő tehetség és indíttatás esetén akár még ez is működhet. Az pedig éppen elég indíttatás lehet, ha egy világsikerről van szó – márpedig a 2009-es, Az éhezők viadala, gyorsan világsikerré vált. Annyira, hogy többek között egy szintén komoly sikereket elért film is született belőle, Jennifer Lawrence főszereplésével, majd a 2012-es mozifilmet pedig három folytatás is követte. Suzanne Collins nem hagyta veszni az aranytojást tojó tyúkot, és a 2010-es befejezést követően 2020-ban megjelent egy előzmény kötete, most pedig, szokás szerint az Agave Kiadó jóvoltából, az angol premierrel egy időben Magyarországra is eljutott következő regénye, Az aratás hajnala.
Ahogy mindig, a Kapitólium újabb aratásra készül, mégpedig az ötvenedik Éhezők Viadala alkalmából, amely a második Nagy Mészárlás. Utóbbi azt jelenti, hogy a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki Panem körzeteiben, majd ragadják el őket szüleiktől. A Tizenkettedik Körzet egyik fiatalja, Haymitch Abernathy ráadásul elég rossz esélyekkel indul, hiszen szegénységének hála a neve többszörösen került a kalapba, így szerelmével együtt rettegve várja a nap végét.
Végül azonban pont párja, Lenore Dove védelmezése miatt kerül a figyelem középpontjába, és így a viadalra is, ahol nemcsak az otthon hagyott lány készteti a szokott szabályok felrúgására és a küzdelem teljesítésére, de az az embertelenség is, amit a Kapitóliumot és Panemet vezető Snow elnöktől tapasztal.
Ezt is ajánljuk a témában
Mikor és mennyit olvasunk, de legfőképpen mit? Mennyit és miben változtak az olvasási szokások a Covid és a háború kirobbanása óta? Több kiadót is megkérdezve ennek próbáltunk utánajárni.
A jól ismert Katniss Everdeen a 74. viadal részese volt, ami bár ehhez az előzményhez képest távolinak tűnik, annyira mégsem az, mint a 2020-as Énekesmadarak és kígyók balladája, mely leginkább Snow elnök múltjára koncentrált. És Haymitch történetének bemutatásával természetesen Az aratás hajnala is kap összekötést a fősodorral, így a rajongók különösképp értékelni fogják, míg Suzanne Collins remek stílusának és a még mindig ütős alapsztorinak hála tulajdonképpen bárkit elragadhat a jól megírt, érdekes karakterekkel teli cselekmény. A középpontban itt is a 12. körzet kiválasztottjai állnak, de bekerülnek a képbe mások is, és kedvelni ugyan nem fogunk mindenkit, de az egészen szépen árnyalt szereplők mindent megtesznek a szórakoztatásért.
És ugyan szórakoztatásról írok, illetve arról, hogy a rajongók értékelni fogják a regényt, de ez csak félig igaz – már csak azért is, mert azt nehéz értékelni, amikor kitépik az ember szívét, majd megrágják és meg is tapossák.
Ezt is ajánljuk a témában
Görögök; észtek; franciák; kínaiak vagy japánok – egy nemzet sem marad ki a legnagyobb félelmek megtestesüléséből. A borzalmak hívása – Rémtörténetek ugyanis a világ minden tájáról szemezget.
Márpedig Suzanne Collins nemcsak képes erre, de nagy alapossággal meg is teszi. Eleve rossz „nézni”, amit ezekkel a fiatalokkal, leginkább gyerekekkel művelnek a fél emberöltővel korábbi háború okán, főleg, hogy ahogy a másik előzményben, úgy a katonák és a Kapitólium lakói itt sem veszik őket emberszámba.
De ez még mindig semmi ahhoz képest, amit a főhősnek és kis barátainak kell átélni, ráadásul a megtorlás és a szenvedés a végjáték felé nem enyhül, de még erősödik is, ezzel egészen a legmélyebb érzelmi pokol aljáig rángatva az olvasót, aki a végére már szinte üvöltene bele az utolsó lapokba, hogy „Snow, te vadállat, ennyire nem lehetsz gonosz!” Márpedig az – a jól működő propaganda pedig minden hibát, minden halálesetet eltöröl és megmásít, hogy az elnök jó színben legyen feltűntetve.
Collins érdekes átmenetet képvisel a ponyva és a szépirodalom között, hiszen inkább előbbihez tartozik, de van annyira igényes és tartalmilag is kielégítő, hogy ez kicsit se zavarja az embert. A magával sodró cselekmény a remek karakterekkel mindent megtesz azért, hogy olvasóként beszippantsanak minket az oldalak, a hangulat pedig kimondottan erős, így átérezzük a szegények elkeseredését, a gyengék rettegését és az elesettek, de leginkább a már ismerős Haymitch fájdalmát.
Időnként éppen ezért nehéz olvasmány Az aratás hajnala, de talán nem árt megacélozni a lelkünket, felkészülve a legrosszabbra, hogy ha egyszer úgy hozná az élet, akkor ne hagyjuk, hogy akár csak egy viadal is megvalósuljon. Mert a fikció maradjon csak a fantázia birodalmában.
Nyitókép: Mandiner
Hol marad a vízió, és mi lesz a nagy ígéretek teljesítésével? Kovács András írása.
A Bartók-örökségtől Afrikán át Amerikáig: Daniel Mamah regényében nemcsak a szülei csodálatos szerelméről mesél, hanem arról is, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a múlt század második felében egy magyar–afrikai házaspárnak. Interjúnk a Bartók-leszármazott pszichiáterrel.
Harminc év versei, ezt dünnyögtem félhangosan magam elé. Aztán arra gondoltam, hogy ez mit jelent. Győrffy Ákos írása.
A históriások szerint szerint egyetlen célja volt: „később tanulmányozni akarta”.
Miképp épült ki az új hatalom 1945 és 1948 között, hogyan vált matematika kérdésévé a marasztaló ítélet? Zinner Tibor új könyvéből megtudjuk!
„Aktiváld a benned rejlő szupererőt.”
Honfitársa írt leleplező könyvet az ukrán elnök felemelkedéséről, tündökléséről és erkölcsi bukásáról. A Joker magyarul is megjelent, és igazán tanulságos – bőven akad benne olyasmi, ami kényelmetlenül ismerősnek tűnhet idehaza.
Nem tudom elképzelni, hogy van olyan ép erkölcsi érzékű Tisza-szavazó, aki szerint ez elfogadható.
„Végtelenül szomorú nézni, hogy a győzelmük (az ő szempontjukból érthető) örömét messze felülírja a megalázás vágya” – fogalmazott Dömötör Csaba.
