Készüljünk: Magyarország a családok adóparadicsoma lehet!

Már itt élnek köztünk azok a lányok, akik egész életük során mentesülnek a jövedelemadó-fizetési kötelezettség alól. Mire a fiatalok kedvezményéből kinőnének, ott lesz nekik a harminc év alatti gyermekes anyák kedvezménye, majd jön a két vagy több gyermekesek egész életen át tartó szja-mentessége.

Ha valami, akkor ez tényleg világraszóló nóvum. Más országokban csak beszélnek a munka és a család összhangjáról, Magyarország megteremti a szükséges anyagi alapot az itthon élő, dolgozó, a magyar adórendszer alá tartozó családoknak. A program nem előzmények nélkül való. 2010 óta számos olyan innovációt vezetett be a kormány, amely egyszerre segíti a foglalkoztatás bővülését és azt, hogy a családokban mihamarabb megszülethessenek a tervezett, vágyott gyermekek.

A baloldali kormányok az adórendszeren keresztül is büntették a gyermeket nevelőket, s ezzel elérték azt, hogy egész Európában nálunk volt a legnagyobb szegénységi többletkockázata a gyermekeseknek. 

A második Orbán-kormány már az első adóévében, 2011-ben bevezette a családi adókedvezményt, amely kiterjed az egy gyermeket nevelő szülőkre is. 2015-től az első házasokat havi 5 ezer forint adókedvezmény illeti meg. 2020 óta a négy vagy több gyermekes anyák életük végéig szja-mentesen dolgozhatnak. 2022-től a 25 év alatti fiataloknak, 2023-tól a 30 év alatti anyáknak sem kell szja-t fizetniük az átlagkereset mértékéig.

Most ez a rendszer bővül úgy, hogy egyrészt két lépcsőben duplájára nő a családi adókedvezmény – júliusban a felével, jövő januárban a másik felével emelkedik a mértéke –, másrészt pedig a négygyermekes anyák életük végéig szóló szja-kedvezményét októberben a háromgyermekesekre, majd jövő januártól lépcsőzetesen a kétgyermekesekre is kiterjesztik.

A számok nyelvén

A 2024. évi bruttó átlagkereset közel 650 ezer forint volt, ami az alapbért és az azon kívül az év folyamán kapott minden egyéb, a munkáltatótól származó bevétel egy hónapra eső részét tartalmazza. A nők esetében kicsivel 600 ezer forint felett volt ez az összeg, a férfiaknál pedig 696 ezer forint – az egyszerűség kedvéért számoljunk olyan párokkal, ahol mindkét fél bruttó 650 ezer forintot keres havonta. Ha egyikük sem jogosult adókedvezményre – s már több mint két éve házasok –, akkor együtt nettó 864 500 forintot kapnak havonta.

Ha van egy gyermekük, s az édesanya még nem érte el a 30 éves kort, akkor 107 500 forinttal több a nettó jövedelmük, mint a kedvezmények nélkül, jövőre pedig 117 500 forinttal lesz több, mivel az adókedvezmény egy gyermek esetében nem 10 000, hanem 20 000 forint lesz. (A 23. oldalon szereplő táblázatban szereplő példákban az apa vette igénybe a családi kedvezményt, az anya pedig a fiatal anyáknak járót.)

Ha két gyermekük van, s az anya már betöltötte a 30. évét, akkor most a családi adókedvezmény jár nekik, ami 40 000 forint. (A példában ezt is az apánál számoltuk el.) Jövőre már 80 000 forint kedvezmény jár, s mivel az anya még 40 év alatt van, teljes szja-mentességet érvényesíthet. Így a kedvezményük a mostani több mint négyszerese lesz: 177 500 forint. 

A háromgyermekesek esetében hasonlóan számoltunk, de itt a példánál maradva az apa családi kedvezménye nemcsak az szja-ra volt elegendő, maradt levonható összeg a tb-ből is. Az édesanya idén októbertől élete végéig szja-mentesen dolgozhat, így jövőre együttesen havi 295 500 forint kedvezményre jogosult a család. Ez már több, mint a tavalyi nettó átlagkereset kétharmada, szinte egy pluszkeresőt kap a család. 2010 előtt nem ilyesmiről szóltak a hírek.

Negyvenéves a gyed

Magyarországon és a keleti blokk más országaiban a nőknek jóval korábban munkába kellett állniuk, mint Európa többi részén: a második világháború után. Anyáinknak, nagyanyáinknak nem is volt lehetőségük részmunkaidős foglalkoztatásra. Az itteni családok sokkal korábban szembesültek a munka melletti gyermeknevelés gondjaival, mint a Lajtán túli szerencsésebb országokban.

1967-ben, a gyermekgondozási segély (gyes) bevezetésekor még szabadságot és segélyt adtak a kisgyermekes anyáknak a húszhetes szülési szabadság letelte után. A szülési szabadságra akkor is táppénz járt, ami ugyan rövid, de mégiscsak keresetarányos juttatás. Később a fiatalok képzettsége és így a fizetése is egyre magasabb lett, a gyes alacsony szintje jókora bevételkiesést jelentett a családi kasszából, ami hozzájárult a gyermekvállalási kedv csökkenéséhez.

Éppen negyven éve, 1985-ben aztán bevezették a gyermekgondozási díjat (gyed), ami akkor a világon egyedülálló módon a táppénzhez hasonló mértékű keresetarányos juttatást adott a szülési szabadság után is. A gyed is hozzájárult ahhoz, hogy 1990 és 1995 között a rendszerváltó országok közül nálunk esett vissza az egyik legkisebb mértékben a termékenységi ráta: csupán feleakkora csökkenésünk volt, mint Csehországnak, Szlovákiának és Bulgáriának. 
A másfél millió munkahely megszűnésének idején sok nőnek menekülési útvonalat jelentett a hároméves gyed, hiszen legalább egészségbiztosításuk volt. Ez a családi bevétel a tíz éven át két számjegyű, néhol 30 százalékot is meghaladó infláció időszakában ugyan gyorsan elértéktelenedett, a munkanélküliségnél jobb volt.

Aztán 1995-ben jött a Bokros-csomag, amely többek közt a gyedet is megszüntette, s egyik pillanatról a másikra Európa legnagyobb termékenységromlást elszenvedő országává tette hazánkat. Ez végzetes bűn volt a kormánytól, s hosszú lett az árnyéka. Az akkor meg nem születő kislányok ma is hiányoznak a harminc év körüli anyák köréből, ez is hozzájárul az alacsony születésszámhoz. 

1997-ig folyamatosan csökkent a magyarországi reálkereset, egészen az 1966-os szintre visszazuhant, ami nemcsak a középosztály zsugorodásához vezetett, de a teljes társadalmat elszegényítette.

2000-ben az első Orbán-kormány vezette be ismét a gyedet, aminek már a híre is megállította a romlást, s elindított egy kismértékű termékenységi javulást. A rendszerváltó országokban a termékenységi ráta épp 1998 és 2002 között érte el a minimumát. Akkor 1,28 volt az érték nálunk, Bulgáriában 1,09, Csehországban pedig 1,13.

Az ezredfordulót, majd az uniós csatlakozást követő gazdasági konjunktúra, a foglalkoztatásbővülés és a reálkereset-emelkedés a környező országokban a termékenység folyamatos javulását eredményezte. Nálunk 2002 után stagnálni kezdett a termékenységi ráta, és a foglalkoztatás bővülése is elmaradt, így sorra megelőztek bennünket a szomszédaink.

2004 és 2010 között jelentősen nőhetett volna a születések száma, ha a kormányok családbarát intézkedéseket hoztak volna. Ekkor voltak legaktívabb gyermekvállalási korban az 1975–1976-ban született nagy létszámú generációk, a „szocpolgyerekek”, akiknek a szülei már két gyermek vállalásával lakótelepi lakáshoz juthattak. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok azonban támogatás helyett a családokat terhelő megszorításokat vezettek be: eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, megszüntették a 2002 előtti kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt, helyette jöttek az egekig növekvő törlesztőrészletű devizahitelek.

Így jutottunk el a nálunk már 2006-ban induló válságidőszakhoz, amelyben 2010-ig folyamatosan süllyedt a foglalkoztatás, 2011-ig a termékenységi ráta – ekkor már mindkettőben az unió sereghajtói között voltunk. A 2011. évi 1,23-os termékenységi rátánk nemcsak Európa legrosszabbja volt, hanem a valaha mért legalacsonyabb magyar érték is.

Tizenöt évnyi családbarát kormányzás

2010-ben a mélységes mély gödörben levő gazdaságot nem a családok további sarcolásával kívánta kivezetni a válságból az irányítást átvevő Fidesz-kormány. Egyik első lépésként 2011-ben elindította a családi adókedvezmény rendszerét. A 2013-ban induló munkahelyvédelmi akcióban a kisgyermekes nők foglalkoztatóinak jelentős adókedvezményt nyújtott, ha visszaveszik az anyákat a gyed és a gyes után, így növelve annak biztonságát, hogy a gyermekvállalás után is megmarad a munkahelyük. Hasonló kedvezmény korábban soha nem volt, támadta is miatta a kormányzatot az erősödő genderlobbi.

A gyed mellett 2014-ig csak akkor dolgozhattak az anyák, ha lemondtak a juttatásról, ezért aztán a kisgyermekes nők nagy arányban jelentek meg a feketén foglalkoztatottak között. Ne feledjük el, ebben az időszakban devizahitel-csapdában vergődött a gyermekes családok egy nagy része, hónapról hónapra elviselhetetlen mértékben nőttek a törlesztőrészletek, s a legtöbben arra szorultak, hogy a kisgyermeknevelés mellett kiegészítsék a család jövedelmét valamilyen munkából származó bevétellel.

Sokaknak derékba tört a pályafutásuk, mert nem tudták teljesíteni a szakmájuk magasabb szintű műveléséhez szükséges vizsgákat, illetve nem tudták igazolni a szükséges gyakorlati időt a gyed és a gyes ideje alatt. 

2014-től a gyed extra intézkedéscsomag révén az állam lehetőséget adott az anyáknak arra, hogy a gyed ideje alatt munkát vállaljanak bármilyen óraszámban, ha a család igényli. Ez az intézkedés nem terhelte a költségvetést, az Eurostat szerint mégis az ezredforduló óta eltelt huszonöt év legnagyobb születésszám-emelkedését hozta. A változást 2013 májusában, anyák napja körül jelentették be, s 2014 februárjában növekedésnek indult a születések száma. 2014-ben az Eurostat szerint 3757-tel több gyermek született, mint az előző esztendőben.

2013 augusztusában Magyarország kifizette a teljes IMF-hitelét, s ezzel megszabadult a gazdasági szuverenitását leginkább csökkentő külső tényezőtől. Ezek után beindult a gazdaság, bővült a foglalkoztatás, felgyorsult a reálkeresetek növekedése, s lehetőség nyílt számos családtámogató intézkedés bevezetésére, mint a csok, a babaváró kölcsön vagy a babakötvény. Ezek mind a családok anyagi helyzetét javították, s hatásukra milliók tudtak kijönni azok köréből, akiket a szegénységi kockázat fenyeget. Nálunk csökkent Európában legnagyobb mértékben a gyermekszegénység is, s 2021-ig nőtt a termékenység, elérve az 1,61-os rátát.

Ebben az évezredben 2007-ben volt a legmagasabb a 20–40 éves nők létszáma: 1,53 millió fő. Mára ez a szám 1,13 millióra csökkent – vagyis másfél évtized alatt egyharmadával lettek kevesebben, ez soha nem látott mértékű csökkenés. 2007-ben az 1967 és 1987 között született nők voltak ebben a korcsoportban, ma pedig az 1985 és 2005 között születettek, s ezekben az években már jóval alacsonyabb volt a termékenység, mint a rendszerváltozás előtt. Ők a magyar történelem legnagyobb termékenységiráta-esésének időszakában született, nagyon kis létszámú generáció tagjai. Tehát 

Ennek ellenére 2021-ig sikerült fenntartani a születésszámot, mert a gyermekvállalási hajlandóság növekedése ellensúlyozta a női létszám csökkenését.

Közép-európai paradoxon

A cikk írásakor az Eurostat legfrissebb termékenységi adatai 2022-esek. 

Az Európai Unió átlaga 1,54-ról 1,47-ra csökkent az évtizedben. A legnagyobb romlást Írország szenvedte el, 2,03-ról 1,56-ra zuhant, s a folyamat nem állt meg. A második legjelentősebb romlás Finnországot sújtotta. Javulást Litvánia és Lengyelország kivételével a rendszerváltó országok, illetve a félig idetartozó Németország, továbbá Portugália és Ciprus ért el.

Európa kettészakadt a termékenység tekintetében. A volt keleti blokk országaiban többéves átlagban javulást tapasztalunk, a többi országban viszont nem. Délen már az előző pénzügyi válság után is nagyon alacsony volt a termékenység, s nem javult, hanem tovább romlott. A nyugati és az északi országokban ebben az évtizedben detektáltuk a nagyobb romlást.

Hazánkban a termékenységi ráta a Bokros-csomag óta 2021-ben volt a legmagasabb, 1,61-os. 2022-ben a magyar csökkenésnél az EU huszonegy országában volt jelentősebb a romlás, így 2022-ben a csökkenés ellenére is előreléptünk, az uniós országok között a hatodik helyre.

A 2023-as Eurostat-adatok hiányában a helyi statisztikai hivatalok adatai alapján becsülöm, hogy további előrelépés várható az országok sorrendjében. Az unióban a járvány előtti utolsó békeévhez képest 2023-ban 12 százalékkal kevesebb gyermek született. Nálunk ez a csökkenés megközelítőleg 7 százalékos volt, míg Lengyelországban több mint 25, Romániában és Csehországban pedig 20 százalékkal esett vissza a születésszám. Megállapítható, hogy 

Egyértelmű, hogy a családok biztonságérzete itt sérült a legjobban.

Mitől kisebb mégis a visszaesés nálunk? A magyar helyzet előnye egyértelműen a 2010 óta folytatott családbarát kormányzásnak tudható be. A többi országban szinte szabadesésben csökkent a születésszám, nálunk viszont a családtámogatási rendszer egyfajta féket jelentett.

Háborúból a békébe

Sajnos 2024-ben sem állt meg a termékenység csökkenése. Ebben szerepet játszik, hogy a szomszédban dúló háborúnak még mindig nincs vége. A foglalkoztatás nálunk nem romlott, sőt a női mutató javult. A 20–64 éves korúak foglalkoztatási rátája 1 százalékpontot nőtt, ami becslésem szerint egyike lesz az öt legjelentősebb javulásnak a tagállamok között. Az Eurostat adataira még várni kell, de e korcsoport 77,1 százalékos foglalkoztatási rátája valószínűleg megközelítette a németországi szintet, a hatodik-hetedik helyen lehetünk a rangsorban.

A reálkereset-javulásunk tavaly 9,2 százalékos volt, ami minden idők harmadik legnagyobb növekedése. A KSH 1960 óta méri, és csak 2002-ben és 2017-ben volt jobb a mutató. A fogyasztás ugyan inkább az év vége felé kezdett emelkedni, 

2023 második negyedéve és 2024 első negyedéve között a rendelkezésre álló jövedelem ötödét megtakarítottuk, 2024 második negyedévében pedig már csaknem a negyedét.

2025 minden bizonnyal a béke éve lesz. A nemrég bejelentett adócsökkentési program pedig növelheti anyagi biztonságérzetünket, hozzásegíthet ahhoz, hogy ismét előre tudjunk lépni. Ahogyan Churchill fogalmazott: „Egyetlen társadalomban sincs hasznosabb befektetés, mint csecsemőkbe tejet adagolni.”

A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, az NKE ÁNTK Gazdaság és versenyképesség kutatóintézetének munkatársa

Fotó: Shutterstock