Egyrészt a szokásos módon, többször felszólaltam, vitáztunk, egyeztettünk és szavaztunk. De ami a szokásoson túl történt a háborús határozat ügyében, az maga volt a csúcsra járatott abszurd.
Sok parlamenti napon vettem már részt, de olyat még nem láttam, hogy egy frakció tagja feláll, és felháborodott hangon közli, hogy neki aztán semmi köze ahhoz az előterjesztéshez, amelyen az ő neve is ott volt. Magyar Péter ezt tette. Mindezt úgy, hogy ezt a határozatot a saját frakciója, az EPP hozta tető alá, majd végül csont nélkül meg is szavazták.
Ugyanezzel a lendülettel magyarázatot követelt a levezető elnöktől, a frakcióvezetéstől, majd pár perccel később már a fideszes képviselőket vádolta azzal, hogy biztosan ők hamisították meg az aláírását. Flúgos futam volt ez, akár komédiába is illhetne, ha nem egy sokezer milliárdos háborús csomagról lenne szó.
Valójában arról van szó, hogy Tiszáék lebuktak, és tagadó vádaskodásba kezdtek. Az előterjesztés már jó ideje nyilvános volt, rajta Magyar Péter nevével.
Legalább kedd óta fenn volt a hivatalos honlapon, a képviselők és a több ezres apparátus is ebből dolgozik. A szerdai sajtótájékoztatónkig mégsem jelezte és kifogásolta senki, hogy tévesen szerepel rajta a neve.