A Magyarországon alig létező anticionizmus főleg a baloldali térfélen létezik már.
„A rendkívül brutális gázai-izraeli háború és ennek hatásai messze túlmennek Izrael és a Közel-Kelet határain, és a világ zsidósága szempontjából perifériális magyar zsidóság egyes csoportjain is éreztetik hatásukat.
Ezek a csoportok az elmúlt években – talán a világban tapasztalható általános jobbratolódás és erősödő erőszak-kultusz miatt – jelentős átalakulásokon mentek keresztül: most már az (általam) »Izrael-vallásnak« nevezett tünetegyüttes jeleit mutatják fel. Ennek lényege az, hogy (a zsidóság szempontjából szekularizálódott) Magyarországon a zsidó állam küzdelmei és a világban tapasztalható, az arab–izraeli konfliktusra is »reagáló« erős antiszemitizmus, illetve Izrael-ellenesség tudata sokak számára a zsidó identitás fő elemeivé kezdtek válni. Bár a világban terjedő zsidóellenesség jelenlegi kontextusa valóban okot szolgáltat ennek egységes egészként való kezelésére, ez a fajta gondolkodásmód azért is terjedt el, mert a magyar zsidóság olyan gyengének érzi magát, annyira bizonytalan az önfelfogása és gyér a saját magáról való tudása, hogy az öngyarmatosítás különféle formái hamar utat törtek. A magyar zsidó hagyományt a többség nem ismeri, az Izraellel való azonosulás, valamint a globális antiszemitizmusra való reakció viszont nem kíván előzetes tudást és elmélyedést, kizárólag érzelmek mozgósítását.
Ennek a szemléletnek a még inkább való elterjedésével az Izraelhez való viszony vett fel szakrális jelleget, az antiszemitizmus elleni harc pedig az izraeli kormányok iránti maradéktalan lojalitásban nyilvánul meg. Ez a jelenség együtt jár az izraeli társadalom nem-háborús és nem konfliktusközpontú vonásainak, így kulturális aktivitásának negligálásával is. Hiszen kizárólag az erőszak és az ellenerőszak az »érdekes« e diaszpóra számára, úgy érzi, kizárólag ebből képes magának identitást építeni. Azért is nagyon bizarr ez a felfogás, mert bár a nyugati világban valóban tapasztalhatóak Izrael-ellenes hangok és gyűlöletcselekmények, de Magyarországon (bár a legutóbbi antiszemitizmus-felmérésen az ország előkelő helyezést ért el) ilyenek nem tapasztalhatóak, a parlamenti kétharmadot adó kormányzat kifejezetten jó viszonyt ápol Izraellel, nagy muszlim bevándorló tömegek pedig sohasem voltak az országban.
(...)
Mindenféle Izrael-kritikának kizárólag antiszemitizmusként való kategorizálása éppúgy szolgálhat zsidó identitásépítést és/vagy izraeli és egyéb politikai érdekeket is. A Magyarországon alig létező anticionizmus főleg a baloldali térfélen létezik már, ugyanakkor az ezeknek hangot adó egyes orgánumok és újságírók/bloggerek elleni küzdelem nem a demokráciát, hanem a média kontrollálását követelő politikát szolgálja. (...)”
***
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Jó tanács belső zavargásoktól megrendült rezsimeknek: nem érdemes közben drónokat küldeni a világ első számú szuperhatalma ellen.
Nemrég tizenöt embert gyilkoltak le egy antiszemita merényletben a sydney-i strandon.
December óta Peking az egyik legnagyobb hadgyakorlatát tartja Tajvan körül, s Tokió és Washington is aktivizálódik a térségben. Miért kulcsfontosságú ez a sziget az ázsiai és a globális biztonság szempontjából, és milyen forgatókönyvek alakíthatják a következő éveket?
Legendás napként beszéltek a civilek lemészárlásáról.
Egy rossz döntés, egy provokáció, egy kiberakció – és a világ átlépheti a vissza nem térés pontját.
A neomarxista kulturális elit kereszténység ellenessége nem teszi lehetővé, hogy az EU véget vessen a tömeges, ellenőrizetlen migrációnak.
Bemutatják a nyilvánosság számára készített kormányprogramjukat, amelyről az extiszás szakpolitikai vezető is beszélt. De sokkal fontosabb kérdés, hogy mit nem akarnak bemutatni a nyilvánoság előtt.
A Lucinai Szent Lőrinc Bazilika restaurátora nem is akármilyen szerepben festette meg az olasz kormányfő-asszonyt, a baloldal teljesen kiakadt.
