Hol van itt az erkölcs, a legalapvetőbb morál?

„Gyönyörű történet ez összességében. A kultúra megszállásában írtam arról a Bródy-klánról, a tágabb értelemben vett nagycsaládról, amely annyi sötét üzletben kulcsszereplő volt a kommunizmus idején.

Közgazdászok, külkeresek, stb. Borvendég Zsuzsa kutatta ki ezt először, olyan történeteket írt meg, amiket remegő gyomorral olvasott el az ember. Értelmezhetetlen árulások, zsidó származású »kommunista« magyarok, akik az ex-nácikkal is bizniszeltek. És közben segítettek felépíteni a terrorállamot Magyarországon. 

Hol van itt az erkölcs, a legalapvetőbb morál? Ez a felvetés azért is érdekes, mert Bródy János a kommunizmus, szocializmus összeomlása óta [igen, csak azóta, előtte dalaival »üzengetett«] folyamatosan arról beszél, nyilatkozik, hogy milyen is az igazi demokrata, és mindig megmutatta nekünk (a társaival), hogy kik nem azok. Íme egy alaphazugság: a Fidesz kettéosztotta az országot.

Nem igaz. Már '90 után ketté lett osztva az ország, a sajtószörnyeteg és a posztkommunista elit már akkor megmondta, hogy kik a rossz magyarok. Azok, akiknek fontos Trianon, azok, akik felállnak a Himnusz alatt, azok, akik nem liberálisak, nem menetelnek velük Csoóri Sándor vagy Csengey Dénes ellen (is) tüntetve. 
És kik mondták meg, hogy kik a rosszak, a csúnyák, a gyűlölködők? Zömmel a régi elit tagjai, a régi elit gyermekei, tanítványai, lekötelezettjei. Bródy Jánosék Kádár idején, a nyolcvanas években még a kommunista békemozgalom mellett daloltak és tüntettek, hogy '90 után társaikkal rátámadjanak a frissen megválasztott magyar kormányra, mindennek elmondva, tódítva annak tagjait, megteremtve egy párhuzamos Magyarországot, ahol már-már diktatúra uralkodott. Taxisblokád, gyertyás felvonulások, »Európa segíts!«, és a többi. 
Bródyék a szocialista-liberális kormányok alatt aztán hallgattak, csurrant-cseppent (persze előtte is, utána is), a sajtószabadság és a demokrácia visszatért, de ahogyan ismét jobboldali veszély közeledett, mindig visszatértek az illegalitásból, és megint elkezdték megmondani: milyen is a helyesen viselkedő, toleráns, liberális, demokrata magyar.

A kampányok idején igen aktívak voltak. 
Aztán teltek az évek, és az történt a fiával, ami. És Bródy János hallgat, nem beszél. Apaként sajnálom őt. Emberként, honfitársaként azt remélem, hogy néha azért eltűnődik. Mi is az a hamisság? Mi is az a képmutatás? 

Hiába olvasta olyan dúlva-fúlva a könyvemet, abban csak az igazságot írtam le. Lehet beszélni a szabadságról, lehet beszélni az erkölcsről, lehet beszélni a szeretetről, lehet máshogy szeretni ezt a Hazát, csak akkor a szavaknak megfelelően kell élni. Annak megfelelően kell nevelni a gyermekeinket. 
Ez jól láthatóan nem sikerült. Most mintha egy Bródy-dalt suttogna a fülünkbe a szellő: »ezek ugyanazok.«” 

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt