A T34-es és többi titok a Tisza mélyén: ki nem találná, miket rejt a folyó

Izgalmas cikket közölt a Délmagyar arról, hogy a Tisza mélyén nem csupán a természet formálja az iszapos medret, hanem a történelem is nyomot hagyott benne. Szeged környékén két figyelemre méltó víz alatti lelet is fekszik: egy második világháborús T-34-es harckocsi, valamint egy 1723-ban elsüllyedt sószállító dereglye, 

A T-34-es egyelőre marad

A világháború pusztításai nyomán sok hadieszköz végezte folyók és tavak mélyén, de kevés ilyen relikvia fekszik annyi évtizede érintetlenül, mint a Tisza fenekén nyugvó T-34-es harckocsi. Nyolcvan éve merült el a vízben, és azóta sem sikerült kiemelni. A szovjet gyártmányú páncélos az egyik legismertebb típus volt a második világháborúban, így a roncs történelmi jelentősége vitathatatlan.

Azonban a napokban írta meg a Délmagyar, hogy úgy tűnik, megint elszállt a remény arra, hogy kiemeljék a T-34-es harckocsit Szeged alól. Véghez lehetett volna vinni a műveletet, mert adott volt a mentéshez szükséges alacsony vízállás, ám nem sokra rá esőzés volt Szegeden, ami megduzzasztotta a vízhozamot. 

A kiemelésre már többször volt próbálkozás, de sosem jutottak el a művelet végrehajtásáig. 2018-ban ki szerette volna emelni a Szegedi Haditechnikai Park a harckocsit, és a szükséges engedélyeket is beszerezte. Azonban a műveletet addig nem merték elkezdeni, amíg írásbeli garanciát nem kaptak arra, hogy a roncs hivatalosan a Hadipark tulajdonába kerülhet. A mentési munkálatokban búvárok és műszaki szakemberek is részt vettek volna, a tank kiemeléséhez pedig egy uszályt használtak volna.

A nyolcvan éve elsüllyedt harckocsi belsejében nem tudni, hány katona tartózkodhatott a baleset idején. 

A roncs azóta is a Tiszában hever, nem messze a szegediek körében népszerű Lapos strand napozóágyaitól és napernyőitől. 

A római kori oltárkövek rejtélye

Még a T-34-es megtalálása előtt, több mint húsz évvel ezelőtt, a szegedi régészek és kutatók figyelmét egy sokkal régebbi lelet, az 1723-ban elsüllyedt sószállító dereglye keltette fel. A dereglye római kori oltárköveket szállított, amelyeket Giuseppe Ariosti gróf III. Károly császár utasítására Erdélyből Bécsbe kívánt juttatni. 

Az akkori mentési kísérletek sikertelenek voltak, így a hajóroncs és rakománya a folyó mélyén rekedt.

2004-ben az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület geofizikai műszerekkel próbálta beazonosítani a roncsot és az oltárköveket. A kutatások eredményei arra utaltak, hogy nagy valószínűséggel rábukkantak a dereglyére, azonban a kiemelése azóta is várat magára.

A dereglye szerkezete

A vizsgálatok kimutatták, hogy a XVIII-XIX. században készült dereglye viszonylag épen maradt meg a homok alatt. A hajó hossza körülbelül 12-13 méter lehetett, és akár 30-35 tonna rakomány szállítására is alkalmas volt. Az egyszerű kivitelű sóhajók fenyődeszkákból készültek, 

Rejtély a Tisza mélyén

2009-ben egy blogbejegyzés („Szeged: ígéretes anomáliák a Tisza mélyén”) beszámolt arról, hogy szonárvizsgálatok során több, hajóroncsra utaló anomáliát észleltek a Tisza medrében. Ezek az új jelek ismét felélesztették a kutatók reményét a dereglye és rakományának végleges megtalálására. Azonban azóta sem sikerült teljes bizonyossággal feltárni vagy kiemelni a maradványokat.

Nyitókép: Török János / Délmagyar