A szocik és a nemzet aranya

„Küldtek valamikor a hét elején egy rövid videót, amelyben Hiller István egykori oktatási és kulturális miniszter a legvidámabb barakk ittfelejtett lakójaként befeszült arcizomzattal azt kérdezgeti a kamerától, hogy hol van a nemzet aranya? Valószínűleg Vadai Ágnes kérte meg erre, mert a Hiller hangja mélyebb. A videó megértéséhez az előtörténet: hosszú évek óta a magyarországi múzeumok a sikeresebb kiállításaikat külhonba is elviszik, és a külhoni magyar múzeumok sikeres kiállításait is áthozzuk az anyaországba. Egyébként egy nagyobb kiállítás utaztatása a nemzetközben bevett gyakorlat, elég sok ilyent láthattunk az elmúlt években.

A mi utazó kiállításaink további hozzáadott értéke, hogy azok a magyarok is láthatják, akik nem a jelenlegi országhatárok között laknak a szülőföldjükön, és ahonnan akár származik is a bemutatott kultúrkincs, tehát – hogy a progresszívek is értsék – joguk van hozzá. Konzervatív értelmezésben ezt mindközönségesen történelemnek hívják, ez van, több, mint ezeregyszáz esztendeje közünk van a Kárpát-medence minden szegletéhez, és ezt nem írhatja felül az, hogy bő száz évvel ezelőtt Európa e szegletében nagyhatalmi döntésekkel megváltoztatták az országhatárokat. A magyar kultúra nem ér véget az országhatárnál, ez a megélt valóság, minden ellenkező sejtetés csak politikai pótcselekvés. 

„A fejedelmek aranya” kiállításunk címében például benne van, hogy mi köze Erdélyhez, ezt Hiller történész úrnak talán nem kell bővebben kifejtenem (Vadai meg úgy se értené, ő csak kérdez, anélkül, hogy a válaszra kíváncsi lenne). Nem is volt sokáig gond, de a romániai választások környékén már érzékelni lehetett, hogy a románoknak annyira nem tetszik, hogy mi meg is mutatjuk, mi közünk van Erdélyhez. Mivel két európai uniós tagállamról van szó (és az EU-ban a javak, beleértve a kulturális javak szabad áramlása alapelv), ezért sokáig keresgéltek valami olyan okot, amivel bele lehetett kötni a kiállításba. (Csak zárójel: minden román kekeckedés ellenére továbbra is nagyon helyesnek tartom, hogy az éppen ebben az időszakban zajló magyar EU-elnökség alatt kibuliztuk Romániának is a schengeni csatlakozást.) 

A román titkosszolgák (olv.: bárki, aki hatósági maszkban a magyarokat ekézi) meg is találták a kerékkötés apropóját egy életszerűtlen jogszabályban, ami olyan páncélozott szállítóautót ír elő a műtárgyak szállításához, amilyen a világon nincs. És azért nincs, mert mindenhol a világon légrugós autókban szállítják a műtárgyakat állományvédelmi szempontok miatt, a biztonságot fegyveres kísérettel biztosítják; a páncélautók meg többnyire laprugósok, hiszen elég nehéz a felépítményük, ugyi. Hát ezen ment a húzd meg-ereszd meg hetekig, miközben a kiállítás anyaga professzionálisan elcsomagolva a marosvásárhelyi múzeumban őrzés alatt várta, hogy a román hatóságoknak elég jó legyen a Magyar Nemzeti Bank páncélautója arra a célra, amire még Romániában se nagyon találtak volna alkalmas céljárművet. 

Péntek hajnalban „a nemzet aranya” átlépte a határt, úgyhogy Hiller és a zárvány balosok megnyugodhatnak. Viszont Hankó Balázs miniszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetője fenntartóként arra kért minket, hogy március 15-től legyen ismét látható a Magyar Nemzeti Múzeumban „A fejedelmek aranya”, a bevétel felét meg odaadjuk a székelyföldi múzeumainknak. A magyar muzeológia székely kontingensét jól ismerem, babszemekből is tudnak olyan tartalmas kiállításokat összerakni, ami ezerszer hitelesebben megérteti a múltunkat, mint bármilyen hamisított tárgyanyaggal fabulált dákoromán kontinuitás. Petőfit egy kicsit a témára igazítva: „Anyám, a tárgyak nem hazudnak…”

Nyitókép: kronikaonline.ro