Elöljáróban mondom: nem feltétlenül az eset az érdekes, hanem az, amire önmagán túl rámutat. Az efféle demonstratív megnyilvánulás logikája az érdekes, és az, ami ennek a gesztusnak a mélyén van, az, amit államról, rendszerről, kultúráról elmond.
Ezzel a logikával a következő a helyzet. Az a pénz, amit az állam visszaforgat a kultúrába, az összes állampolgár pénze. A Fidesz-szavazóé is, és a nem Fidesz-szavazóé is. Következésképpen az állam által a kultúrába visszaforgatott pénz nem a kormánypárt pénze. Legfőképpen pedig nem hűségpénz. Hanem mindannyiunk pénze. Még akkor sem hűségpénz, ha a NER kultúrafinanszírozásával és kultúrpolitikájával van elég baj. Van baj a rossz kezekbe letett, nagy költségvetésű állami finanszírozású filmekkel, külön kiemelném itt a rettenetes Petőfi-filmet, ahogy baj van az elmúlt évek legizgalmasabb hazai mozijait produkáló Inkubátor-program elsorvasztásával, és baj van a teljesen értelmetlen könyvfóliázással is. És így tovább.”