Az angolok egészen Franciaországig mentek, hogy háborúzzanak, mi pedig csak örülhetünk ennek
![](https://cdn.mandiner.hu/2024/11/WZks5I-QKaa7DnUDCO8nqrBAjAALhZaNGDuPtz128yI/fill/276/155/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2MyMDVmZGMxYTc1MjQ2NzI4NjJkMTAyOGUyZmMxZTMy.jpg)
Legalábbis akkor, ha a meghatározó élményeket szem előtt tartva nem félünk egy kis drámától sem. Filmes évforduló!
![](https://cdn.mandiner.hu/2024/11/WZks5I-QKaa7DnUDCO8nqrBAjAALhZaNGDuPtz128yI/fill/276/155/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2MyMDVmZGMxYTc1MjQ2NzI4NjJkMTAyOGUyZmMxZTMy.jpg)
Februárban minden a szerelemről szól. Hiszen nemcsak a házasság hete az, amit a napokban ünnepelhetünk, de itt a Valentin-nap is, ami ha másra nem, arra biztosan jó, hogy kicsit többet törődjünk a kapcsolatunkkal.
Valentin-nap van, közben pedig
javában tart a házasság hete, melyet Richard és Maria Kane még 1997-ben indította útjára,
hogy ezzel hívják fel a figyelmet a házasság fontosságára – Magyarországon aztán a Magyar Evangéliumi Szövetség és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa ezt honosította meg 2008-ban, hogy azóta civil szervezetek és keresztény egyházak együttműködésével minden év februárjában megrendezzék. Lényege, hogy felhívja a figyelmet a hagyományos értékekre, egyben segítséget nyújtson a házasságra készülőknek és a párkapcsolati problémákkal szembesülőknek.
Közben pedig a Valentin-nap is beköszöntött, amely ugyan egy keresztény szokásból ered, és Szent Bálinthoz, a jegyesek és fiatal házasok védőszentjéhez kapcsolódik, a legenda szerint egy kivégezéssel és búcsúüzenettel, mára sajnos üzletté vált a szerelmes ajándékokkal és üzenetekkel.
A két ünnep és esemény pedig már önmagában is jelentőségteljes, együtt pedig még fontosabbak. Mert érdemes észben tartani, hogy ez az egész nem az ajándékokról szól, és nem is csak ez az egy nap vagy hét számít az évben, hanem a teljes 365 nap, amikor (esendőségünknek köszönhetően legalább túlnyomórészt) bizonyíthatjuk szeretetünket a másiknak, legyen szó bármilyen szerelmi kapcsolatról. És bizony a romantika nem halt ki, csak itt-ott sikeresen elnyomták, miközben filmekben igazi klasszikusokat találhatunk, amik közül ezeken a napokon kifejezetten jólesik egyet-egyet összebújva megnézni. Ezek közül szedtünk össze most néhányat, ami elé jó ötlet lehet Valentin-napon leülni.
Ezt is ajánljuk a témában
Legalábbis akkor, ha a meghatározó élményeket szem előtt tartva nem félünk egy kis drámától sem. Filmes évforduló!
Jerry Zucker, aki forgatókönyveivel és rendezéseivel a humor területén is megállta a helyét (Top Secret, Csupasz pisztoly, Airplane!), 1990-ben olyan romantikus filmmel öregbítette hírnevét, mely szinte rögtön beírta magát a gyengébbik nem kedvencei közé. A Ghost Sam (Patrick Swayze) és Molly (Demi Moore) felhőtlennek tűnő szerelmét mutatja be, melynek az összeköltözést követően azonban egy váratlan tragédia vet véget, mikor a férfi egy balesetben meghal. Vagyis csak véget vetne, hiszen Sam szelleme itt ragad a Földön, és egy spiritiszta segítségével szeretne kapcsolatba lépni Mollyval, hogy figyelmeztesse a rá leselkedő veszélyről, ezzel a síron túl is gondoskodva a nőről.
Az 1992-es Apáca Show rendezője, Emile Ardolino is elkészítette a maga klasszikusát, amivel megdobogtatta a női szíveket – méghozzá szintén Patrick Swayze főszereplésével, aki ebben az esetben egy sármos tánctanárt alakít, Johnny-t, akivel Baby (Jennifer Grey), a fiatal lány a hatvanas évek elején ismerkedik össze, mikor egy luxus nyaralóhelyen tölti szüleivel a vakációját. És ugyan a gazdag szülők nem nézik jó szemmel a kialakuló kapcsolatot, a két fiatal nemcsak beleszeret egymásba, de Baby minden intés ellenére táncpartnernek áll Johnny mellé, mikor a férfinak szüksége van rá. Persze ehhez a lány apjának is akad néhány szava.
James Cameron számos akciófilm-legenda után a romantikus műfaj legjobbjai közé is örökre beírta a nevét 1997-es szuperprodukcióval, amelyben két fiatalt ismerünk meg, ahogy 1912. április 10-én, a világ legnagyobb hajójának fedélzetén útnak indulnak New York felé. És bár Jack (Leonardo DiCaprio) és Rose (Kate Winslet) teljesen eltérő származásuk ellenére gyorsan egymásra találnak, a közös utazás rövidesen tragédiába torkollik. A Titanic pedig, bármennyire giccs egy-egy rétegében, mellette ott van James Horner csodálatos filmzenéje, ott a hajó utolsó pillanataiban is játszó zenekar, és még rengeteg emlékezetes karakter és jelenet, miközben Leonardo karaktere teljes egészében modernizálja a szegény legény archetípust, aki a legnagyobb veszélyekkel is megküzd a királylányért.
Ezt is ajánljuk a témában
Évtizedeken át csak úgy hivatkoztak rá, mint a világ egyik legjobb filmje. A BLM óta mégis örülhetünk, hogy egyáltalán megemlékezhetünk az Elfújta a szél 85. születésnapjáról.
Talán nem mindenki a romantikus szál miatt emlékszik rá leginkább, de nemtől és kortól függetlenül sokak szívében szerzett kiemelt helyet Robert Zemeckis (Roger nyúl a pácban, Vissza a jövőbe, A smaragd románca) 1994-es, 6 Oscar-t nyert alkotása, melyben a georgiai buszmegállóban üldögélő Forrest Gump (Tom Hanks), a jólelkű és becsületes, de nem túl okos fiú mesél a nézőnek. És a főszereplő ugyan az 1950-es évektől 1970-ig az Egyesült Államok számos jelentős eseményét átéli, közben olyan személyekkel találkozva, mint Elvis, a történet egészét tekintve ez egy megindító romantikus mese, melynek ártatlanságát beárnyékolja az amerikai álom elmúlása.
William Shakespeare műve minden bohémsága ellenére az egyik legtragikusabb romantikus történet – a háborús elnevezések nyomában mondhatni: a romantikus mű, amely véget vet minden romantikus történetnek. Az itáliai rendező-géniusz, Franco Zeffirelli (Napfivér, Holdnővér és A Názáreti Jézus), ebből az örökkévaló romantikus sztoriból készített egy rendkívül színpadias, már-már színházinak tűnő filmklasszikust. A film készítésekor még ifjú, tavaly december végén elhunyt Olivia Hussey (A Názáreti Jézus, Fekete karácsony) kiválóan alakítja a szerelmes Júliát, ahogy John McEnery is Mercutiót, miközben a zene éppen olyan szép és emlékezetes, mint például a Napfivér, Holdnővér esetében. Ha azonban ez a feldolgozás valakinek túl régi vagy éppen túl színházi, akkor Baz Luhrmann 1996-os feldolgozásával nem nagyon lőhet mellé: a Leonardo DiCaprio és Claire Danes főszereplésével készült mozi pont ott és pont úgy változtat, hogy minden harsánysága ellenére tökéletes modernizálás legyen a végeredmény. Kellő humorral a keserű és tragikus vég előtt, amely még talán erőteljesebb is, mint Zeffirelli klasszikusában.
Ha pedig már Baz Luhrmann és tragédia, akkor nem árt megemlékezni a Moulin Rouge!-ról sem, amely 2001-ben bizonyította újra, mennyire egyedi és különleges a rendező látásmódja, miközben a kiválóan újrahangszerelt zenék alatt Ewan McGregor és Nicole Kidman tett meg mindent a sikerért. Ez sem egy vidám darab, de ahogy a Harold Zidler bőrébe bújt Jim Broadbent is énekeli: The show must go on!
Aztán ott a tragikus szerelmi történetek egy másik klasszikusa, az 1970-es Love Story, Arthur Hiller (Vaklárma) rendezőtől, ami mellett nyugodtan felhozhatjuk még a 2001-es Édes November című filmet, melynél Charlize Theron és Keanu Reeves tesz meg mindent azért, hogy szem ne maradjon szárazon.
És persze rengeteg filmet felsorolhatunk még a romantika szerelmeseinek, szemet hunyva a kifejezetten giccses és nyálas, butácska darabok felett. Az 1998-as Angyalok városa közel két órája alatt például Nicolas Cage és Meg Ryan főszereplésével egy igazán angyali történetet ismerhetünk meg, egy, a Mennyben köttetett kapcsolattal; a 2006-os Ház a tónál pedig Keanu Reeves és Sandra Bullock segítségével csavar egyet a megszokott és jól ismert klisékben tobzódó romantikus történetek szerkezetén.
Nézni tehát bőven van mit, és esélyesen mindenkinek megvannak a maga kedvencei, a klasszikus Casablanca, My Fair Lady, Micsoda nő! emlékezetes pillanataival, vagy éppen egy modernebb filmalkotás jeleneteivel. Bárhogy is legyen, bármiképp is emlékezünk meg a Valentin-napról vagy a házasság hetéről, ne feledjük el szeretni egymást az év minden napján.
Ezt is ajánljuk a témában
George Bernard Shaw persze éppen úgy kevesekhez hasonlítható, mint Webber, de a történelemhez hasonlóan már a kultúrát is hamisítják. Még szerencse, hogy a My Fair Ladyt van lehetőség ismételni.