Te vagy a könyvtáros a szomszéd faluból? – Boros Csaba, a 35 éves Republic frontembere a Mandinernek (VIDEÓ)

Tehetséges tornász volt, hogy lett belőle zene?

Apukám nagy lemezgyűjtő, mai is él, 86 éves, mi pedig az öcsémmel együtt már gyerekként be lettünk oltva zenével – kezdi Boros Csaba, a Republic frontembere. – Mivel Győrben éltünk, közel az osztrák határhoz, az osztrák rádiót és tévét is befogtuk és állandóan szólt a nyugati zene. 

A tornát nagyon szerettem, jó eredményeket értem el, sokat adott az életemnek. Röck Samu bácsival, az edzőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot, de alapvetően a zene volt a minden számomra. 

Mi volt a titka, hogy a Republic szinte berobbant a magyar könnyűzenei életbe?

Azt hiszem grammra kimérve mindenki annyit tett bele az együttes világába, amire szükség volt, mindenkinek benne volt az egyénisége. De azt se hallgassuk el, szükség volt a hirtelen jött sikerhez, hogy a Bikini zenekar akkor éppen leállt, s ebbe az üres résbe csúszott be a Republic. 

Ennyi?

Látványra is olyan forradalmi volt az egész. Ott állt Cipő a színpadon, vörös zászlót lengetett, de azon egy hal illusztrációja virított. A halat egy kispesti tűzfalon láttuk, nem volt semmi tudatosság benne. Ehhez képest a rajongók pillanatok alatt összerakták a képet. 

Tudtuk, hogy mit akarunk, de nem volt bennünk tudatosság. Manapság, ha megjelenik egy album, akkor kapásból a húzós számot teszik előre. Mi nekünk ez akkor eszünkbe sem jutott, a Repül a bálnát szépen betettük hátra, azt hiszem tizenkettedik számnak az Indul a mandula nevű korongon. 

Nem hittek benne elégé?

Tudtuk, hogy jó dal, de hol volt akkor még a marketing! Aztán elkezdte játszani a Danubius rádió, az emberek pedig betelefonáltak és vitáztak róla. Az egyikük fel volt háborodva, hogy mit képzelnek ezek, bele akarnak rúgni a szüleikbe? A másik szerint ez a szám valójában arról szól, hogy végre hazamentek az oroszok és jött a többi beleérzés is. A Repül a bálna hozta meg az ismertségünket, mi is elhittük, de azért kaptunk jelzést arról, nem mindenki tudja még az országban, hogy létezünk.

Mi történt?

Egy koncert előtt ültünk valahol a Tisza parton, lógattuk a lábunkat, amikor arra jött egy idősebb ember biciklivel. Meglátott minket, rám mutatott és azt mondta: téged ismerlek! 

A Repül a bálna egyébként hol született? A kispesti próbahelyen?

Az akkori szólógitárosunknak, Bali Imrének volt egy háza Zuglóban. Oda jártunk fel, sok házibulit tartottunk és a Repül a bálna is ott született egy jó hangulatú próbán. Cipő először Rolling Stones-hangzást képzelt a dalnak, megpróbáltuk, de nem ment, majd összenéztünk és azt mondtuk, akkor inkább legyen Status Quo-beütése. Egyébként A 67-es út című slágerünk a Mályi-tó partján fogant, ott voltunk egy alkotótáborban a helyi üdülőben. 

A Bikini pihenése is kellett a hirtelen jött sikerhez, meg a Beatrice támogatása is.

Valóban. Nagy Ferónak szimpatikus volt a zenekar, senki nem kérte rá, de ő mondta, elvisz minket a Beatrice-turnéjára előzenekarnak. Sokat jelentett, amiért ma is hálásak vagyunk neki. Akkor egyébként még rockzenekarnak könyvelték el a Republicot, pedig a közönségünk nagy része már akkor sem rocker volt, hanem underground-fazonok, egyetemisták és rockerek fura elegye. Nem akartuk, hogy beskatulyázzanak minket és a közönség sem. Amúgy szerintem már akkor beat-zenekar voltunk. 

A Republic befutott, a legnépszerűbb hazai zenekarok közé került, aztán 2013 márciusában jött a feldolgozhatatlan hír, Bódi László haláláról…

Pedig fel kellett dolgoznunk, bár keservesen nehezen ment. Az embernek mindent a helyére kell tennie, ami az életében történik, így van ez egy barát elvesztésével is. 

A mai napig koncertrésztvevőként kezelem. Idén, a Republic 35 éves koncertjén az MVM Dome-ban jutottam el oda, hogy már nem csak egy fényképet tettünk ki róla, hanem 3D-ben besétált a színpadra és elmondott egy gyönyörű Nagy László-verset, majd jött a Nagy kő zuhan című szám. Nagyon megható pillanat volt. 

Milyen ember volt Cipő?

Rendes, jószívű, de meglehetősen zárkózott ember. Ahogy ő fogalmazott egyszer, lírai vadember. 

Hiányzik?

Az egész életembe belesimuló, a mindennapokat átfogó az ő jelenléte. A mi barátságunk nem a Republicnál kezdődött, még korábban, mikor a Kenguru zenekarban játszottam, Cipő volt a szövegíró. Két vidékről Pestre jött gyerek voltunk, hamar összebarátkoztunk. 

Mikor Bódi László meghalt, sokan nem értették, miért folytatta a Republic nélküle. Egy pillanatra sem merült fel, hogy befejezik? 

Csak magamról beszélhetek. Én továbbra is a gitárral akartam álmodni. Továbbra is be akartam ülni a turnébuszba, koncertezni akartam, mert az az életforma éltetett és éltet ma is. A Republicot sem akartam elengedni, mert a részemmé vált. Persze ezért még ma is, 12 év elteltével is kapok megjegyzéseket, de aki nincs benne, kevéssé értheti ezt az érzést. Az MVM Dome-ban is telt ház volt, rengeteg ember. A közönségünk megmaradt, mert tudják, 

Cipő mellet sokszor beszél a fiáról, a 30 éves Ákosról is, aki oxigénhiány miatt súlyos agyvérzést kapott a születése közben. Miért tartja fontosnak, hogy a magánéleti traumájáról tudjon a közvélemény?

Ákos hihetetlenül jó fej pasi, az én fiam, akire nagyon büszke vagyok. Kivételes zenei érzéke van, és attól függetlenül, hogy ilyen körülmények között született, teljes életet él. Nekem teljesen természetese állapot, hogy nem titkolom el az ő történetét. Miért tenném? Persze én is látom, sokan nem így reagálnak, ha beteg gyermek születik egy kapcsolatban. 

Boros Csabát Cipő egykori lakhelyére, Szigetcsépre is elkísérte a Mandiner:

Nyitókép: Boros Csaba a Republic egyik aranylemezével a sok közül. Fotó: Mandiner/Steinmetz Anikó